Korkép blog

csütörtök, január 29, 2009

A negyedszázados esély avagy a féltudású politikai elit alkonya

A negyedszázados esély avagy
a féltudású politikai elit alkonya

|2009. 01. 28., 16:55 | Frissítve: 4 órája
Ez a gazdasági válság fel fogja forgatni az elmúlt harminc évben szinte változatlan magyar politikai elitet. Korábbi stabilitásuk fő pillérei, hazánk Nyugathoz való felzárkózásának széles körben osztott hiedelme és a politikai elit büntetőjogi érinthetetlenségének tabuja megrendülnek, és ezzel valódi esély nyílik a fordulatra. Nem lehet mindannyiukat elkergetni, de néhányukat talán igen. Ami azonban ennél jóval fontosabb: meg lehet változtatni azokat a szabályokat, amelyek mentén a magyar politikai elit működik. Kell egy, a változást komolyan akaró kormány és a fordulat jólhangzó célját tartalommal megtöltő hátország. Ilyen esély egyszer van egy negyedszázadban: most vagy soha.

A vihar előtti csend

Még fél éve is olyan stabilnak tűnt minden: a nyugdíjak emelkedtek, a szociális segélyek ömlöttek, aki tudott, csalt, aki meg nem, az hitelt vett fel, hogy középosztályi létet hazudhasson magának. Senki sem szerette a rendszert, – az adócsalást, a rossz iskolákat, a morálisan szétesett rendőrséget –, de valahogy mindenki elboldogult benne. Úgy tűnt, hogy még sokáig zavartalanul folytatódhat az ország leszakadása anélkül, hogy bármilyen hatással lenne a féltudású magyar elit pozíciójára. Mindezt elsősorban az garantálta, hogy a rendszer csúcsán rendíthetetlenül trónolt annak megalkotója, fenntartója és irányítója, a változtatásmentesség végső biztosítéka: a magyar politikai elit.
Ez a csoport politikusokból, vezető bürokratákból, befolyásos szerkesztőkből és szakértőkből áll. Minden különbözőségük ellenére egy dolog igencsak összeköti őket. Megrekedtek a nyolcvanas évek féltudásánál, és ezért, néha önkéntelenül is, a széles értelemben vettelit működési szabályainak, az „ezígy”-nek közös fenntartóivá váltak. Nem volt azonban szükségszerű, hogy ennyire egymásra találjanak. Ez a műveltség és ezek a szabályok ugyanis eleinte csak a kommunista rezsim technokrata elitjét jellemezték. A később érkezők azonban ahelyett, hogy továbbléptek volna mindezen, fokozatosan akklimatizálódtak hozzá. A folyamatot sok minden erősítette, az önbizalomhiányuktól a hozzájuk dörgölőző neofiták régi reflexein át egészen a nemzetközi kitekintés hiányáig. Bármi is volt az ok, a tény tény marad: mára csak egy kisebbségükön érzékelhető, hogy eredetileg máshonnan indultak.
Nem csoda, hogy még fél éve is úgy látszott, hogy az „ezígy” tartósan velünk marad, és megszüntetésében csak nagyon hosszú távon reménykedhetünk.

Beüt a ménkű

Aztán beütött a ménkű. Egyik napról a másikra elfogyott a pénz. A külföldi hitelezők egy petákot sem voltak hajlandók Magyarországnak adni, saját erőnkből pedig képtelenek lettünk volna az ország tartozásait fizetni. A magyar politikai elit többsége kínosan kerüli a helyzetet adekvátan leíró szót. Államcsőd. Azt gondolják, ennek kimondása pánikot okozna, és így rontana a helyzeten. A felelős viselkedés köpönyege mögé bújnak, de igazából a szembenézést próbálják elkerülni. Mert ez a csőd nem más, mint az ő regnálásuk csődje.
Jó esetben is százezrek egzisztenciája rendül meg egyetlen év alatt. Ez pedig még Magyarországon is felelősért kiált majd.
Az IMF által tavaly novemberben nyújtott hitel az összeomlást előzte meg. Valahogy ritkán hallunk arról itthon, hogy az egész világon elsőként, még Pakisztánt és Ukrajnát is megelőzve kellett a nemzetközi szervezethez rohannunk. Mégpedig nem azért, mert nekünk volt a legnagyobb pechünk, hanem mert óriási államadósságunknak köszönhetően egy hónapot sem bírtunk volna ki újabb hitelek nélkül. Ne feledjük: a többi visegrádi ország nem szorult az IMF segítségére. Mi okoztuk ezt a helyzetet, nem a külvilág.
Az IMF-hitel azonban csak arra elég, hogy a totális katasztrófát elkerüljük, legalábbis egyelőre. Ettől a magyar gazdaság teljesítménye még meredek zuhanásba fordul. Talán van, aki emlékszik még a Bokros-csomag utáni két szűk esztendőre: akkor évi egy százalékkal nőtt a GDP-nk. Az idén valószínűleg kb. négy százalékkal fog esni. 2009-ben szinte mindannyiunk szélesebb családjában lesz valaki, akit padlóra küld a válság: ki az állását veszíti el, és szorul munkaképes ember létére nyomorúságos segélylétre, ki a lakás- vagy autóhitelét és vele több év megtakarítását bukja be, ki egyszerűen azzal szembesül majd, hogy csak uzsorakölcsön segítségével tud kijönnni a hó végén. Jó esetben is százezrek egzisztenciája rendül meg egyetlen év alatt.
Ez pedig még Magyarországon is felelősért kiált majd. 2010 nemcsak nagyon-nagyon megérdemelt módon maga alá temeti a Gyurcsány-kormányt, de meg fogja rogyasztani az egész féltudású politikai elitet is.

A magyar politikai elit mágikus stabilitása

A magyar politikai elit az elmúlt harminc évben valószínűtlenül stabil volt. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy csak a biológiának sikerült személyi változásokat eredményeznie e csoporton belül. Már a nyolcvanas évek MSZMP-s belharcaiban sem lehetett igazán nagyot bukni: a vesztesek is a körön belül maradhattak. Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy hazánkban, szemben a régió többi országával, a rendszerváltozás nem hozott nagy felfordulást. Bár az ország csúcsvezetésének jelentős része lecserélődött, a politikai elit másik részében, az államigazgatás irányítói, a politikai média korifeusai és a meghatározó szakértők körében nem történt érdemi változás. Sőt 1994-re a politikai felsővezetés korábban alapvetőnek tűnő átalakulása is a múlté lett. A folytonosságot kiválóan illusztrálja, hogy hazánkban, a visegrádi országok közül egyedül (!), a volt állampárt máig az ország egyik vezető politikai ereje, a volt pártlap a legolvasottabb politikai napilap, és illetlenségnek számít a kommunista rezsim volt vezetőit lekommunistázni.
Nálunk csak korrupció volt, földindulás nem. Az establishment álmát nem zavarta semmi.
A mágikus stabilitás azonban nem csak esetükben és nem csak a rendszerváltozás kapcsán volt igaz. Az átmenet során elharapózó korrupció miatt kialakult általános felháborodás és elégedetlenség a szélesebb régió valamennyi országában a politikai eliten belüli földinduláshoz vezetett. A visszaélések hatására megerősödő antiestablishment-erők (Dzurindáék Szlovákiában 1998-ban, Basescuék Romániában 2004-ben, Kaczynskiék Lengyelországban 2005-ben, Borisovék Bulgáriában mostanában) előretörésének köszönhetően a korábbi politikai elit egy jelentős része teljesen eltűnt a süllyesztőben, és a bennmaradók is változtatni voltak kénytelenek működési rendjükön. Nálunk viszont csak korrupció volt, földindulás nem. Az establishment álmát nem zavarta semmi.
A magyar politikai elit az elmúlt harminc évben folyamatosan legitim tudott maradni. Ha bárkinek komoly problémája volt a hatalmon lévőkkel, akkor a neki kedves alternatívát rendszerint ugyanezen eliten belül vélte megtalálni. E legitimitás alapjait elsősorban egy hiedelem és egy tabu teremtette meg. Ezek még a nyolcvanas években születtek, és a gondos ápolásnak köszönhetően a magyar társadalom az elmúlt harminc évben szinte egységesen osztotta és követette őket.

A stabilitás pillérei: a hiedelem...

A hiedelem nem más, mint hogy lassan, de biztosan egyre közelebb kerülünk a nyugati életszínvonalhoz. Eszerint bár rengeteg dolog nem működik, alapvető probléma mégsincs, mert a reformok (a nyolcvanas években), vagy a piacgazdaság (a kilencvenes években), vagy éppen az európai uniós tagság (mostanság) döcögve ugyan, de a jó irányba visznek minket. Igazából senki sem elégedett a jelennel, de bízunk abban, hogy előbb-utóbb jobb lesz egy kicsit. Meggyőződésünk, hogy a politikusaink rosszak, de annyira mégsem ronthatják el a dolgot, hogy az ország ne előre haladjon.
Bár az ország az elmúlt harminc évben valójában távolodott a nyugati életszínvonaltól (lásd a Világbank vonatkozó vásárlóerő-paritásos GDP adatait), a magyar politikai elit sikeresen fenntartotta a felzárkózás hiedelmét. A magyar állam erején felül, hitelre költöttek óriási összegeket azért, hogy egyetlen jól szervezett szavazóréteg se csúszhasson tartósan vesztes pozícióba. A nyugdíjasok, a pedagógusok, a köztisztviselők, a kismamák vagy a volt bányászok mind kaptak elég állami juttatást ahhoz, hogy ne érezhessék magukat reményvesztettnek. Az egyik hazai társadalomkutató intézet revelatív meglátása szerint a politikai elit a széles körben elérhető korengedményes és rokkantnyugdíjjal biztosította a békés rendszerváltozást. A döntő többség számára még a keményebb időszakokban is fennmaradhatott a hit, hogy egy picit mindig jobb lesz, legfeljebb néha-néha böjtölni kell. A hitelen vett hiedelem fenntartotta a politikai elit legimitását is.

... és a tabu

A politikai elit tagjainak büntetőjogi érinthetetlensége a magyar politika nagy tabuja volt az elmúlt harminc évben. Mindenki tudta, hogy létezik, mégsem beszélt róla senki nyilvánosan.
Mert Magyarországon mindenki tudta, hogy jobb hallgatni...
A nyolcvanas években a nómenklatúra törvények felettisége a rendszer logikájából egyenesen következett. A dolgok sajnos úgy alakultak, hogy ez is változatlan maradt a rendszerváltozással. Nyilván nem véletlen, hogy a visegrádi országok közül csak Magyarországon nem vontak felelősségre egyetlen vezetőt sem a kommunista rendszer által és alatt elkövetett bűnökért. Az üzenet egyértelmű volt: a politikai elitnek mindent szabad. Olyan egyértelmű, hogy nem is felejtette el senki. Se a körön belüliek, se a kívüliek, és természetesen az igazságszolgáltatási apparátus sem. Miközben a politikai elit tagjai néhány százezer forintos hivatalos fizetésből óriási házakat építettek, és strómanjaikon keresztül komoly vállalati részesedéseket szereztek, soha senki sem bukott le közülük. Ha hinni lehet a kapitánysági pletykáknak, a rendőrök hanyatt-homlok menekülnek az olyan ügyektől, amelyekben politikailag potens emberek érintve lehetnek. Utóbbiak meg ilyen ügyben nemhogy bíróság közelébe nem kerültek, de még a lapok címoldalára is csak a legritkább esetben.
Mert Magyarországon mindenki tudta, hogy jobb hallgatni: ameddig a politikai elit alapvető legitimitása stabil volt, addig könnyen ki lehetett emelni a tömegből azokat, akik túl sokat akadékoskodtak.

A stabilitás ára

E stabilitás közvetlen ára az ország rendkívüli mértékű eladósodása volt. Egy leszakadó országban ugyanis csak más pénzén lehet a biztonság illúzióját fenntartani. A magyar állam az elmúlt harminc évben körülbelül nettó nyolcezermilliárd (azaz nyolcmilliószor egymillió) forint adósságot halmozott fel. Igen, ebben az MSZMP és az MSZP vezette kormányoké a felelősség legnagyobb része. Sajnos azonban egy-két kivételtől eltekintve nem hallhattuk tiltakozni a politikai elit többi meghatározó tagját – politikusokat, szakértőket, újságírókat – sem akkor, amikor Medgyessy Péter, majd Gyurcsány Ferenc szabadságos matrózokat megszégyenítő módon kezdte el szórni az ország pénzét.
A más pénzén vett stabilitásnak köszönhetően nem volt nyomás a magyar politikai eliten, hogy szembenézzen saját maga és az egész széles értelemben vett magyar elit féltudásával. Évtizedekre konzerváltak egy olyan struktúrát, ami annak idején a nyolcvanas évek félpiaci, féldemokratikus és félnyugati rendszerének problémáit hivatott orvosolni.

A stabilitás vége

A stabilitásnak azonban vége. Mind a hiedelem, mind a tabu meg fognak rogyni a következő egy-két évben, és megkezdődik a féltudású magyar elit alkonya.
A gazdasági válság meg fogja rengetni a hiedelmet, a Nyugathoz való felzárkózásunk hamis mítoszát. Fél év se kell és nagyon sokan érteni fogják, hogy mit is jelent a négyszázalékos recesszió vagy a 330 forint körüli euróárfolyam. Jövőre több százezer dolgozó ember egzisztenciája fog összeomlani, és a magyar kormány nemhogy segítséget, de még reményt se fog tudni nyújtani nekik. Hirtelen nyilvánvaló lesz, hogy zsákutcában vagyunk, és borzasztó sokan szeretnének majd valami alapvetően újat – új célokat, új szabályokat, új szimbólumokat és az ezeket hitelesítő új tekintélyeket. A jelenlegi politikai elit legitimációja végre oda kerül, ahol teljesítménye alapján nagyon régóta lennie kellene.
2008-ban kiderült, hogy szinte mindenkiről lehet büntetlenül írni; ez pedig a korábban erős öncenzúra végét jelentheti.
A tabu falán már most sok a repedés. Nem világos, hogy pontosan miért, de 2008-ban a politikai eliten belüli hatalmi harcok a szennyes látványos kiteregetéséhez vezetettek. A Zuschlag elleni eljárás során az MSZP egyik legerősebb csoportjának mindennapi életébe kaphattunk bepillantást úgy, hogy az ügy kapcsán még a miniszterelnöknek is tanúskodni kellett. Az ún. lehallgatási ügy apropóján pedig Magyarország leggazdagabb emberének telefonbeszélgetését tették valakik közkinccsé. Ilyenek korábban elképzelhetetlenek lettek volna. A választási kampány, a két parlamenti kispárt túlélésért folytatott harca, továbbá a 2010-ben vesztes nagypárton belüli hatalmi harcok minden bizonnyal a helyzet további elmérgesedését eredményezik majd. Ráadásul a hazai sajtó, elsősorban az internetes médiumok, vérszemet kaptak. 2008-ban kiderült, hogy szinte mindenkiről lehet büntetlenül írni; ez pedig a korábban erős öncenzúra végét jelentheti.

A negyedszázados esély

A régi rend őreinek megrendülő legitimitása miatt a hagyományosan konfliktuskerülő magyar társadalom nyitottá tehető az átfogó változásokra. Jó, ha negyedszázadonként adódik olyan esély az ország emelkedő pályára állítására, mint amilyen ez a mostani lesz.
A megoldás azonban bizonyosan nem új párt alapítása vagy egy régi megvásárlása – változatlan környezetben ezek is pontosan ugyanazokat a problémákat termelnék ki (sőt már termelték is ki), mint amikkel a mai pártok is terheltek. Ehelyett a válság adta kiúttalanság- és kudarcérzést kihasználva a meglévő struktúrákat kell kitisztítani, valamint új tartalommal és új tekintélyekkel feltölteni.
Mielőtt az örök vesztesek, az örök pesszimisták már megint lehetetlen feladatot vízionálnak, hadd említessék meg néhány idevágó nemzetközi példa. 1981-ben, amikor Ronald Reagan amerikai elnök lett, az Egyesült Államok éppen fél évszázad legnagyobb gazdasági válságát élte, és az elit az ország elkerülhetetlen hanyatlásáról elmélkedett. Amerikát akkor már mintegy negyven éve irányította az ún. liberális establishment, amely jól érzékelhetően kifogyott a használható ötletekből. A Reagan nevével fémjelzett fordulat a következő nyolc évben fenekestül felforgatta az amerikai politikai elitet anélkül, hogy új pártot alapítottak volna, vagy kasztrálták volna az államigazgatást. Pusztán annyi történt, hogy Reagan elnök látványosan szakított a régi módszerekkel, és felkarolta az addig politikai szempontból partvonalon lévő nem liberális társadalomtudósok téziseit. Az elnök sikerének farvizén aztán fokozatosan átalakult a politikai elit hiedelemrendszere, ami lassan, de biztosan a szélesebb értelemben vett elitet és vele az egész országot is magával sodorta.
De Reagané közel sem az egyetlen ilyen sikertörténet. Margaret Thatcher nagyon hasonló pályát járt be: országa elkerülhetetlennek vélt hanyatlása idején került kormányra; felkarolta az akkoriban komolytalannak tekintett, gazdasági szabadságot hirdető gondolkodók javaslatait, gyökeres változást ígért és hozott, miközben az egyik establishmentpártot tette a változás motorjává; és alig egy évtized alatt drámaian átalakította az angol politikát, sőt az országot is. Vagy említsük meg a Carl Bildt vezette Mérsékelt Pártot, amely kilenc év ellenzéki lét után 1991-ben a svéd gazdaságnak a II. világháború utáni legnagyobb válságát örökölte meg a szociáldemokratáktól, hogy aztán az egész elit gondolkodását uraló szocialista dogmatizmussal szembeszállva ne csak a gazdaságot, hanem az egész svéd politikát és társadalmat (az úgynevezett svéd modellt) alapjaiban változtassák meg. Elsősorban nekik köszönhető, hogy Svédország az elmúlt évtized egyik bezzegországa lett.
Az ilyen sikerhez csak két dolog szükségeltetik: politikai akarat és az azt valódi tudással megtöltő hátország. A jövő kérdése, hogy a 2010-ben kormányra lépő erőknek megvan-e a szándékuk, hogy valóban új szabályok mentén játszanak. Hogy kilépjenek a nyolcvanas évek „örök” igazságaiból, hogy elkezdjék a szándék helyett a teljesítményt vizsgálni, és hogy kialakítsák a felelősség kultúráját.
Annyi világos, hogy bárki is kapja meg a kormányrudat a süllyedő hajón, elemi érdeke lenne a jelenlegi helyzet felforgatása. Azzal ugyanis, hogy a politikai elit legitimitása megroggyan, a legjobb menekülési útvonal mindenkinek az előre lenne: látványosan szakítani a hiteltelen múlttal, és a változás bajnokaként fellépni. Meg is fogja próbálni mindenki. A kérdés, hogy kinek lehet elhinni, ki van olyan helyzetben, hogy bele is vágjon a fordulat végrehajtásába. Ebben a tekintetben valamennyi kompromisszum elkerülhetetlen lesz, hisz nagyon úgy tűnik, hogy a következő választás sem az új vezetők versenyét fogja hozni.
Nem elég azonban néhány jelszót felfestni a zászlóra, a fordulathoz új tartalomra is szükség van. Öt másodperces lózungokkal választást nyerni lehet, de valódi változást elérni nem. Utóbbihoz érvekkel és tényekkel alátámasztott hiteles alternatívát kell felmutatni. Csak ezek a részletek adhatnak ugyanis elegendő kapaszkodót a változási szándékot napi szinten megvalósítani szándékozó állami és politikai középvezetőknek, illetve az azt nyilvánosan vagy kisközösségekben támogatni vágyó háttérországnak. Ezen mélység hiányában megint csak egy elfuserált „reformot” lehetne kiizzadni.
Ez az esély azonban annyira vonzó, hogy nemcsak lehetséges, hanem kötelező is nyerésre játszani.
Örömteli fejlemény, hogy tartalom dolgában lényegesen jobban állunk, mint akár két éve. A politikai eliten belüli helybenjárás és ötlettelenség (külön tisztelet a ritka kivételnek) komoly mozgolódást generált a körön kívülről. Lassan megjelent a közélet peremén egy generáció, amelynek tagjai már komoly cégeknél, külföldi iskolákban vagy az eddig zárványként működő nívós hazai műhelyekben nevelkedtek. Ráadásul az internet megszüntette a politikai elit tömegkommunikációs monopóliumát, és így a friss gondolatok és alternatív javaslatok lényegesen könnyebben kaphatnak nyilvánosságot.
A siker persze közel sincs garantálva. Rengeteg alulról jövő erőfeszítés, értelmes politikai döntés és természetesen szerencse kellene ahhoz, hogy legalábbis elindulhasson az ország egy másik pályán. Szó sincs arról, hogy ezzel a Kánaán jönne el, pusztán egy lehetőséget kapnánk a leszakadás megállítására. Ez az esély azonban annyira vonzó, hogy nemcsak lehetséges, hanem kötelező is nyerésre játszani.

A következő év

2009-ben meg lehet ágyazni az alapvető fordulatnak. El lehet érni, hogy a válság kapcsán a lényegről is szó essen a közéletben: arról, hogy mennyire fundamentális az ország problémája, és hogy milyen kivezető utak lehetségesek.
Tudatosítani lehet, hogy mennyire alapjaiban elhibázottak a politikai elit alapfeltevései és játékszabályai, valamint hogy igenis hibás döntések sora és nem valamifajta szerencsétlen külső körülmény sodort minket ebbe a zsákutcába. Neki lehet menni a politikai elit megannyi meztelen királyának – az „ezígy” nyolcvanas és kilencvenes évekből itt ragadt tekintélyeinek. És természetesen el kellene mondani, hogy hogyan is lehetne mindezt jobban csinálni.
Jó néhányan már korábban is ezt csinálták, és nagyon sokat tettek azért, hogy most egyáltalán komoly lehetőségről beszélhessünk. De most még több értelmes hangra és megalapozott véleményre lenne szükség. Olyanokéra is, akik egy normális helyzetben nyilvánosan nem foglalnának állást közügyekben. Kell ugyanis egy minimális hangerő ahhoz, hogy hatást lehessen gyakorolni a közvéleményre és a politikai pártokra. Hogy egyértelmű legyen: 2010-ben fundamentális változásra van szüksége az országnak.
Sokan szeretnék, hogy ne ez legyen a téma. Ők bármi másról szívesen vitatkoznának. Az „ezígy” meghatározó médiumai öntik majd ránk a magyar–cigány ellentétről, a fasiszták vagy az idegenszívűek jelentette veszélyről, és persze a Gyurcsány–Orbán-párharcról szóló anyagokat. A kesztyűt azonban nem szabad felvenni. Ezt a meccset az általunk megválasztott pályán kell lejátszani.
Mert már nem 1989-et írunk. Többen vagyunk, többet tudunk és jobban akarjuk, mint akkor. Ezúttal végig kell csinálni.

csütörtök, január 22, 2009

Nem közölhető a gázai hadművelet parancsnokainak személyazonossága

Index/MTI
| 2009. 01. 21., 13:38 | Frissítve: 22 órája

Nem adja ki a gázai hadműveletek irányítóinak személyes adatait Izrael. Attól tartanak, hogy háborús bűnök miatt eljárás indulhat ellenük a gázai ENSZ-iskola 42 ember halálát okozó lerombolása, valamint a fehérfoszforos bombák bevetése miatt.

Izrael megtiltja, hogy közöljék a gázai övezeti offenzívában részt vevő egységek parancsnokainak személyazonosságát, attól tartva, hogy eljárás indulhat ellenük háborús bűntettek címén - közölte szerdán egy katonai forrás. A tilalom fényképükre is vonatkozik.

Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár kedden a palesztinokat segélyező ENSZ-szerv (UNRWA) egy izraeli találattól lerombolt gázai raktárépülete előtt tartott sajtótájékoztatóján botrányosnak és "teljességgel elfogadhatatlannak" nevezte, hogy ENSZ-épületeket ért támadás a gázai harcokban. Mélyreható vizsgálatot követelt és azt, hogy a felelősök bíróság előtt adjanak számot tettükről.

Az izraeli hadsereg (IDF szerint az UNRWA iskoláját egy eltévedt aknagránát találta el. Az IDF műholdas célzású tarackokat használ.

Nyolc izraeli jogvédő szervezet is azt követelte kedden a főállamügyésztől, hogy indítson vizsgálatot a hadsereg gázai övezeti magatásáról, "tekintettel a polgári lakosságot ért támadások mértékére".

Jogvédő szervezetek emellett tiltott fegyver, fehérfoszforos bomba bevetésével is vádolják Izraelt. Az IDF sokáig tagadta, hogy fehérfoszforos lövedékeket használnak, később elismerte, hogy füstgránátként bevetett ilyeneket.

A nemzetközi szerződések csak a fehérfoszfor fegyverként történő bevetését tiltják. A legújabb értesülések szerint az izraeli ejtőernyősök Beit Lahijában támadófegyverként is bevetettek fehérfoszfort, igaz, állításuk szerint legitim célpontok, a Hamász állásai ellen. A súlyos égési sérüléseket okozó fehérfoszfort hagyományos hadviselésben be lehet vetni, de a gázai akció sűrűn lakott övezetben zajlott.

Nem lesz magyar tej?

009-01-22 11:04

Sorra dőlnek be a tejüzemek. Az alacsony felvásárlási árak miatt képtelen kigazdálkodni a nyereséget a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Zrt., ezért levágatja 2200 darabos szarvasmarha-állományát.

Az eset nem egyedi, a szakértők szerint a kicsik után a nagy agrárüzemek is bedőlhetnek, és végleg eltűnhet a magyar tej a boltokból. Tavaly ilyenkor még 105 forintot fizetett a termelőknek egy liter tejért, most mindössze 48 forintot.

(Lánchíd Rádió)

http://www.hirtv.hu/gazdasag/?article_hid=255027

péntek, január 16, 2009

A rokkant guminő

2009.01.16. 15:10 laspalmas
Gyerekek, ebben a sztoriban benne van egész Magyarország...

"Medveczky Ilona, a képek tanúsága szerint rokkantigazolvánnyal közlekedik, noha büszke arra, hogy 68 évesen milyen jól tartja magát. Karácsony előtt például létráról díszítette az udvarán álló fenyőfát, a kertjét is maga gondozza, és nem riad vissza a fellépésektől sem.



A sok gyakorlásnak köszönhetően a Szombat esti láz idejére olyan formába lendült, hogy táncpartnere fejéig tudta lendíteni a lábát, sőt néhány nappal később egy budapesti szórakozóhelyen is megvillantotta képességeit. Ugyanakkor többször nyilatkozta azt is, hogy gerince súlyosan károsodott a tánctól, ám utóbb már azt panaszolta a Borsnak, hogy nem találták indokoltnak hévízi gyógyüdülését.
– A sportkórházban voltam kivizsgáláson. Azért volt rá szükség, mert bár öt éve járok Hévízre rehabilitációra, idén visszautasították a kérelmemet. Talán az új egészségügyi rendszer miatt, ki tudja, a lényeg, hogy nem mehetek. Már nem elég ugyanis, ha a háziorvosom beutalót ír, teljes kivizsgálás után lehet kérelmezni – panaszolta az év közepén Medveczky. Ilyen előzmények után tűnt fel rokkantkártyás kocsijával a művésznő a TV2 képernyőjén, dühös beírásokra késztetve a nézőket. Egyikük szerint „a művésznő testileg láthatóan nem rokkant”, a másikuk is azt szeretné tudni, miként került az autóba a rokkantkártya . „Mert felénk a rokkantak nem így néznek ki, nem ilyen fürgén ugrálnak ki-be az autóból. Erről készítsenek már riportot, hogy ki állította ki neki?”– olvasható a kommentben. Ezt kérdeztük mi is Ilonától, aki kurtán nyilatkozott.
– Rokkantkártyával valóban rendelkezem, melyet jogosan használok. " (Bors)

Hát, eddig sem volt szimpatikus a nő, marha undorító, hogy öregasszony létére félpucéran mutogatja magát, és valami dívának képzeli magát, de ez végképp betette a kaput...Vagy az igazolványt szellemi alapon is osztják?
http://vastagbor.blog.hu/2009/01/16/a_rokkant_gumino

csütörtök, január 15, 2009

Tüntetés Izrael.....mellett! Természetesen Pesten


2009.01.15. 08:31 laspalmas

Miközben a világon mindenhol tiltakoznak Izrael brutalitása ellen, mindenki a háború befejezését szorgalmazza, hogy a nézeteltéréseket tárgyalóasztal mellett rendezzék a felek, addig a Mazsihisz mit csinál? Először megbeszélésre megy Göncz Kingához. A külügyminiszter fogadta Feldmájer Pétert, a Mazsihisz elnökét, valamint Zoltai Gusztávot, a Mazsihisz és a Budapesti Zsidó Hitközségének ügyvezető igazgatóját kedden. Szelestey Lajos, külügyi szóvivő az MTI-hez eljuttatott közleményében kifejtette: a megbeszélésen Göncz hangsúlyozta, hogy Izrael a nemzetközi jog alapján jogosult az önvédelemre, de a válasz mértékét aránytalannak tartotta. Hozzátette, hogy alapvető fontosságú mindkét részről a civilek életének megóvása, illetve a humanitárius katasztrófa elkerülése.
A Mazsihisz vezetői a találkozón elismerésüket fejezték ki a gázai helyzettel kapcsolatban kiadott külügyminisztériumi nyilatkozat kiegyensúlyozottságáért. Ugyanakkor aggodalmuknak adtak hangot, mert megítélésük szerint a magyar sajtó nem mindig tárgyilagosan és árnyaltan mutatja be a gázai konfliktus kirobbanásának okát, és nem kap elegendő hangsúlyt az Izrael elleni rakétatámadás-sorozat, illetve az izraeliek biztonsági igényének kérdése – zárul a közlemény. 
Kedd délután pedig szimpátiatüntetést szerveztek az izraeli nagykövetség elé. Az MTI szerint 200-an, az ATV szerint 1000-en vettek részt a szolidaritási megmozduláson.

Egy résztvevő: 
fotó:zoom
A táblavivő helyesírás-bajnokok:
Egy videó:
A demonstráció szónoka, Mészáros István volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő, az emberi jogi bizottság korábbi alelnöke beszédében úgy fogalmazott: a Gázai övezetben a háború a Hamász és nem a palesztin nép ellen zajlik, és Izrael a nyugat, benne Európa békés harcát folytatja. Megjegyezte: a háború sosem jó, de meg kell vizsgálni az okot is, ezért nem szabad elhamarkodottan véleményt alkotni az offenzíváról, ugyanis a palesztin szervezet alapelve Izrael állam eltörlése.
Az ATV-ről sajnos nem lehet elhozni a videót, de beteszem a linkjét. Kötelező!
Szerintem a nyilatkozó kb. 20 éves csajoknak (velem együtt) fogalmuk sincs, milyen egy háború, épp ezért nem kéne amellett kardoskodniuk. Látszik a teljes naivitás, ők még hisznek a szent küldetésben. Az sem érdekli őket, hogy nők, gyerekek halnak meg ártatlanul a nagy önvédelemben.

zero:
1010 paleszin halt meg a háború 19 napjában, 315 gyerek és 100 nő. És 17 izreali. Kit tud igazságot tenni? Senki. Meg se kíséreljétek. Felesleges. Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? Az izreali támadásokra vágtak vissza a palesztinok, vagy a palesztin támadásokra az izraeliek? Pár apróság azért piszkálja a csőrét az embernek. Észak-Koreát vagy Iránt majdnem megtámadták az atomlétesítménye miatt, és az állítólagos atomfegyvere miatt. És Izrael? Miért nem lép fel ellenük a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség vagy az ENSZ? Nem emlékszem, hogy bárki is engedélyezte nekik az atomfegyver előállítását. Nem mernek? Nem szabad? Kettős mérce? Izrael nem tartja be a rá vonatkozó ENSZ BT határozatokat. Azt a párat, mert Izrael-ellenes határozatokat csak a legritkább esetben fogad el a BT, hála az USA állandó vétójának. Sosem értettem miért kell állandóan vétózni? 2 millió zsidó amerikai választó miatt?

És a legdurvább, ami kissé agyon van hallgatva: a FAL! Hát ez valami döbbenet! Van még egy olyan állam a világon, amely saját kisebbségét egy 800 kilométer hosszú, 8 méter magas fallal veszi körül? A berlini fal csak 3,6 méter magas volt ... Kollektív bűnősnek és terroristának mondva ki 5,3 millió palesztint? Elnézést, erre hogy lehet azt mondani, hogy "önvédelem" ?! Ez a vegytiszta rasszizmus. (A Falról bővebben: wikipedia)
 
Egy kicsit elgondolkodtató, minimum ...

hétfő, január 12, 2009

Vörös Csepel

Körmendy Zsuzsanna 
2009. január 10. 00:01

 
Mintha évek óta egy szakadékba ugrási versenyt néznénk tehetetlenül. Az utóbbi hónapok különösen gazdag termést mutatnak: az MSZP háza tájáról minden hétre jutott egy bűnügy. Önkormányzati panama, okirat-hamisítás, korrupció, uniós pénzek elsikkasztása. Most, hogy megöltek két embert, az összes baloldali lap gyorsan leszögezi, hogy az ügynek semmi köze nincs a politikához.


Már hogyan lenne. Csak azért, mert egy MSZP-tag igazgató által vezetett iskolában sikkasztott az MSZP-s gazdasági igazgatóhelyettes, aki társtettesként meggyilkolta az őt elbocsátó vezetőt és a tanúnak számító fiatal tanárt? Ennek aztán semmi köze az MSZP-hez. Nem is értjük, hogy miért adtak ki oly sietve pártközleményt arról, hogy Deme Gábor decembertől már nem tagja az MSZP csepeli elnökségének. De azért Deme nem akárki a baloldali politika csillaghullásos egén: tagja az MSZP csepeli frakciójának és a pénzügyi bizottságnak is. Elég nehéz lesz kideríteni, hogy mégsem tagja egyiknek sem, bár a balliberális szellemiségű ATV ez ügyben sem ismer lehetetlent: ott elhangzott, hogy Demét kizárták a pártból. Amiből persze egy szó sem igaz.

Aki egyszer majd összegyűjti a csepeli kettős gyilkosságról szóló írásokat, egyúttal látleletet kap a mai Magyarország szellemi és morális állapotáról. Akad, aki lesajnálóan emlegeti a sikkasztás tárgyát képező „pár milliót”, amiért gyilkolni kellett. Mintha néhány millió ezekben az inflációs időkben alacsony ár lenne két emberéletért. Mintha létezne akkora összeg, amelyért már érdemes, amennyiért már lehet ölni. Az effajta gondolkodás szerint valószínűleg az is jó ötletnek számít, hogy a gyilkos az ölés utáni percekben egy boltban, ahonnan bejelentést tett, azonnal az iskola egyik diákjára terelte a gyanút. Csak ez az amúgy kiváló éca nem jött be neki egy zsebbe rejtett diktafon miatt.

Baloldali laptársunk vezércikkírója olyan mélyrepülésbe kezdett, amelynek utolsó bekezdésében már nem sikerült letenni a gépet. A landolás előtti robbanást ez a kifutópálya előtti gyepre aljasodott mondat okozta: „ma már köztiszteletben álló, képzett, művelt, jó állással rendelkező közéleti emberek számára is konfliktuskezelési eszköz lett a gyilkosság”.

Akkor hát Vörös Csepelen mindössze konfliktust kezeltek? Ölésről szó sem volt? Azt jelentik még a szavak, aminek jelölésére hivatottak? Vagy arra szolgálnak, hogy a tiszta fogalmakat, az erkölcsi ítéletet, az élet tiszteletét engedjük bevonni valami gyanús kulimásszal?

Amikor az MSZP-s iskolaigazgató elbocsátotta a két sikkasztót, úgy döntött, az ügyet nem viszi a rendőrségre. Miért is vitte volna? A rendőrség nem arra való, hogy besározza a szűztiszta baloldalt. MSZP-sek a konfliktusokat megoldják maguk közt. S mégis ott van az a beszámíthatatlan szörnyeteg, amitől veríték csorog a háton: a félelem. Az igazgató megkéri egy fiatal tanártársát, legyen vele a két brigantival való találkozásnál. Mennek tárgyalni, zsebben a diktafon. Csak hát a tárgyalópartner zsebében meg pisztoly lapult. Ez aztán el is döntötte a küzdelmet Vörös Csepelen a két MSZP-s között.

Talán ha egy diktafonnal nemcsak a tényeket lehetne rögzíteni, hanem lőni is lehetne, kialakulhatott volna a tűzpárbaj. S akkor ma nem az MSZP-s igazgató, hanem az MSZP-s gazdasági igazgatóhelyettes emlékére helyeznének el mécsest a diákok. (Gyilkos és áldozat korábban nagyon jóban voltak egymással, az iskolát is együtt alapították.) Lehet, hogy valahol, egy kies MSZP-frakcióban csücsülő mérnök már föltalálta a diktafont, amellyel lőni is lehet? Maffiaügyekben ők elég kreatívak.

hétfő, november 03, 2008

Pont került 2 sztori végére

2008.11.03. 08:31 zero

Sajnos ritkán jut el a végkifejleig bármi is ebben az orszgában, ezért szinte hihetetlen, de két idei sztori végére is pont került. Felemás sikerrel ...
A nyár bicskanyitogató története volt, hogy a nyitott gerinccel született kisfiú számára összegyűlt 1 millió forintból az Érzőszív Alapítvány 200 ezer forintot utalt át.
Nos, az ügyszégi vizsgálat azt állapította meg, hogy az alapítvány működése megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek. Ezután jött az APEH vizsgálat, mely szerint minden a legnagyobb rendben van ...
Ebből én azt a következtetést tudom csak levonni, hogy a a legnagyobb biznisz jelenleg adományt gyűjteni, 2 szervezet szerint is teljesen legális és törvényes a 80%-os haszonkulcs. Hogy ebből a 80%-ból mennyit fordítunk működésre, telefonálásra, az már csak rajtunk múlik ...
 
A nyár másik története az volt, amikor a derék siófoki rendőrök a tetten ért betörőt a kézikocsihoz bilincselték, és a "sértett" ezért feljelentette a 2 rendőrt az ügyészségen.
Az ügy eljutott a bíróságra is - érdekes, ilyenkor milyen gyorsan végzik a dolgukat, pedig nyári szünte is volt - ahol megszületett az ítélet: "az eljárás erkölcsileg helytelen és elítélendő volt ugyan, de a rendőrök nem követtek el bűncselekményt. Megalázó módon jártak el, de csupán a célszerűség vezette őket."
És a kis csavar a végén: az ítéletet a védő és a vádlottak tudomásul vették, kivéve ... igen, kivéve az ügyészséget, akik továbbra is a felfüggesztett börtönbüntetés kiszabását kérik, ezért fellebbeztek a Pécsi Ítélőtáblához.
Így van, rúgjunk bele a már leszerelt 2 volt rendőrbe. Hűde nagyon tökös az ügyészség, bezzeg a 2006. október 23-i eseményekben részt vett rendőrökkel szemben nem ilyenek, akik röhögve tanuskodnak hamisan a bíróságon ...

szombat, november 01, 2008

Több helyen is durvult a Rebisz elitosztaga

| 2008. október 31., péntek 13:13
Egy hónapja jogerősen felmentették azt a rebiszes törzsőrmestert, aki a vád szerint 2006. október 23-án eltörte egy megbilincselt, védekezésre képtelen őrizetes ujját. A rendőr első fokon csak tagadott, az Ítélőtáblán viszont már azt vallotta, hogy a bilincselés után odalépő parancsnoka, V. László őrnagy törte el a sértett ujját, szándékosan. Egy másik ügy csütörtöki tárgyalásán kiderült, hogy ugyanez a Rebisz-alegység verte véresre ugyanaznap este a Blaha Söröző vendégeit, köztük a rohamrendőrök elől a sörözőbe menekült rendbontókat is. A verés közben egy embert közvetlen közelről hátba lőttek sörétes gumilövedékkel. A bíróság egy vadászpuskást felmentett.

Két évvel a 2006. őszi tüntetések és zavargások után sorozatban tárgyalják a bíróságok az akkor történt rendőri túlkapásos ügyeket. A legtöbbször hiába bizonyosodik be, hogy valakit rendőrök bántalmaztak, a tettesek ismeretlenek maradnak, vagy a vádlottakat felmentik. A bírók szerint a rendőrök fedezik egymást, és a tárgyalóteremben nem emlékeznek semmire. Cikksorozatunk korábban megjelent része már Index-könyben is kapható.
A vádlott, V. Csaba rendőr zászlós a Rebisz egyik legjobban képzett embere. Mesterlövész, úgy tudjuk hogy kommandósként és terrorelhárítóként is tevékenykedik. A 2006 őszi tüntetések és zavargások alatt V. László őrnagy alegységében szolgált, őket minden jelentős helyszínen bevetették a tévéostromtól az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján történtekig.
Ez a Rebisz-alegység több túlkapásos ügyben is érintett: egyik tagját, egy fiatal törzsőrmestert egy hónapja jogerősen felmentették, miután másodfokon azt vallotta, hogy nem ő, hanem parancsnoka, V. László őrnagy törte el [1] 2006. október 23-án délután a Károly körúton egy megbilincselt ember ujját, szándékosan. Ezt az érintett alegység több tagja is tényként kezeli.
Két mesterlövész
V. László őrnagy alegységében két vadászpuskás rendőr dolgozott símaszkban és azonosítószám nélkül 2006. október 23-án: az azóta a Rebisztől kilépett T. Mihály és a most is ott szolgáló V. Csaba. T. Mihályt egy hónapja az ujjtöréses ügyben tanúként hallgatta meg a bíróság, akkor dodonai vallomással segítette az igazságszolgáltatás munkáját.
Csütörtökön a másik lövész, V. Csaba ügyét tárgyalta a Fővárosi Bíróság Kovács Sándor bíró által vezetett eljáró tanácsa: a vád szerint a zászlós aznap este közvetlen közelről, néhány méterről hátba lőtt egy embert sörétes gumilövedékkel, a sértett testéből még hónapokkal később is operáltak ki gumisöréteket.
A Blaha Lujza téri oszlatás
A vád szerint az előre megfontolt, aljas szándékkal leadott lövés 23 óra körül, a Blaha Söröző előtt dördült el a József körúton, miközben az alegység legalább húsz, az eljárásban a símaszk és az azonosítószám hiánya miatt nem azonosított tagja és más rendőri egységek tagjai kettős sorfalat alkotva tonfával véresre verték és bakanccsal összerugdosták a sörözőből kihajtott embereket.
A bíróság több mint tíz sértettet hallgatott meg tanúként összesen négy tárgyalási napon. Közülük néhányan azt vallották, hogy ezt megelőzően a Blaha Lujza tér felől a Baross utca irányába induló rendőrsorfal elől menekülő rendbontók egy része a sörözőbe menekült, és onnan ordítva rohadt ávósozta, gyilkosozta, szidalmazta a tömegoszlatókat.
A rendőrök utánuk mentek a kocsmába, ahonnan több tucat, egyes tanúvallomások szerint közel negyven vendéget egyesével tereltek ki az utcára. Az embereket egy magas, parancsnokként viselkedő rendőr lökte ki az ajtón az utcán felállt kettős rendőrsorfal közé. A szűk folyosón végigfuttatott sértetteket tonfával ütötték és bakanccsal rúgták a közhatalmat gyakorló símaszkosok.
Ütöttek, rúgtak, lőttek
K. Botond, az egyik sértett, aki saját elmondása szerint barátnőjével órák óta a sörözőben iszogatott, azt vallotta a bíróság előtt hogy a tüntető csoport, majd az őket üldöző rohamrendőrök érkezése után őt is igazoltatás nélkül kihajították az ajtón, ezután több ütést és rúgást kapott, majd erősen vérző fejjjel a Corvin moziig szaladt, ahol rosszul lett, ezért mentőt hívtak hozzá és kórházba vitték. Rajta kívül még legalább húszan jártak így, közülük a nyomozás során felkutatott több mint tíz sértett egybehangzóan ehhez hasonló tapasztalatokról számolt be a bíróság előtt.
A feljelentést Cs. András tette, akit nem csak ütöttek-rúgtak, de sörétes gumilövedékkel közvetlen közelről hátba is lőttek miközben összegörnyedve végigfutott a kettős sorfal között. Cs. András hátából háromszor, utoljára 2007. januárjában műtöttek ki összesen 12 gumisörétet - ennyi sörét van egy lövedékben, az orvosszakértő szerint ezen kívül még a sörétkosár is sérülést okozott, ami arra utal, hogy a lövést legfeljebb 2 méterről adhatták le rá.
Összecsapás a Kossuth Lajos utcában
A nyomozás során és a bíróság előtt V. László őrnagy és emberei ismét nem emlékeztek semmire, még a söröző neve és címe sem rémlett nekik. Az ügyész szerint mint annyi más, hasonló túlkapásos ügyben, a rendőrtanúk ezúttal sem láttak, hallottak, tapasztaltak semmit, ha elöl történt valami, mindannyian hátul voltak, ha hátul, akkor meg elöl.
Közelharcban esélytelenek
A vádlott, V. Csaba - aki a tárgyalásra Lonsdale-trikóban érkezett - azonban kivételnek bizonyult. Akkor és ott jelenlévő rendőrként csak ő, és lőszerese, Cs. Zoltán számolt be a bántalmazásról a bíróság előtt. V. Csaba verziója szerint nemhogy nem ő lőtte meg Cs. Andrást, hanem éppen ellenkezőleg, menteni próbálta a civileket, azért ment oda a sorfalhoz, hogy leállítsa kollégáit, "mert sok ismerőse volt a másik oldalon". Egy korábbi tárgyaláson kollégái nevében elnézést is kért a sértettektől.
"Nem tetszett a bántalmazás, meg akartam akadályozni. Káromkodtam hogy hagyják abba, és néhány srácot kirángattam. A rendbontók egy része tornából felmentett szerencsétlen volt, közelharcban esélytelenek. Voltak köztük hozzám közel álló emberek, nem akartam hogy megsérüljenek" - vallotta a mesterlövész a bíróság előtt. A sértettek egy része is azt vallotta, hogy volt ott egy rendőr, aki megpróbálta őket megvédeni.
A gumigolyóst szerette
A Baikal típusú, félautomata, de gumilövedékkel csak egy lövés leadására képes vadászpuskával felszerelt rendőr elmondása szerint akkor már nem parancsnoki utasításra lőttek, mint a nap elején. Saját belátásuk szerint használhatták a fegyvereiket, a töltények közül "én az egy gumigolyósat szerettem", mert azzal jobban lehet célozni. A lőszerrel nem kellett elszámolni: a puskások mellett lőszeresek dolgoztak, akik folyamatosan adogatták nekik a muníciót.
V. Csaba elmondta azt is, hogy célzott lövéseket csak gumigolyós tölténnyel, rendbontókra adott le a nap folyamán, a sörétes töltényt riasztólövésre használta, mert "annak sokkal kisebb a stophatása, saját magunkon is kipróbáltuk előtte". Utoljára az Uránia mozi környékén lőtt aznap este, később már nem volt rá szükség, a körúton már csak könnygázt lőttek. Ezt az ügyész azonnal cáfolta, T. Mihály később még a Baross utcánál is meglőtt egy rendbontót gumigolyóval a tanúvallomások szerint.
Kovács bíró ezután hosszan idézte azt az igazságügyi fegyverszakértői véleményt [2], mely szerint a 2006. október 23-án használt lövedékek a korábbinál lényegesen nagyobb sebességűek, sokkal nagyobb energiájúak és nagyobb sérülésokozó képességűek voltak, ráadásul nem volt rájuk rendszerbeállítási engedély.
Oszlatás az Erzsébet híd pesti oldalán
V. Csaba szerint nem csak ő és T. Mihály voltak akkor puskával a Blaha Sörözőnél, mert addigra összekeveredtek a rendőri egységek. Közölte, hogy tudja ki lőtte hátba Cs. Andrást közvetlen közelről, de nem kíván terhelő vallomást tenni rá. A védelem erre egy tanút idézett, aki viszont azóta eltűnt, elköltözött, két év alatt egyszer sem volt idézhető, ezúttal sem jelent meg a bíróság előtt.
V. Csaba akkori parancsnokát, V. László őrnagyot is védte: szerinte a bajtársai spontán módon cselekedtek, nem az őrnagy parancsára ürítették ki a sörözőt. Az utolsó szó jogán is ártatlanságát hangoztatta, azt mondta, legalább 20 vadászpuskás rendőr dolgozott azon a környéken annak idején.
A térfigyelő kamera törölte magát
Az ügyészt nem győzte meg a vádlott: perbeszédében azt mondta, hogy csak V. Csaba, vagy T. Mihály lehetett a tettes, és azért V. Csaba volt, mert a tanúvallomások szerint T. Mihály a sorfal túloldalán, a körút páros oldalán dolgozott. Hangsúlyozta, hogy ez az egyetlen olyan ügy, amelyben egyáltalán vádemelésig eljutott egy rendőr által gumilövedékkel okozott súlyos sérülés. Furcsának találta, hogy a térfigyelő kamera felvételéről pont az a rész hiányzik, amikor a rendőrök kiürítették a Blaha Sörözőt. Felfüggesztett börtönbüntetést és lefokozást kért V. Csabára.
A rebiszes védőügyvéde szerint viszont semmilyen közvetlen bizonyíték nincs védence ellen, és bár az ügyészség által feltárt tények helytállóak, V. Csaba személyére vonatkozóan téves a következtetés. A vádlott őszinte vallomása nélkül az ügyészség még ennyit sem tudott volna meg a történtekről a védőügyvéd szerint.
Sok volt a Baikal azon a környéken
A hosszúra nyúlt tárgyalás után Kovács bíró félórás szünet után hirdetett ítéletet. Ítéletében bizonyítottnak látta a Blaha Sörözőnél történt rendőri bántalmazásokat és hogy Cs. Andrást egy rendőr lőtte hátba, de V. Csabát bizonyítottság hiányában felmentette a védekezésre képtelen személy ellen elkövetett súlyos testi sértés és a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vádja alól.
Az ítélet indoklása szerint V. László őrnagy rebiszes alegysége ekkor már vidéki rendőrökkel is keveredett, összesen 7-800 rendőr volt a környéken, V. Csabán és T. Mihályon kívül több más puskás is jelen lehetett akkor és ott, más egységek is használtak Baikal típusú félautomatát. "Rendőr lőtt, rendőrök bántalmaztak, kártérítésért a rendőrség perelhető" - mondta a bíró, de a vádlott bűnösségét kétséget kizáró módon semmi nem támasztja alá. Az ítélet nem jogerős: az ügyész a bűnösség megállapításáért fellebbezett.
http://index.hu/politika/belfold/rebisz3309/

szerda, október 29, 2008

RTL Sportklub presztízsébe nem fér bele a Nagy-Magyarország zászló
2008.10.29. 08:31 zero

Szombaton, október 23-án azt találta mondani Vona Gábor, a Jobbik elnöke, hogy "hogy hatalomra jutásuk esetén a TV2-t és az RTL KLUB-ot lerombolják és a romokból emlékparkot létesítenek az utókor számára". Ezen jóízűt mosolygott az ember, mert jelenleg Jobbik elég messze van a "hatalomtól", és pontosan ismerjük, milyen jogállamban élünk: ahol egy illegálisan épített Citadella-teraszt vagy egy köztéri szobrot sem sikerül lebontania a hatóságoknak. Mit kezdenének 2 székházzal? Persze, amúgy sem lenne sok esélye ennek a "Lex Vonának", de biztos nagyon szépen hangzott az ünnepi beszédben.
Nos, eltelt kettő darab nap, hétfő este, Allianz FTC–Aramis futsalrangadó a Fradi Néligeti csarnokából, élőben közvetíti az RTL sportcsatornája, a Sportklub. És olyan események történtek, amely erősen elgondolkodtattott Vona Gábor ötletéről ...

Átadnám a szót Németh Péternek, az FTC futsalszakosztályának elnökének:
"Az RTL helyszínen lévő munkatársai már a mérkőzés kezdete előtt jelezték, hogy a szerződés ellenére nem lesz közvetítés, ha az Árpád-sávos, Nagy-Magyarországot is ábrázoló szurkolói transzparenst nem veszik le."

Mi f....? Mi köze van a közvetítő TV csatornának, hogy ENSZ-es, bangladesi vagy Árpád-sávos zászló van-e kirakva? Közvetíti a meccset, mert így lett megkötve a szerződés, a reklámidőt meg már eladta. Vagy az RTL-nél ezek már önkényuralmi jelképnek számítanak? Ugyanezt hangoztatták a Fradi képviselői is, "az RTL munkatársai egy telefonálás után azt mondták, hogy ez őket nem érdekli, a transzparens provokatív, és rontja a cég presztízsét, tehát le kell venni."


3 rövid kérdés:
-Kit hívtak fel telefonon?
-Kit provokál egy Árpád-sávos zászló, és ez hogy zavarja a teremfoci megnézést a TV-ben?
-Vagyis bármi, ami az RTL kamarájának a látószögében van, és a fő-fő fejes úgy ítéli meg, az rontja a presztízst? Miért, van olyan az RTL-nak? Legközelebb nem közvetítenek magyar válogatott meccset sem, meg Fidesz-naggygűlést, mert "Uramisten Józsikám, ezt nézd, mennyi magyar meg árpádsávos zászló! Nem romolhat a presztízsünk, fogd a kamerát, megyünk haza!"

Vajon miért nem kapunk olyan híreket, hogy a szerb vagy a horvát kereskedelmi TV nem közvetített szerb vagy horvát meccset, mert - még kimondani is szörnyű- a szerb vagy a horvát szurkolók történelmi zászlót lobogtattak? Vajon másnap még állna az a kereskedelmi TV Belgrádban vagy Zágrábban? Vagy csak mi vagyunk ilyen birkák? És ha jövő héten a szar-szemétláda RTL fejes kitalálja, hogy a magyar zászló és magyar himnusz is nagyon-nagyon provokatív, szó szerint "rettegnek" már az RTL székházban, és ha lehet, a válogatott meccs egyből a kezdőrúgással kezdődjön? Vagy különben nem közvetítenek?

Visszatérve a meccsre, a Fradi 2 percet kapott az RTL-től, hogy leszedjék a plakátot meg a zászlót. Még ezt is megtette a Fradi, de az RTL összepakolt (a közvetítés alatt), megszakították az adást, és ... hazamentek. Azt mondták, hogy "rongálás" miatt szakadt meg a közvetítés ... azt hiszem, ez az eset példátlan a televíziózásban, és emellett már nem lehet csak úgy elmenni...:



http://vastagbor.blog.hu/2008/10/29/rtl_sportklub#

kedd, október 28, 2008

Hétvégi "szórakozás"?

2008.10.27. 11:15 zero

Először azt hittem, ugyanaz a két hír, csak el van írva a városnév, de nem:

"Késekkel és bárdokkal szinte felkoncolták a szombat hajnalban Kecskemét-Hetényegyházán kitört tömegverekedés két résztvevőjét, ketten pedig könnyebben megsérültek szombat éjszaka. A település egyik szórakozóhelyére 10-12 fős, késekkel, kardokkal és bárdokkal felfegyverkezett csoport támadt. A támadók a szórakozóhely vendégeit és biztonsági őreit is bántalmazták. Az egyik vendéget többször is megszúrták a szíve környékén, és még a hasán is vágott sérülést szenvedett, a szórakozóhely rendezőjét pedig homlokon, illetve alhason szúrták támadói."

"Egy 15-20 fős társaság lépett be az egyik pécsi szórakozóhelyre, és már az ajtóban rombolni kezdtek. A szórakozóhely egyik neve elhallgatását kérő vendége azt mondta, hogy a támadók válogatás nélkül ütöttek mindenkit, akit értek és csavarkulcsokat, gázpisztolyokat is használtak. A támadásban egy ember súlyos, öten könnyebb sérüléseket szenvedett. A történtek után a rendőrök a bandából kilenc embert elfogtak, végül közülük hatot hallgattak ki gyanúsítottként csoportos garázdaság, súlyos testi sértés és annak kísérlete miatt. Senkit sem vettek őrizetbe, a kihallgatások után mindenki hazamehetett."

Ez a két "rövid hír" megint rengeteg kérdést felvet, melyre megint nem lesz válasz...
2006 október 23.-án kapualjból elrángatott 18 éves tinilányt 40 napra varrták be előzetesbe, a csoportosan elkövetett diszkószétverés meg emberek szurkálása és terrorizálása az semmi? Lehet hazamenni? Itt írja alá és további kellemes hétvégét? Esetleg a rendőrség haza is vitte őket?

Ez ma közbiztonság? Elmegyek szórakozni, betörnek és megszurkálnak, megvernek? Így engedjék el a szülők a gyermeküket szórakozni? A lelki traumáról nem is beszéljünk... Azt soha, senki nem kérdezi meg, nem nyom a latba a bíróságon, hogy miként élte meg, hogy 10-20 "ember" beront és szétver mindent és mindenkit és menekülni kell?

Egy ilyen szórakozóhelyen több százan vannak, vagyis ennyi szemtanú van. Szerintetek hányan fognak tanúskodni? Te mernél? Vagy azt mondanád, hogy éppen akkor a mosdóban voltál? Ki meri felvállalni az akár évekig is elhúzódó rendőrségi és bírósági eljárást? Úgy, hogy a védelem minden személyes adatodat megkapja ...


A pécsi esetnél nem lehet elmenni amellett, hogy az eset Pécs belvárosában történt, nem pedig egy tanyán! A szemtanúk szerint az elkövetők vezetője a helyi erőslegény volt, a 18 éves "Dagó", iwiw-en megkereshető:

"Küzdjetek Pécs Európa Kulturális Fővárosáért!" - biztos ezt üvöltötte a lokálpatrióta támadó.

Az Origó "hirtelen" törölte a több mint ezer kommentet, ami a cikkhez érkezett, vajon miért? Azzal többre megyünk, ha elhallgatjuk a dolgokat? Mégegyszer: Felismerték, elkapták, elengedték. Budapesten meg egy üres tojásosdobozért bevisznek 24 órára. Ennyi. De már mindenkinek tele van a töke:

"Ott voltam a haverokkal kint a café előtt, adrenalin roham - aztán láttunk vkit rohanni be a caféba jöttek a lövések (+ a szokásos megdöglötök és lázadás c. kiáltások), csak meredten bámultunk amíg nem az egyik "tettes" úgy hátba ütött valakit a piros-baseball ütőjvel hogy az ott össze esett aztán elkezdtünk sétálni> mert akik elkezdtek elfutni azok után odarohantak..vertek mindenkit, mi hátráltunk aztán amikor a kb 50-60 vendég elkezdett pánik szerűen kifutni mi is futottunk -csak utána jutott eszünkbe hogy minden ismerősünk bent ragadt a helyen...szerencsére semmi bajuk"

"a leggazabb hogy a rendorseg semmit sem tesz pedig lattak mi volt ill mi lett es tudjak is hogy ki volt es nem az elso ilyen esete az illetonek..szomoru lassan mar napkozben sem lehet kimenni az utcara mert ok nelkul agyonvernek...szep kis varos szep kis orszag..."

"Én nemtudom, hogy ez kinek mire volt jó, de mi épp szülinapot ünnepeltünk páran csajokkal, és halálra rémültünk mert néhány büdös c..... jó dolognak tartotta hogy viperával hadonásszon 3 centire az arcunktól..."

"n ott voltam...elég szörnyű volt nézni, ahogy ott ütötték a pultot a baseball-ütökkel..hirtelen csend a tömeg ledermedt, mindenki rohant az emeletre, az ajtóban a srác fogja a fejét, többen sírnak, kirakati üveg betörve, kinti virágok és székek szétdúlva, többen kinn ülnek a földön. és csak egy szombat esti bulinak indult."

"A Nevkó környékén má nem lehet elmenni úgy hogy a dagóék be ne ugassanak vmit. állandóan ők csinálják a balhét mindenhol.
sztem most is ők voltak ...rendőrök be vannak fosva??? Vagy mé viszik már be őket börtönbe"

"Akik ezt tették pécsen csináltak már jó pár ilyet,mindenki tudja kiröl van szó(dagoék)kis kertvárosi roma gyerekek 18év körüliek,mondjuk eltulozták kicsit!Az a gáz hogy még most is az utcán vannak gondolom ott ahol szoktak is lenni,rendörség meg nem csinál semmit.Magyarország, ennyi."

http://vastagbor.blog.hu/2008/10/27/hetvegi_szorakozas

csütörtök, október 09, 2008

A válság véget vet a szabadpiacnak

* - dg - - dudas@mail.index..hu

| 2008. 10. 09., 07:52 | Frissítve: 2 órája

A szabadpiacért zajló küzdelemben, illetve a szabadpiacban eltöltött több száz év után a mostani válság alapvető fordulatot hozhat, és eljöhet a szabályozott, kontrollált piac kora: az állam lényegesen szigorúbb szabályozó és ellenőrző szerepe mellett az eddiginél komolyabb piaci szereplő is lehet egyes szegmensekben, például a jelzáloghitelezésben. Véget érhet a spekulációs ügyletek szabadsága és a multik korlátlan hatalma is, véli Sarkadi Szabó Kornél, bár utóbbit egyelőre csak remélni lehet. A Cashline elemzője azt mondja, ne gondoljuk, hogy teljes egészében elveszett az a pénz, amit most bele kell pumpálni a piacba: a dollárszázmilliárdok jelentős része bizony vagyonként felhalmozódott az elmúlt években egy szűk kör kezén.
Fotó: Nagy Attila

Hétfőn 10 százalék felett esett az OTP papírok értéke, az euró ára ismét elérte a 250 forintot, szerdán pánik volt a tőzsdén, újra fel kellett függeszteni a kereskedést. Lehet azt mondani, hogy most ért ide igazán a válság?

Először is tisztázzuk, mi a válság! Amit most látunk, azok egyelőre a pénzügyi piacokon zajló folyamatok és azok tünetei, amik mindig sokkal előrébb járnak, mint a hétköznapokban érezhető hatások, ha úgy tetszik, a reálgazdaság válsága. A részvényes, vagy egy nagy pénzintézet menedzsmentje persze már a mostani helyzetet is válságként éli meg, és az első kísérő jelek már tényleg elérték Magyarországot. De a hétköznapi ember számára ez még csak figyelmeztető jel, a tőzsde csak kiváló indikátor, barométer, az igazi hatások majd jövőre jelentkeznek. A reálgazdaság, a hétköznapi emberek szempontjából az lesz a kérdés, hogy mennyire esik vissza a termelés, mely ágazatokban kell vállalati csődöktől vagy a termelés fejlődő országokba telepítéstől tartani, hány munkahely szűnik meg, mennyivel nő a munkanélküliség, hogyan alakulnak a keresetek. Az igazán nagy kérdés pedig az, hogy a mostani események egy többszáz éves korszak végét, a hitelpénz, a modern közgazdaságtant és szabad piacgazdaságot jelképező időszak végét, vagy ebben a több száz éves rendszerben a legnagyobb korrekciót jelentik-e.

Megszűnhet a hitel?
A cikk a hirdetés után folytatódik h i r d e t é s

Nem, erről azért nincsen szó. De a pénz és a megtakarítások hitelteremtő multiplikatív hatása beszűkül, a bankok hitelezési tevékenysége igen komoly korlátok közé szorulhat, a befektetési banki terület mint önálló tevékenység, a korábbi formájában eltűnhet a föld színéről, vagy legalábbis jelentősen visszaszorulhat, és a befektetési bank jogosítványai komoly korlátozás alá eshetnek majd. Ez önmagában is rendkívüli hatással bír.

Ilyen jelentős volt a befektetési bankok szerepe?

Ezen bankoknak nincs klasszikus, lakossági üzletáguk, nem gyűjtenek betéteket. Olyan intézményi ügyfeleik vannak, voltak, akiknek szinte korlátlan mennyiségű pénz állt rendelkezésükre. Tőkeáttétellel, azaz valós befektetés nélkül vettek fel pozíciókat a piacon, így megvolt a lehetőségük, hogy virtuális pénzzel keressenek óriási profitot. Például határidős ügyleteknél elég letenni a tranzakciós érték néhány százalékát, a nyereség azonban a teljes érték után jelentkezik. A befektetési bankokra és az általuk menedzselt alapokra szinte semmilyen korlát nem vonatkozott, minden piaci szegmensben megjelenhettek.

Ez már azt is eredményezte, hogy egyes területeken, a legtipikusabb talán az olajpiac, ezek a tőkeáttételes ügyletek, az ezeken elérhető nyereség iránti várakozás alakította az árat, nem a kereslet-kínálat diktálta realitás. De ugyanez volt megfigyelhető szinte minden eszköz piacán. Nyugdíjalapok 50-100-szoros tőkeáttétellel tudtak kereskedni az olajjal. Márpedig az olaj nem tulipánhagyma, ami a piacok történetében az egyik első nagy és híres lufi volt: ha a tulipánhagyma drágul, annak nincs hatása a világgazdaság egészére, az olajnál más a helyzet. Az eszközárakat 2003-2007 között hasonló tendenciák jellemezték, a túlhevülés minden eszköz piacán tetten érhető volt kisebb-nagyobb mértékben. Elég, ha csak a kínai tőzsdére gondolunk.

De mégis mindenre volt vevő.

Itt jön be a hitelezés szerepe. De az USA-ban most véget ért egy 20-25 éve tartó hitelezési boom, az, hogy az amerikai lakosság kisebb megszakításokkal, de folyamatosan eladósodott, nettó hitelfelvevővé vált megtakarítások helyett. A multik egyre nagyobb hatalmat gyakoroltak, a hitelből való vásárlást ösztönözve alakították a fogyasztói társadalmat, ez mind hozzájárult ehhez a folyamathoz. Amerika adósságát főleg Kína finanszírozta. A lufi attól lufi, hogy irracionális folyamatok irányítják: a kapzsiság egyre több szereplőt vonz a piramisjátékba, és amíg van új szereplő, addig megy a lufi.

Tehát, nem azért drágult az olaj vagy az összes árupiaci termék a 2008 első felében tapasztalt mértékben, mert hirtelen kevés lett a kínálat, vagy ugrásszerűen nőtt a felhasználás, hanem azért, mert egyre több szereplő egyre nagyobb pénzzel jelent meg az olajpiacon, és mind a drágulásban volt érdekelt, a hitelből élő fogyasztók meg kifizették az árat. Egy idő után azonban ez nem finanszírozható. A nagy befektetési házak persze kiválóan csomagolt termékként adták el ajánlásaikat az általuk elemzett befektetési eszközökre. A hatalmas befektetésre rendelkezésre álló tőkével és a hitelminősítők közreműködésével pedig sikeresen tudták a kívánt irányba terelni az egyes piaci szegmenseket. Sok pénzzel a kört is lehet négyszögesíteni. Egy darabig.

És ezt senki sem látta?

Sok személynek és vezető érdekcsoportnak mutatott egy irányba az érdeke. Nem akarok összeesküvés-elméletet gyártani, szerintem nem is kell ilyet keresni, de az, hogy sem a Fed, sem a szabályozó hatóságok, sem a politikai vezetés nem ismerte vagy nem akarta felismerni az idáig vezető folyamatok veszélyeit, az feltűnő. És ahogy a piramisjátékban ez lenni szokott, most is a felső szint járt jól: annak a pénznek a nagy része, amit most az amerikai adófizetők pénzéből bele kell pumpálni a rendszerbe a 700 milliárd dolláros kisegítő csomaggal - ami csak töredéke a később fizetendő végösszegnek - most vagyonként felhalmozódott egy szűkebb rétegnél. (A csődbe ment Lehman Brothers vezetője kongresszusi meghallgatásán arra a felvetésre, hogy az elmúlt években 500 millió dollárt keresett, azt mondta, csak 360-at [1].) Ne higgyük, hogy a mostani veszteségek döntően virtuális pénzeket jelentenek, óriási összegek kerültek nyereségként a befektetési bankok, a hitelminősítők tulajdonosaihoz, vezetőihez.

Lehetséges bárkit felelősségre vonni, megbüntetni?

Az igazságos nyilván a teljes vagyonelkobzás lenne.

De jogilag ez abszurd: nem csaltak, csak éltek a rendszer adta lehetőségekkel, nem?

Igen, ez így van, a jelenlegi rendszerben nem követettek el törvénytelenséget, legalábbis aligha lehet bárkire ráhúzni olyan szabálysértést vagy bűncselekményt, ami miatt bármilyen komolyabb felelősségre vonás elképzelhető lenne. Sajnos.

De miért nem látta senki, hogy rossz a rendszer? Ha a piacnak ez nem is volt érdeke, alig lehet olyan nyilatkozatokat találni akár tudományos szférából, ami arra figyelmezett volna, hogy alapvető hiányosságok vannak.

Voltak figyelmeztetések, de valóban elenyésző számban. A modern közgazdaság-tudományban sokkal nagyobb hangsúlyt fog kapni a feltételrendszer vizsgálata annál, mint ami most jellemző: egy bizonyos feltételrendszer alatt a lehetséges következmények elemzése. Például a különböző bankok és hitelminősítők kockázatkezelési rendszerében nagyon szofisztikált modelleket használtak arra, hogy megvizsgálják, ha x termék árra elmozdul valamerre, az hogyan hat y-ra, és ezt megcsinálták ezer termékre. De a rendszerből valamiért, nem tudom miért, kimaradt az, hogy mi történne, ha az ingatlanárak indulnak lejtmenetnek, mondjuk 25 százalékos esést szenvednek el. Részben ez és az ehhez hasonló hozzáállás vezetett a válsághoz. Másfelől az a fajta teljes szabadság, ami a piaci szereplőket felelőtlenné tette.

Tehát irány az államosítás?

Egyrészt szigorúbb szabályozás lesz az állam részéről. Másrészt, igen, bizonyos szegmensekben piaci szereplőként is meg fog jelenni az állam a korábbinál jóval nagyobb mértékben, ilyen lehet például a jelzáloghitelezés és jelzálog tevékenységek köre. Ahol eddig, a pénzügyi rendszer innovációi nyomán olyan új termékek jelentek meg, a hitelekre épített derivativ termékek, amelyek mára átláthatatlan rendszert alkottak. De azt sem tartom kizártnak, hogy a fejlesztési bankok, mint például az EBRD, be fognak lépni az általános hitelezésbe. Persze alapvető állami döntésekre van szükség, elsősorban arról, hogy megáll-e az állam a szigorúbb szabályok megalkotásánál, vagy piaci szereplőként is megjelenik. Ugyanakkor biztosra veszem, hogy a szabályozás kitért majd annak tiltására is, hogy egy szereplő egy adott szegmensben óriási, szinte korlátlan és fedezet nélküli piaci pozíciókat vehessen fel.

Nem vehet majd valaki bármennyi olajat?

Nem, vagy csak akkor, ha a tényleg meg van rá a pénz. A tőkeáttételes ügyletek kora lejárt. Ezt a szabályozást a magánszemélyekre és az intézményi szereplőkre is alkalmazni fogják, véleményem szerint. Lehet, hogy nem minden piaci szegmensben, de nagyok sokban igen. Ezenkívül, mert ez csak a pénzügyi szabályozás, a reálszférában is valószínűleg átalakítja a szabályozást a mostani válság: sokkal egyértelműbb irányba fognak elindulni a törvényhozók, hogy akár a technológiai, akár más szektorokban korlátozzák a piaci koncentrációt. A multik hatalmának eddig látott térnyerését megakaszthatják a törvényhozók, ösztönözve egy tisztább versenyt minden szférában. Bár az utóbbi jövőképben azért annyira nem bízok, látva a tőkés társaságok jelenlegi hatalmát és érdekérvényesítő erejét.

Lehetséges ez még visszamenőleg? Meg egyáltalán: most egyszer csak leírjuk a piac majd megoldja a helyzetet elvet?

Ha áttekintjük a szabad piacgazdaság elveit, vissza kell nyúlni az Adam Smith-i elmélethez. Akkor működik a rendszer hatékonyan, ha végtelen sok szereplőt feltételezünk a piacon, vagy ha megteremtjük a megfelelő feltételeket. Ha igazságosabb és fenntarthatóbb rendszert akarunk, ahhoz először jogalkotói döntések kellenek.

Nem esünk át a ló túloldalára? Nem arról van szó, hogy nem a szabadpiaccal kell leszámolni, hanem egyes olyan ügylettípusokkal, amelyek megfogható felelősség, és ami még nagyobb probléma, kézzel fogható tőke nélkül engedték a kereskedést? Azaz nem lehet, hogy nem paradigmaváltásra van szükség, hanem csak a rendszeren belül nagyobb odafigyelésre?

Meggyőződésem, hogy a multik térnyerése, a hatalom ilyen módon való korlátozása vagy koncentrálódása hozzájárult, hogy a rendszer ilyen sokáig működőképes legyen. A szabad piaccal nem kell leszámolni, de a szabályozatlan piaccal igen.

Mennyi időt vehet igénybe egy új rendszer szabályozóinak kialakítása? Ami most folyik, az nyilván csak tűzoltás.

Nyilván nem feltétlenül fog mindaz bekövetkezni, amit az imént elmondtam, de az irány valószínű 2009-re. Az viszont biztosra vehető, hogy a pénzügyi szférára drasztikus szabályozás vár, és ez önmagában ebbe az irányba hat. Gondoljunk bele: a CDS-ek (hitelbiztosítások) piaca 52 ezer milliárd dollár. Ez az USA négyévi GDP-je. Amire nem működik elszámolóház, szabályozatlan piacon adják-veszik ezeket az eszközöket a szereplők, ez olyan mutyilehetőség, manipulálási lehetőség, amelynek a kockázatát nem lehet megengedni. A Fed már be is jelentette, hogy az év végéig létrehoznának egy elszámolóházat.

De mennyire szól ez a válság arról, hogy a pánikban rengeteg pszichés hatás van? Egy sor, a pénzügyi válsághoz közvetlenül nem kapcsolodó szektorba tartozó céget, de még akár érintetlennek bizonyult bankokat is túladnak a befektetők.

Nyilván komoly szerepe van, a pánik arról szól, hogy sokan azt hiszik, az adott papír ára még alacsonyabb lesz, tehát ebben bíznak. Másfelől van automatizmus is: sok alapban a jelenlegi helyzetben csökkenteni kell a részvényportfoliók arányát, ez is eladásokhoz, árcsökkenéshez vezet. Harmadrészt azzal, hogy a pénzügyi szektor papírjaira lépett életbe a shortolási tilalom pár héttel ezelőtt, sokan átnyergeltek más szektorok papírjaira, esésre spekulálni. Én arra számítok, hogy rövid távon, a következő napokban lesz egy óriási visszapattanás. Nem minden szektorban egyezik meg persze az értékeltség: a technológiai szektor cégeinek árazása például most inkább a helyére került, de például az energetikában már drasztikusan alulárazottá váltak a cégek, az olajár pedig még nem esett vissza 20 dollárra. Vannak olyan cégek, amelyek részvényeit akkor is venni kell ilyen szinteken, ha összeomlik a pénzügyi világ és jegyrendszert vezetnek be.

És a pénzügyi szektor adásában mennyire lehet benne az, hogy most úgy tűnik, hogy hazudtak a bankok: európa egy éve még alig érintettnek mondta magát. Most mennyire higgyük el például, hogy a magyar bankok tényleg érintetlennek?

A bankok esetében az a baj, hogy egy jól menő bank is csődbe mehet, ha betétesei megrohamozzák. A jelenlegi, a hitelpénz jellemezte rendszer alapja a bizalom, és ez megingott a válságban. Korábban megbízhatónak ismert szereplők egymás közötti hitelezéseiket is felszámolták, nem tudják, hova merjenek pénzt kihelyezni. Ezért fontos a betétekre vonatkozó állami garanciák megemelése, mert a lakossági rohamot egyetlen bank sem éli túl. Az USA előrébb tart ezen a téren, Európában is közös fellépésre lenne szükség, bár az európai lakossági bankok helyzete jelenleg stabil. A bankok közötti likviditás biztosítása, elősegítése pedig az EKB feladata. Hasonló csomagra lenne szükség, mint az USA-ban, persze itt kisebb összeg, mondjuk 3-400 milliárd dollár is elegendő lenne. Emellett uniós szintű megállapodás kellene arról, hogy teljes garanciát kellene vállalni a betétekre.

Ennek a garanciának az a lényege, hogy ne legyen rá szükség, azaz elkerüljük a pánikot, a rohamot. Ha a betétesek tudják, hogy a bankban tartott összes pénzükért az állam is jótáll, nincs értelme azt kivenni. Ebből a szempontból egy korlátlan garancia nem jelent korlátlan költséget, de pánikmegelőzést igen.
http://index.hu/gazdasag/magyar/sar081008/