Korkép blog

szerda, március 04, 2009

Már félig sem tudják megtankolni a rendőrautókat?

2009-03-04 10:17 

Már félig sem tudják megtankolni a járőrök egyes esetekben a rendőrautókat, mert a március elején kiosztott új üzemanyagkártyákon nincs annyi pénz, mint korábban.

Az egyenruhásoknak ezért minden tankolás előtt be kell menniük a shopba, ahol meg kell nézetniük a kútkezelővel, hogy aktuálisan mennyi felhasználható pénz van a kártyán. Így akár az is előfordulhat, hogy valamelyik járőr legfeljebb ötezer forintért tud csak üzemanyagot vásárolni a szolgálati gépkocsiba. De továbbra sem az üzemanyag szab határt a rendőrség járőrtevékenységének, mivel január elsejétől egy ORFK-intézkedés miatt 18 és fél kilométerre korlátozták a szolgálati járőrautók napi futásteljesítményét. Így ha egy járőr eléri a meghatározott kilométer-kvótát, onnantól tömegközlekedéssel, vagy gyalog kénytelen tovább járőrözni.

(HavariaPress)

http://www.hirtv.hu/belfold/?article_hid=260869

Gyurcsány, akit már az egész világ kiröhög



Robert Fico szavai magukért beszélnek. Magyar kollégája mára maradék tekintélyét is elveszítette (Forrás: Sme)

A Sme című szlovák liberális lap karikatúrája könyörgő koldusként ábrázolja a magyar miniszterelnököt, aki a lap szerint a régió mögé bújva akarta hazai politikai céljaira felhasználni a brüsszeli csúcsot. Ha Magyarország csődbe megy – írja a Sme –, magával ránthatja az egész régiót. Gyurcsány Ferenc tegnap Londonban igyekezett meggyőzni a befektetőket arról, hogy jobb forintárfolyamot érdemlünk. 
http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=161632#

hétfő, február 09, 2009

Széttaposták Samu maradványait

MTI
| 2009. február 9., hétfő 15:03 | Frissítve: 1 órája
A 14 éves lány kulcsa passzolt a múzeum zárjához. Bement, összefirkálta a vitrineket, és feldúlta a lelőhelyet.

Egy 14 éves lány vandál módon megrongálta és szétdúlta a vértesszőlősi előember maradványait. Az elkövető részben elismerte tettét, mondta a tatabányai kapitányság hivatalvezetője.

A helyi általános iskola tanulója a saját lakásukhoz használt egyik kulccsal nyitotta ki a Magyar Nemzeti Múzeum bemutatóhelyét. Az ablakokra és a vitrinekre együttesek neveit firkálta, és széttaposta a Samunak elnevezett vértesszőlősi előember maradványait.

Mivel a bemutatóhely csak időszakosan látogatható, a rongálást csak a szokásos heti szemle során fedezték fel a múzeum munkatársai. Feltételezésük szerint a cselekmény január 28-a és február 4-e között történt.

A település körzeti megbízottja azonosította a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható fiatal lányt.

A rendőrség még vizsgálja, hogy voltak-e társai. A szakemberek megkezdték az okozott kár eszmei értékének felbecsülését.

Az 1965-ben megtalált vértesszőlősi előember, akit a tudósok egyszerűen Samunak keresztelték el, világhírűvé vált tudományos ritkaság. A Samut és a többi, a környéken feltárt leletet magába foglaló mintegy 8-10 méter vastagságú édesvízi mészkő kora a vizsgálatok szerint 350 ezer év.

http://index.hu/bulvar/2009/02/09/egy_diaklany_szettaposta_samu_maradvanyait/

Betelt a pohár!

Szombaton, amikor megjelent Iszony című írásom ezeken a hasábokon, nem gondoltam volna, hogy 24 óra múlva az iszony fokozódik. De sajnos így lett. Vasárnap reggel hívtak barátok Veszprémből, hallottam-e mi történt. Erdélyben vagyok, nem hallottam semmit. Hát elmesélték.

Elmesélték, hogy szombat éjjel meggyilkolták a veszprémi kézilabda csapat nagyszerű beállósát, a hatalmas méretű, kedves, mosolygós román mackót, Marian Cosmát. A segítségére siető Zarko Sesun-t, a szerb nemzetiségű fiút úgy fejbe rúgták, hogy koponyaalapi törést szenvedett, míg Ivan Pesic-et, a horvát származású kapust vesén szúrták. Egy román, egy szerb és egy horvát fiú ünnepelt szombat este a veszprémi bárban. Csapattársuk, Iváncsik Gergő kisfiának születését. Egy román, egy szerb és egy horvát fiú ünnepelte egy magyar kisgyerek világra jöttét. Akik jó szívvel és naivan megálmodták az Európai Uniót, akik jószívűen és naivan hittek és hisznek a békés egymás mellett élésben, biztos mindig ilyesmiről álmodtak. Ünnepeltek a fiúk, ünnepelt a csapat. Egy román, egy szerb, egy horvát és a magyarok. És akkor rájuk rontott 15-20 cigány, és gyilkolni kezdett.

Álljon itt mindjárt betűhíven egy részlet a Népszabadság online vasárnapi tudósításából: "A rendőrség kérésére a jelen lévő játékosok nem nyilatkozhatnak arról, hogy mi történt az éjszaka második felében, az egyetlen nevét is vállaló forrás az ügyben egyelőre Hunyadfalvy Ákos, az MKB Veszprém kézilabda klub elnöke. Hunyadfalvy tájékoztatása szerint hajnalban egy húsz-harminc főből álló társaság jelent meg a bárban, akik nehezményezték, hogy nem mehetnek be, mivel a rendezvény zártkörű. Az idegenek szóváltásba keveredtek több játékossal is, de külön kipécézték maguknak Cozmát, a csapat 211 centiméter magas beállósát, illetve annak barátnőjét. Az összetűzés azzal folytatódott, hogy az ismeretlenek kirángattak magukkal az utcára Cosmát. A csapattársai közül Sesum és Pesics azonnal utánuk mentek, hogy segítsenek neki. Az események annyira gyorsan történtek, hogy mire a csapattagok többsége odabent felfogta volna a helyzetet, odakint már meg is történt a tragédia. A támadók az utcára érve azonnal késsel többször is megszúrták a román kézilabdázót, az egyik döfés Cosma szívét érte, aki azonnal meghalt. A segítségére siető Pesicset vesén szúrták, Sesumot leütötték és fejbe rúgták, majd az elkövetők elmenekültek a helyszínről. A sérült sportolókat a veszprémi kórházba szállították"

Aki a Népszabadság online idézett tudósításának elolvasása után cigányokra tippel, jól teszi. S most nézzünk meg egy beírást a veszprémi online számtalan beírásából is, ezt is betűhíven közlöm, a hibákkal együtt:
"Na figyeljetek elmondom mi volt. Most derült ki hogy unokatesóm férje is ott volt,(nagyon jóba vannak iváncsikékkal) Na szoval. ivancsik gergő, sesum, pesic cozma és unokatesóm férje elmentek egy helyi discoba ami egyébként egy jóhirű egyáltalán nem putri, megünnepelni gergő kisfiát..Este 11 körül beállitott 15 cigány és belekötött cozmaba hogy ha olyan kemény menjen ki az utcára verekedni..cozma nem kart de kirángatták. Akkor előkerültek a KARDOK meg a kések és cozmat agyon szurkálták, sesum pedig kiakart menni neki segiteni, de agyonrugdosták szószerint.Pesic is kiment, őt is összeszurkálták. Balázs(unokatesóm férje) és gergő bent maradtak a szorakozohelyen. És hivták a mentőket. A 15 cigány 3 autoval eliszkolt. '0 perc mulva kiért 3 mentő és nem vitték korházba mint azt itt irják HANEM ott probáltá ujraéleszten cozmát ám ez nem sikerült. Pesic és sesum az intenziven van, balázs barátomat lelki trauma érte, gergő pedig elsem hiszi a történteket. Remélem nincs több kérdés. mindenki vonja le ebből amit szeretett volna..."
Ehhez sincs mit hozzáfűzni.

S nézzük meg azt is, mit írt a romániai média az esetről mindjárt vasárnap délelőtt: "Öt-hat roma származású személy volt a támadó abban az incidensben, melynek során vasárnap hajnalban szíven szúrták Marian Cozma román kézilabda-játékost - mondta az Agerpres hírügynökségnek Valentin Ghionea, a Pick Szeged kézilabdacsapat ugyancsak román játékosa. Elmondta: Marian Cozmának esélye sem volt a túlélésre, miután szíven szúrták, hiába érkezett azonnal a helyszínre a mentő, és próbálta két órán keresztül újraéleszteni.

Ghionea szerint a rendőrségnek rövid időn belül sikerül majd azonosítania az elkövetőket, mivel az éjszakai szórakozóhely közelében felvevőkamera van felszerelve. A játékos kijelentette: a támadók öten-hatan voltak, mégpedig roma származásúak. Cristian Gatu, a román kézilabda-szövetség elnöke a Realitatea hírtelevízió által idézett NewsIn hírügynökségnek elmondta: Marian Cozma néhány barátjával egyik csapattársa gyermekének megszületését ünnepelte az említett szórakozóhelyen. Az incidens szemtanúi állítólag elmondták: egy másik asztalnál roma származásúak egy csoportja ült, azokkal keveredtek összeütközésbe."

Vasárnap délutánra a román média már sokkal pontosabban számol a tragédiáról. Elmondják, hogy egy 25-30 fős cigány banda végzett Cosmával, mert az a cigányok által kiszemelt barátnője védelmére kelt.

(Érdemes megjegyeznünk, hogy amikor 2006. augusztus 20-án megtörtént a budapesti, négy halálos áldozatot követelő tragédia a vihar miatt, a magyarországi médiában előbb ismeretlen áldozatokról, utóbb "két ismeretlen román állampolgárról" beszéltek. Eközben a román közszolgálati televízió a késő esti híradójában már megszólaltatta a két erdélyi magyar áldozat családját)

Amúgy mindezeken túl a Kossuth Rádió déli krónikájában az hangzott el vasárnap, hogy a "másik társaság" fizetés nélkül akart távozni a bárból, s amikor a pincérnő rájuk szólt, úgy megütötték, hogy eltört az állkapcsa. Cosmáék ekkor keltek a nő védelmére, s ekkor gyilkolták meg a román fiút, és sebesítették meg két társát. A veszprémi tudósító azt is elmondta, hogy évek óta ismerik ezt a bandát Veszprémben, amely hosszú ideje terrorizálja a várost.

Ami a romániai médiában magától értetődő természetességű hír, az idehaza suttogás tárgya. Az égvilágon mindenki tudja, hogy cigányok voltak ezek a gyilkos állatok - megint cigányok-, de nálunk leginkább hírzárlat van. Barátaim felháborodástól és fájdalomtól fuldokolva mondják a telefonba, hogy amikor elmentek a tett helyszínére, ahol hatalmas tömeg gyűlt össze, a kivezényelt rendőrök közül többen a foguk között szűrve, éppoly felháborodottan és fájdalomtól letaglózottan sziszegték: "Igen, cigányok voltak... De nem mondhatunk semmit..."

Veszprém polgármestere pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az elkövetők elsősorban magyar állampolgárok, még akkor is, ha kiderül, melyik kisebbséghez tartoznak.

Nem. Az elkövetők nem magyar állampolgárok. Ahhoz, hogy valaki magyar vagy akármilyen állampolgár legyen, ahhoz embernek kell lenni. Ezek pedig nem emberek. Hanem állatok. És a vesztünkre törnek.

Amúgy minden tisztességes, velünk élő, velünk együtt szenvedő vagy éppen boldoguló cigány honfitársunk ember és állampolgár. De sajnos a cigány etnikum rengeteg tagja felmondta az együttélést, és felmondta az emberséget. Sajnos ők állatok, veszedelmes vadállatok, és ekként kell viszonyulni hozzájuk. (Miképpen vadállatok a móri mészárosok is, persze. Csak az ő tettükre soha nem próbált meg semmilyen felmentést keresni a liberális értelmiség, és nem foglalkoztak családi hátterükkel meg a nehéz sorsukkal...)

Évek óta mondogatjuk, hogy az SZDSZ "jogvédőinek" irracionális és beteg magatartása nem vezet sehová. Hogy az MSZP meghunyászkodó, mindig a bűn pártját fogó gyáva sunyisága botrány és tragédia. Hogy a rendőrség megfélemlítése az ilyen és ehhez hasonló ügyekben anarchiához fog vezetni. Hát tessék: egy román fiú halott, egy szerb és egy horvát fiú élete romokban, és 15-20 vagy akárhány állat meg szabadlábon. És a nép suttog, és befelé nyeli kínját, és sorolja napi tapasztalatait más állatok viselt dolgairól. A vidék Magyarországán megszűnt a közbiztonság, falvainkban öregeket lopnak és gyilkolnak meg naponta, gyermekeinket erőszakolják meg és gyilkolják meg, tanárainkat pedig meglincselik a gyerekeik szeme láttára. Naponta vernek és aláznak meg tanárokat és tanárnőket az iskoláinkban - mind-mind-mind cigányok! A rendőrök meg foguk közt szűrik a szót, félve és dadogva és rettegve és ökölbe szorult kézzel: tudjuk, kik voltak... Cigányok voltak...

Olvasom a híradást, mi is történt azon a szombaton, fényes nappal, Hevesben. Ez történt: "Rendőrökre támadt egy húsz-harminc fős csoport szombaton Heves városban - tájékoztatta a rendőrség az MTI-t. A rendőrjárőr azért ment a helyszínre, mert telefonon bejelentés érkezett a helyi kapitányságra, miszerint a Dankó Pista utcában tömegverekedés zajlik. A tömeg akkor állta körbe az autót, amikor az a helyszínre érkezett; az emberek egy néhány nappal korábbi intézkedés miatt vonták kérdőre az autóban ülő rendőröket, amikor a járőrök egy körözött személyt kerestek. A támadók botokkal és kerti szerszámokkal felszerelve körbevették a rendőrautót, életveszélyesen megfenyegették a bent ülő rendőröket, öklükkel verték az autót, illetve lapáttal hadonásztak a jármű körül - közölte a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője. A rendőrök segítséget kértek, majd kiérkező kollégáik közreműködésével elfogták a támadásban közvetlenül résztvevőket."

S akkor most megkérdezem: ez hogyan történhet meg? Az Egyesült Államokban, ha a rendőr megállítja az autómat, addig nem szállhatok ki, míg ő erre engedélyt nem ad. A kezemet jól látható módon a kormányon kell tartanom, és ha csak egyetlen félreérthető mozdulatot teszek, rám fogja a pisztolyát. Ha pedig megtámadom, gondolkodás nélkül agyonlő. Ha egy vízi pisztollyal támadom meg, akkor is. Mi az, hogy egy húsz-harminc fős csoport ásókkal meg kapákkal fenyegeti a rendőröket, ráadásul azért, mert azok elő akarták állítani egy körözés alatt álló hordatagjukat? Miképpen eshet meg ilyen 2009-ben Európa kellős közepén? Mi az, hogy a rendőrök nem lövik azonnal agyon az összeset? Hát hol élünk mi, a szentségit neki!!!
Itt élünk.

Itt élünk, ahol ha egy közismert cigány bűnöző család házára molotov koktélt dobnak, akkor a rendőrség tíz perc múlva milliókat ajánl fel annak, aki a tettesek nyomára vezeti őket. De ha egy magyar kislányt megerőszakolnak és meggyilkolnak brutálisan, akkor nem ajánlanak fel egy büdös vasat sem. Azt hazudják, azért nem, mert rengeteg nyom maradt az elkövetők után, és mindjárt elkapják őket. S eltelt azóta három hónap… És nincsen tettes.

Itt élünk, ahol a lincselő állatokat három év alatt sem sikerül elítélni, sőt, az egyiket már haza is engedték, mert letelt az előzetesben tölthető ideje. Ott élünk mi, ahol egy lincselő állat most otthon van, zabálja a jó simbáló pörit, és nagyokat röhög a hülye "magyar parasztokon" a gádzsókon. És ha így megy tovább, akkor szép lassan haza megy az összes állat. És majd elterjed közöttük, hogy magyart lincselni remek szórakozás, és nincsen mitől tartani, az előzetesben jó meleg van, meg napi háromszori meleg étel, aztán úgyis mindenki mehet haza, Isten hírével.

Itt élünk mi, ahol halálra szurkálnak egy román mackót, aki életében nem ártott a légynek sem. Aki kiváló sportoló volt. Aki nem csinált semmit. És életveszélyesen megsebesítenek egy szerb és egy horvát fiút, akik szintén nem csináltak semmit, és ugyanolyan kiváló sportemberek voltak. Ha életben maradnak, pályafutásuknak akkor is vége. Mindezt Veszprém belvárosában. Egy elegáns szórakozóhelyen. Aztán nézzük a földet, és azt mondják a rádióban, hogy ismeri a várost ezt a bandát, mert évek óta terrorizálják a környéket. Igen? És akkor miért vannak szabadlábon, kérdezem én. Sőt, van egy sokkal jobb és relevánsabb kérdésem is: miért vannak még életben? És miért szűri foga között a rendőr a szót, hogy tudjuk kik voltak, tudjuk, hogy cigányok voltak, csak nem mondhatunk semmit?

Miért olyan nagyon bátor és nagyon határozott a magyar rendőrség, ha hatvan meg hetven éves öregasszonyokat kell összeverni egy békés tüntetésen, meg fiatalemberek szemét kell kilőni azonosítószám nélkül, és miért tojja össze magát minden rendőr, ha ki kell menjen a cigánysorra, gyilkos meg rabló állatok közé?

Hát most tényleg elég volt!
Most betelt a pohár! Most a velünk élő tisztességes cigányokon a sor legelébb. Most fogják magukat, az összes cigány értelmiségi, meg cigány szervezet, meg cigány önkormányzat, meg az összes nyomorgó de becsületes cigány, és azonnal adjon ki egy nyilatkozatot, melyben kijelentik: semmi közük a velük azonos etnikumból származó gyilkos és rabló és lincselő és tanárverő állatokhoz. Semmi közük azokhoz, akik felrúgták az együttélés és emberség minden parancsát. Jelentsék ki, hogy nincsen megélhetési bűnözés, de igenis van egyre brutálisabb cigánybűnözés, és ők ezt nem hajlandók eltűrni.

Jelentsék ki, hogy velünk együtt követelik a zéró tolerancia azonnali bevezetését. Minden faluban, az összes cigánysoron a becsületes cigányok haladéktalanul menjenek be a legközelebbi rendőrőrsre, és adják rendőrkézre a velük élő bűnözőket. Tegyenek feljelentést, vagy vigyék is be mindjárt a közéjük furakodott, közöttük bujkáló és őket veszélyeztető állatokat.

Az SZDSZ azonnal kérjen bocsánatot a magyar társadalomtól, hogy szemforgató, hazug és farizeus politikájával jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a dolgok idáig fajuljanak. Tegye ezt azonnal az MSZP is. Draskovits mondjon le. Remek értelmiségieink írjanak nyílt levelet, amelyben megkövetnek bennünket, amiért a Zámolyon gyilkoló cigányok pártját fogták és segítettek nekik abban, hogy egészen Franciaországig meneküljenek, megúszva így a jogos büntetést. Térden állva kérjenek bocsánatot, amiért rasszista hírébe keverték a magyar nemzetet aljasságukkal és ostobaságukkal. S tették ráadásul mindezt egészen pitiáner politikai okokból.

Ezzel párhuzamosan a rendőrök kapjanak tűzparancsot, ha bármilyen támadás éri őket, miközben munkájukat végzik. Rendőrt soha többé ne lehessen meghurcolni azért, mert kimondta az igazat, vagy mert a munkáját végezte. Erősítsék meg a rendőrséget, hozzanak létre azonnal falurendőrséget, nem lehet többé Magyarországon olyan település, ahol nincs állandó rendőrőrs, legalább két rendőrrel.

A falusi rendőrök kapjanak lakást és plusz járandóságokat. A kormány jelentse ki, hogy nincs többé megélhetési bűnözés, nincs többé értékhatár, meg efféle marhaságok. De van zéró tolerancia. Aki ellop egy tyúkot, kapjon két évet. Ha másodszor is ellopja, kapjon tízet, mint visszaeső. New York-ból így lett a világ egyik legbiztonságosabb városa.

Akit pedig pusztán bőrszíne vagy származása miatt bántalmaznak, a bántalmazónak éppúgy nincs semmiféle kegyelem és felmentés. A zéró tolerancia visszafelé is érvényes!

(p.s.: Ha pedig ezt a 15-20 gyilkos állatot nem kerítik kézre nagyon hamar, akkor baj lesz… Nagyon nagy baj. És nem a többségi társadalom lesz a hibás és a vétkes. S ha kézre kerültek ezek az állatok, akkor nincs ám három éves per, meg százezer oldal perirat, meg a szar kenegetése, hogy ki rúgott és ki szúrt. Életfogytigot az összes állatnak, aki szombat este ott volt! Betelt a pohár!)

Bayer Zsolt

vasárnap, február 08, 2009

Iszony

Bayer Zsolt, főmunkatárs:
Iszony

Mándokon megvertek egy fiatal tanítónőt. Egy cigány asszony verte meg, és a cigány asszony nagyobbik lánya segédkezett az ütlegelésben. Tépték a fiatal tanítónő haját, megütötték az arcát, a radiátorhoz vágták. Gondolom – mert így életszerű –, közben válogatott szidalmakat vágtak a fejéhez. Megalázták. Az ok… Ha az okot keressük, mindjárt szembesülünk az első problémával. A cigány asszony azt állítja, hogy a fiatal tanárnő koszosnak nevezte kisebbik lányát, továbbá tetvesnek, és nem engedte meg neki, hogy részt vegyen a farsangi műsorban. A tanárnő ezzel szemben azt állítja, mindössze arra kérte a kislányt, hogy fogja össze a haját.

Fuldoklik az ember a felháborodástól a hír hallatán, és összeszorítja torkát a tehetetlen düh. S a tehetetlenségben gyűlölet tenyészik, a gyűlöletet pedig mélységesen szégyelli a keresztény ember, csak hát, mert gyarló és gyenge, ez a gyűlölet a szégyennel együtt fogva tartja.

Arra kérek most mindenkit, elsősorban a velem, velünk szembenállókat, mindazokat, akik tagadják a gyűlöletet, a gyűlölet létjogosultságát, de még azt is, hogy van helyzet, amely szükségképpen gyűlöletet szül, s miközben tagadják ezt, engesztelhetetlenül gyűlölnek bennünket – nos, arra kérem őket, felejtsék el egy pillanatra, kinek a cikkét olvassák és hol. Felejtsék el ezt, és nézzenek mélyen a lelkükbe. S válaszoljanak a következő kérdésre: Önök szerint, hölgyem és uraim, melyik a valószínűbb, hihetőbb, életszerűbb, a tapasztalatok által jobban igazolható változat? A cigány asszonyé vagy a tanítónőé?

Ugye… S mert tudjuk ezt mindannyian, hát talán azt is felfogjuk végre, ez nem mehet így tovább. Nem tudunk tovább együtt élni így, cigányok és magyarok. Igen, barátaim, legelőször ezt kell kimondanunk. Hiszen tudjuk mindnyájan, hogy egy agyongyötört, rosszul fizetett, egy eldugott falu eldugott iskolájában tanító, hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel megvert, megátkozott tanítónő, aki eleve meg van félemlítve nap mint nap, soha nem merne tetvesnek, koszosnak nevezni egy cigány gyereket, még akkor sem, ha az is elég életszerűnek tűnik, hogy nevezett szerencsétlen cigány kislány koszos is meg tetves is. Biztos vagyok benne, hogy a tanítónő azt mondta a gyereknek: fogd össze a hajad. Aztán rátörték az ajtót, összeverték, megalázták, meggyalázták.

Aki most azt meri mondani, hogy ennek a fiatal mándoki tanárnőnek holnap is ugyanúgy kell bemennie az iskolába, s ugyanúgy kell folytatni a munkáját, mint eddig, az nem érti a világot. Az az élet mellett él és jár. Akár jóindulatú, akár csak gonosz, és számításból teszi, amit tesz. Aki azt állítja, hogy a fiatal mándoki tanárnőnek ezek után is tilos összerándulnia és átmennie a másik oldalra, ha egy cigány jön vele szemben az utcán, az nem tudja, mit beszél. (Megjegyzem: az Olaszliszkán meglincselt tanárember két leánya élete végéig ösztönösen rettegni fog minden cigánytól. Mert ez az egyetlen lehetséges és emberi magatartás. S ha életük végéig gyűlölni fognak minden cigányt, azon se tessék csodálkozni… Inkább kéretik belegondolni, hogy a hollywoodi akciófilmekben a gonosz mai napig németül szokott beszélni, és feltűnően szőke szokott lenni. Legújabban pedig arab. Holott a második világháborúnak már hatvan éve vége. A között a két mondat között pedig, miszerint "az elmúlt időszak utcai rablásait kivétel nélkül cigányok követték el", valamint hogy "azt gondolom, a focisták között, a szaúdi focisták között nagyon-nagyon sok terrorista is volt, a mi fiaink pedig halált megvető bátorsággal küzdöttek ezen terroristák ellen, és ilyen esetben a döntetlen idegenben, az egy fantasztikus eredmény" – nos, e két mondat közötti különbség égbekiáltó. Mégis csak az első mondatból lett égbekiáltó és ordító botrány.)

A mándoki tanárnő megveretése – és már hány és hány tanárt és tanítót vertek meg csak az utóbbi időben ugyanazok, akik Miskolcon elkövették az utcai rablásokat! – miatt most gondolkodjunk el egy kicsit a cigány asszony által elmondottakon is. Nos, nyilvánvaló, hogy a cigány asszony hazudik. Illetve van egy másik, még hátborzongatóbb verzió, és sajnos ez a legvalószínűbb: miután a tanítónő megkérte a cigány kislányt, hogy fogja össze a haját, a gyerek megsértődött, hazaszaladt, és otthon azt mondta, a tanító néni őt lekoszosozta és letetvesezte. Itt és most tehát a cigány kislány motivációi az igazán érdekesek.

Egy hat-hét-nyolc esztendős gyerek miért érzi és hiszi azt, saját megalázását kell odahaza előadni, mert egy ilyen hazugság után biztos lehet benne, hogy elégtételt vehet vélt vagy akár bármilyen valós sérelemért? Honnan tudja egy hat-hét-nyolc éves kisgyerek, hogy a hazugság ezen formája "kifizetődő"?

A kosznál, a mélyszegénységnél, a kilátástalanságnál, a tetvességnél, a fázásnál és az éhezésnél is rémisztőbb, hogy ezek az emberek már kisgyerekként megtanulják, megtanulták: nem kell törekedniük az együttélésre mivelünk. Elég, ha hazudnak mirólunk valamit, és elbújnak a többségi társadalom hazudott rasszizmusa, fajgyűlölete mögé. S ez egyszersmind felmentést is ad minden alól. Nem kell törekedni semmire sem. Nem kell megpróbálni megfelelni senkinek és semminek. Nincsen már törekvés, vágy a megértésre, nincsen beilleszkedési kényszer, már barbi babát sem akarok, még cigány barbit se… Nem. Már csak haza akarok menni, és azt hazudom otthon, hogy a tanító néni azt mondta, tetves vagyok. És akkor majd bemegy az iskolába az anyám, a nővérem, az apám, a bátyám, és összeveri a tanító nénit. S ha kijön hozzánk az orvos, összeverjük őt is. Ha pedig valamelyikünk bemegy az orvoshoz, hát utána megyünk, és ott, a rendelőben verjük össze az orvost. És ha nincs mit ennünk, bemegyünk az üzletbe, és lopunk. De már nem titokban, hanem büszkén. És összeverjük a pénztárosnőt, az eladót meg a biztonsági őrt is. Már nem akarunk együtt élni "azokkal". Már öntudatunk van. Már tudjuk, elég, ha hazudunk valamit. Ha azt hazudjuk, ők nem akarnak együtt élni velünk.

Hazudik, aki azt állítja, hogy ebben az országban kirekesztik és megvetik a tisztességes cigány embert. Nem vetik meg, nem rekesztik ki, sőt… Ám a többivel már nem lehet együtt élni. Elfogyott a türelem. És nem nekünk kell nagyon hamar és nagyon radikálisan megváltozni.

Most nem a mándoki tanítónőnek kell mélyen eltöprengenie és magába néznie. És abban sem vagyok biztos, hogy annak a szerencsétlen mándoki cigány lánynak ezzel az anyával és ezzel a nővérrel kell felnőnie. Mert ha igen, akkor máris van egyel több cigány, aki felmondta az együttélés parancsát.

Ha ott hagyjuk, tíz év múlva ő fogja megverni a tanító nénit. Mert mondja már meg valaki, miért is tenne mást? Mondja már meg valaki, az olaszliszkai lincselést végignéző cigány gyerekek tíz év múlva miért ne lincselnének? Különösen így, hogy az egyik lincselő állat már otthon van, békességben, nyugalomban, mert három év alatt sem sikerült elítélni egyiket sem…

Iszonyodom…

http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=159651

Draskovics beismer: „Eddig nem volt elég nyitott a fülünk, ezután az lesz”

Alvó városnak nevezi Miskolcot a rendészeti miniszter
2009. február 6. 14:04

MNO
Hétfő óta nyolcvannal több rendőr szolgál az utcákon Miskolcon, azóta csend és nyugalom van – mondta pénteken Draskovics Tibor, aki szerint a borsodi megyeszékhely példája pozitív kísérlet arra, hogyan lehet növelni a közbiztonságot. A rendészeti miniszter arról is beszélt: ígérete van a miniszterelnöktől arra, hogy „érzékelhető összeggel” egészülhet ki a rendőrség működésére fordítható pénz.

• Lázár: A kormány jelentősen leépítette a rendőrséget
• „Gyakorlatilag megszűnt a közbiztonság”
• Készenlétisekkel növelik a lakosság biztonságérzetét
• Visszatáncolt Draskovics, marad Pásztor a helyén
• Miskolci rendőrkapitány: cigányok követték el a legtöbb rablást + Videó


Miskolcon tizedére csökkent a helyszínelést igénylő bűncselekmények száma az elmúlt napokban – mondta Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter pénteken Budapesten, miután részt vett a főkapitányi értekezleten. Miskolc most olyan, mint egy alvó város, ahol csend van és nyugalom – mondta.

Emlékeztetett: hétfő óta körülbelül nyolcvannal több rendőr van az utcákon Borsod megyében. Ez „nem tűnik hihetetlen soknak”, de a közbiztonság szempontjából ez mégis jelentős létszám. A miniszter szerint Miskolc „kísérlet, példa arra, hogyan lehet belső szervezési intézkedésekkel több rendőrt az utcákra vinni”.

Draskovics Tibor hozzátette: a cél az, hogy a borsodi példából kiindulva a nagyobb megyékben 50-100 fővel bővítsék az utcán lévő rendőrök számát, mert az „érzékelhető javulást jelenthet a közbiztonságban”. Arra törekszenek, hogy ennek feltételeit minél gyorsabban meg tudják teremteni. A miniszter elmondta: bár a felderítési mutatók javulnak, tíz éve folyamatosan csökken az ismertté vált bűncselekmények száma, az emberek jó része – főleg a nehezebb gazdasági körülmények között élők – úgy érzi, hogy „biztonsági igényét” a rendőrség nem elégíti ki. A biztonságérzetet lehet javítani azzal, hogy több rendőr van az utcákon, ahol ezt a polgárok jogos igényei megkívánják. Emellett határozottabb fellépéssel, több intézkedéssel lehet tenni a nagyobb közrend érdekében – tette hozzá.

A tárca vezetője szerint a közbiztonság javítása érdekében a rendőrségnek ésszerűbben kell gazdálkodnia. A kormány nem csökkenti a rendőrség működésére fordítható forrásokat, dologi kiadásokra ebben az évben 29 milliárd forintot terveztek. Megjegyezte: a megyei kapitányok és az országos rendőrfőkapitány évek óta mondja, hogyan lehetne hatékonyabban végezni a munkát, például az ügyeletszervezés, a hatáskörelosztás átalakításával. „Eddig nem volt elég nyitott a fülünk, ezután az lesz” – mondta, és hozzátette, hogy mindazokat az ésszerű lépéseket, amelyek ahhoz kellenek, hogy a rendőrség erejét jobban ki tudják használni, meg fogják tenni. Mint mondta, már vannak konkrét javaslatok az ésszerűsítésre. Közölte azt is: ígérete van a miniszterelnöktől arra, hogy „érzékelhető összeggel” kiegészülhet a rendőrség működésére fordítható pénz, „ha világosan be tudjuk mutatni, hogy ebből milyen kézzelfogható eredmények lesznek a polgárok számára”.

A miniszter szerint rövid távon többletszolgálattal kell növelni a rendőri jelenlétet az utcákon. De a fegyveres biztonsági őrök képzésével vagy a közmunkaprogram keretében, a rendőrség kötelékében, nem rendőri képzettséget igénylő feladatokat ellátók foglalkoztatásával „felszabaduló” rendőri erő is a közterületekre irányítható. Hosszú távon pedig az üres álláshelyek betöltése lehet a megoldás; szavai szerint a 45 ezres rendőrségen körülbelül két százalék a valóságos létszámhiány, bár – mint mondta – az igazi gond az, hogy a létszám területi eloszlása nem igazodik a feladatokhoz.

A miniszter szerint a rendelkezésre álló költségvetési források és hatékonyabb szervezés nyomán el tudják érni, hogy elsősorban Északkelet-Magyarországon és Budapesten több rendőr legyen az utcán. Megjegyezte: fontos, hogy helyi és országos szinten is együttműködjenek a politikai erők a közbiztonság megteremtése érdekében, ezért kezdeményezésére még pénteken találkozik Lázár Jánossal, az Országgyűlés rendészeti bizottságának fideszes elnökével, és arról tárgyalnak, milyen tapasztalataik vannak a rendőrség működéséről, illetve a törvényalkotásban „milyen módon lehetne az ellenzékkel együtt segíteni a rendőrség munkáját”.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy a közbiztonság megteremtése nemcsak a rendőrség dolga, hanem a helyi önkormányzat, közösség felelőssége is. Ennek érdekében „dolgoznak rajta”, hogyan tudnának a rendőrök, közterület-felügyelők, polgárőrök szorosabban együttműködni. „Dolgoznak” azon is, hogy nagyobb jogi védelmet biztosítsanak a rendőröknek, egyidejűleg következetesen fellépjenek a szakmai szabályokat, jogszabályokat megszegőkkel szemben. A Miskolcon történtekről kijelentette: az üggyel kapcsolatban „azoknak kell, hogy rossz érzésük legyen, akik különböző politikai motivációkból a Miskolcon, Borsodban meglévő nehéz gazdasági helyzetet, meglévő konfliktusokat saját politikai céljaik érdekében próbáltak kihasználni. Azért volt különösen veszélyes a rendőrkapitány néhány mondata, mert ebben az összefüggésben alapot adhatott a feszültségek további szítására, ezért kellett beavatkozni”.

Az elmúlt pénteken Pásztor Albert, Miskolc rendőrkapitánya egy sajtótájékoztatón arról beszélt: a decemberben és januárban Miskolcon történt valamennyi rablási „bűncselekmény elkövetője cigány származású volt”. Ezt követően az igazságügyi és rendészeti miniszter kezdeményezésére Bencze József országos rendőrfőkapitány azonnali vizsgálatot rendelt el, és más beosztásba helyezte a főrendőrt. Vasárnapra kiderült, hogy mégis folytathatja eredeti munkáját Pásztor Albert. Hétfőn pedig arról született döntés, hogy megerősítik a rendőrséget Borsod megyében.
(MTI)
http://www.mno.hu/portal/614346

csütörtök, január 29, 2009

A negyedszázados esély avagy a féltudású politikai elit alkonya

A negyedszázados esély avagy
a féltudású politikai elit alkonya

|2009. 01. 28., 16:55 | Frissítve: 4 órája
Ez a gazdasági válság fel fogja forgatni az elmúlt harminc évben szinte változatlan magyar politikai elitet. Korábbi stabilitásuk fő pillérei, hazánk Nyugathoz való felzárkózásának széles körben osztott hiedelme és a politikai elit büntetőjogi érinthetetlenségének tabuja megrendülnek, és ezzel valódi esély nyílik a fordulatra. Nem lehet mindannyiukat elkergetni, de néhányukat talán igen. Ami azonban ennél jóval fontosabb: meg lehet változtatni azokat a szabályokat, amelyek mentén a magyar politikai elit működik. Kell egy, a változást komolyan akaró kormány és a fordulat jólhangzó célját tartalommal megtöltő hátország. Ilyen esély egyszer van egy negyedszázadban: most vagy soha.

A vihar előtti csend

Még fél éve is olyan stabilnak tűnt minden: a nyugdíjak emelkedtek, a szociális segélyek ömlöttek, aki tudott, csalt, aki meg nem, az hitelt vett fel, hogy középosztályi létet hazudhasson magának. Senki sem szerette a rendszert, – az adócsalást, a rossz iskolákat, a morálisan szétesett rendőrséget –, de valahogy mindenki elboldogult benne. Úgy tűnt, hogy még sokáig zavartalanul folytatódhat az ország leszakadása anélkül, hogy bármilyen hatással lenne a féltudású magyar elit pozíciójára. Mindezt elsősorban az garantálta, hogy a rendszer csúcsán rendíthetetlenül trónolt annak megalkotója, fenntartója és irányítója, a változtatásmentesség végső biztosítéka: a magyar politikai elit.
Ez a csoport politikusokból, vezető bürokratákból, befolyásos szerkesztőkből és szakértőkből áll. Minden különbözőségük ellenére egy dolog igencsak összeköti őket. Megrekedtek a nyolcvanas évek féltudásánál, és ezért, néha önkéntelenül is, a széles értelemben vettelit működési szabályainak, az „ezígy”-nek közös fenntartóivá váltak. Nem volt azonban szükségszerű, hogy ennyire egymásra találjanak. Ez a műveltség és ezek a szabályok ugyanis eleinte csak a kommunista rezsim technokrata elitjét jellemezték. A később érkezők azonban ahelyett, hogy továbbléptek volna mindezen, fokozatosan akklimatizálódtak hozzá. A folyamatot sok minden erősítette, az önbizalomhiányuktól a hozzájuk dörgölőző neofiták régi reflexein át egészen a nemzetközi kitekintés hiányáig. Bármi is volt az ok, a tény tény marad: mára csak egy kisebbségükön érzékelhető, hogy eredetileg máshonnan indultak.
Nem csoda, hogy még fél éve is úgy látszott, hogy az „ezígy” tartósan velünk marad, és megszüntetésében csak nagyon hosszú távon reménykedhetünk.

Beüt a ménkű

Aztán beütött a ménkű. Egyik napról a másikra elfogyott a pénz. A külföldi hitelezők egy petákot sem voltak hajlandók Magyarországnak adni, saját erőnkből pedig képtelenek lettünk volna az ország tartozásait fizetni. A magyar politikai elit többsége kínosan kerüli a helyzetet adekvátan leíró szót. Államcsőd. Azt gondolják, ennek kimondása pánikot okozna, és így rontana a helyzeten. A felelős viselkedés köpönyege mögé bújnak, de igazából a szembenézést próbálják elkerülni. Mert ez a csőd nem más, mint az ő regnálásuk csődje.
Jó esetben is százezrek egzisztenciája rendül meg egyetlen év alatt. Ez pedig még Magyarországon is felelősért kiált majd.
Az IMF által tavaly novemberben nyújtott hitel az összeomlást előzte meg. Valahogy ritkán hallunk arról itthon, hogy az egész világon elsőként, még Pakisztánt és Ukrajnát is megelőzve kellett a nemzetközi szervezethez rohannunk. Mégpedig nem azért, mert nekünk volt a legnagyobb pechünk, hanem mert óriási államadósságunknak köszönhetően egy hónapot sem bírtunk volna ki újabb hitelek nélkül. Ne feledjük: a többi visegrádi ország nem szorult az IMF segítségére. Mi okoztuk ezt a helyzetet, nem a külvilág.
Az IMF-hitel azonban csak arra elég, hogy a totális katasztrófát elkerüljük, legalábbis egyelőre. Ettől a magyar gazdaság teljesítménye még meredek zuhanásba fordul. Talán van, aki emlékszik még a Bokros-csomag utáni két szűk esztendőre: akkor évi egy százalékkal nőtt a GDP-nk. Az idén valószínűleg kb. négy százalékkal fog esni. 2009-ben szinte mindannyiunk szélesebb családjában lesz valaki, akit padlóra küld a válság: ki az állását veszíti el, és szorul munkaképes ember létére nyomorúságos segélylétre, ki a lakás- vagy autóhitelét és vele több év megtakarítását bukja be, ki egyszerűen azzal szembesül majd, hogy csak uzsorakölcsön segítségével tud kijönnni a hó végén. Jó esetben is százezrek egzisztenciája rendül meg egyetlen év alatt.
Ez pedig még Magyarországon is felelősért kiált majd. 2010 nemcsak nagyon-nagyon megérdemelt módon maga alá temeti a Gyurcsány-kormányt, de meg fogja rogyasztani az egész féltudású politikai elitet is.

A magyar politikai elit mágikus stabilitása

A magyar politikai elit az elmúlt harminc évben valószínűtlenül stabil volt. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy csak a biológiának sikerült személyi változásokat eredményeznie e csoporton belül. Már a nyolcvanas évek MSZMP-s belharcaiban sem lehetett igazán nagyot bukni: a vesztesek is a körön belül maradhattak. Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy hazánkban, szemben a régió többi országával, a rendszerváltozás nem hozott nagy felfordulást. Bár az ország csúcsvezetésének jelentős része lecserélődött, a politikai elit másik részében, az államigazgatás irányítói, a politikai média korifeusai és a meghatározó szakértők körében nem történt érdemi változás. Sőt 1994-re a politikai felsővezetés korábban alapvetőnek tűnő átalakulása is a múlté lett. A folytonosságot kiválóan illusztrálja, hogy hazánkban, a visegrádi országok közül egyedül (!), a volt állampárt máig az ország egyik vezető politikai ereje, a volt pártlap a legolvasottabb politikai napilap, és illetlenségnek számít a kommunista rezsim volt vezetőit lekommunistázni.
Nálunk csak korrupció volt, földindulás nem. Az establishment álmát nem zavarta semmi.
A mágikus stabilitás azonban nem csak esetükben és nem csak a rendszerváltozás kapcsán volt igaz. Az átmenet során elharapózó korrupció miatt kialakult általános felháborodás és elégedetlenség a szélesebb régió valamennyi országában a politikai eliten belüli földinduláshoz vezetett. A visszaélések hatására megerősödő antiestablishment-erők (Dzurindáék Szlovákiában 1998-ban, Basescuék Romániában 2004-ben, Kaczynskiék Lengyelországban 2005-ben, Borisovék Bulgáriában mostanában) előretörésének köszönhetően a korábbi politikai elit egy jelentős része teljesen eltűnt a süllyesztőben, és a bennmaradók is változtatni voltak kénytelenek működési rendjükön. Nálunk viszont csak korrupció volt, földindulás nem. Az establishment álmát nem zavarta semmi.
A magyar politikai elit az elmúlt harminc évben folyamatosan legitim tudott maradni. Ha bárkinek komoly problémája volt a hatalmon lévőkkel, akkor a neki kedves alternatívát rendszerint ugyanezen eliten belül vélte megtalálni. E legitimitás alapjait elsősorban egy hiedelem és egy tabu teremtette meg. Ezek még a nyolcvanas években születtek, és a gondos ápolásnak köszönhetően a magyar társadalom az elmúlt harminc évben szinte egységesen osztotta és követette őket.

A stabilitás pillérei: a hiedelem...

A hiedelem nem más, mint hogy lassan, de biztosan egyre közelebb kerülünk a nyugati életszínvonalhoz. Eszerint bár rengeteg dolog nem működik, alapvető probléma mégsincs, mert a reformok (a nyolcvanas években), vagy a piacgazdaság (a kilencvenes években), vagy éppen az európai uniós tagság (mostanság) döcögve ugyan, de a jó irányba visznek minket. Igazából senki sem elégedett a jelennel, de bízunk abban, hogy előbb-utóbb jobb lesz egy kicsit. Meggyőződésünk, hogy a politikusaink rosszak, de annyira mégsem ronthatják el a dolgot, hogy az ország ne előre haladjon.
Bár az ország az elmúlt harminc évben valójában távolodott a nyugati életszínvonaltól (lásd a Világbank vonatkozó vásárlóerő-paritásos GDP adatait), a magyar politikai elit sikeresen fenntartotta a felzárkózás hiedelmét. A magyar állam erején felül, hitelre költöttek óriási összegeket azért, hogy egyetlen jól szervezett szavazóréteg se csúszhasson tartósan vesztes pozícióba. A nyugdíjasok, a pedagógusok, a köztisztviselők, a kismamák vagy a volt bányászok mind kaptak elég állami juttatást ahhoz, hogy ne érezhessék magukat reményvesztettnek. Az egyik hazai társadalomkutató intézet revelatív meglátása szerint a politikai elit a széles körben elérhető korengedményes és rokkantnyugdíjjal biztosította a békés rendszerváltozást. A döntő többség számára még a keményebb időszakokban is fennmaradhatott a hit, hogy egy picit mindig jobb lesz, legfeljebb néha-néha böjtölni kell. A hitelen vett hiedelem fenntartotta a politikai elit legimitását is.

... és a tabu

A politikai elit tagjainak büntetőjogi érinthetetlensége a magyar politika nagy tabuja volt az elmúlt harminc évben. Mindenki tudta, hogy létezik, mégsem beszélt róla senki nyilvánosan.
Mert Magyarországon mindenki tudta, hogy jobb hallgatni...
A nyolcvanas években a nómenklatúra törvények felettisége a rendszer logikájából egyenesen következett. A dolgok sajnos úgy alakultak, hogy ez is változatlan maradt a rendszerváltozással. Nyilván nem véletlen, hogy a visegrádi országok közül csak Magyarországon nem vontak felelősségre egyetlen vezetőt sem a kommunista rendszer által és alatt elkövetett bűnökért. Az üzenet egyértelmű volt: a politikai elitnek mindent szabad. Olyan egyértelmű, hogy nem is felejtette el senki. Se a körön belüliek, se a kívüliek, és természetesen az igazságszolgáltatási apparátus sem. Miközben a politikai elit tagjai néhány százezer forintos hivatalos fizetésből óriási házakat építettek, és strómanjaikon keresztül komoly vállalati részesedéseket szereztek, soha senki sem bukott le közülük. Ha hinni lehet a kapitánysági pletykáknak, a rendőrök hanyatt-homlok menekülnek az olyan ügyektől, amelyekben politikailag potens emberek érintve lehetnek. Utóbbiak meg ilyen ügyben nemhogy bíróság közelébe nem kerültek, de még a lapok címoldalára is csak a legritkább esetben.
Mert Magyarországon mindenki tudta, hogy jobb hallgatni: ameddig a politikai elit alapvető legitimitása stabil volt, addig könnyen ki lehetett emelni a tömegből azokat, akik túl sokat akadékoskodtak.

A stabilitás ára

E stabilitás közvetlen ára az ország rendkívüli mértékű eladósodása volt. Egy leszakadó országban ugyanis csak más pénzén lehet a biztonság illúzióját fenntartani. A magyar állam az elmúlt harminc évben körülbelül nettó nyolcezermilliárd (azaz nyolcmilliószor egymillió) forint adósságot halmozott fel. Igen, ebben az MSZMP és az MSZP vezette kormányoké a felelősség legnagyobb része. Sajnos azonban egy-két kivételtől eltekintve nem hallhattuk tiltakozni a politikai elit többi meghatározó tagját – politikusokat, szakértőket, újságírókat – sem akkor, amikor Medgyessy Péter, majd Gyurcsány Ferenc szabadságos matrózokat megszégyenítő módon kezdte el szórni az ország pénzét.
A más pénzén vett stabilitásnak köszönhetően nem volt nyomás a magyar politikai eliten, hogy szembenézzen saját maga és az egész széles értelemben vett magyar elit féltudásával. Évtizedekre konzerváltak egy olyan struktúrát, ami annak idején a nyolcvanas évek félpiaci, féldemokratikus és félnyugati rendszerének problémáit hivatott orvosolni.

A stabilitás vége

A stabilitásnak azonban vége. Mind a hiedelem, mind a tabu meg fognak rogyni a következő egy-két évben, és megkezdődik a féltudású magyar elit alkonya.
A gazdasági válság meg fogja rengetni a hiedelmet, a Nyugathoz való felzárkózásunk hamis mítoszát. Fél év se kell és nagyon sokan érteni fogják, hogy mit is jelent a négyszázalékos recesszió vagy a 330 forint körüli euróárfolyam. Jövőre több százezer dolgozó ember egzisztenciája fog összeomlani, és a magyar kormány nemhogy segítséget, de még reményt se fog tudni nyújtani nekik. Hirtelen nyilvánvaló lesz, hogy zsákutcában vagyunk, és borzasztó sokan szeretnének majd valami alapvetően újat – új célokat, új szabályokat, új szimbólumokat és az ezeket hitelesítő új tekintélyeket. A jelenlegi politikai elit legitimációja végre oda kerül, ahol teljesítménye alapján nagyon régóta lennie kellene.
2008-ban kiderült, hogy szinte mindenkiről lehet büntetlenül írni; ez pedig a korábban erős öncenzúra végét jelentheti.
A tabu falán már most sok a repedés. Nem világos, hogy pontosan miért, de 2008-ban a politikai eliten belüli hatalmi harcok a szennyes látványos kiteregetéséhez vezetettek. A Zuschlag elleni eljárás során az MSZP egyik legerősebb csoportjának mindennapi életébe kaphattunk bepillantást úgy, hogy az ügy kapcsán még a miniszterelnöknek is tanúskodni kellett. Az ún. lehallgatási ügy apropóján pedig Magyarország leggazdagabb emberének telefonbeszélgetését tették valakik közkinccsé. Ilyenek korábban elképzelhetetlenek lettek volna. A választási kampány, a két parlamenti kispárt túlélésért folytatott harca, továbbá a 2010-ben vesztes nagypárton belüli hatalmi harcok minden bizonnyal a helyzet további elmérgesedését eredményezik majd. Ráadásul a hazai sajtó, elsősorban az internetes médiumok, vérszemet kaptak. 2008-ban kiderült, hogy szinte mindenkiről lehet büntetlenül írni; ez pedig a korábban erős öncenzúra végét jelentheti.

A negyedszázados esély

A régi rend őreinek megrendülő legitimitása miatt a hagyományosan konfliktuskerülő magyar társadalom nyitottá tehető az átfogó változásokra. Jó, ha negyedszázadonként adódik olyan esély az ország emelkedő pályára állítására, mint amilyen ez a mostani lesz.
A megoldás azonban bizonyosan nem új párt alapítása vagy egy régi megvásárlása – változatlan környezetben ezek is pontosan ugyanazokat a problémákat termelnék ki (sőt már termelték is ki), mint amikkel a mai pártok is terheltek. Ehelyett a válság adta kiúttalanság- és kudarcérzést kihasználva a meglévő struktúrákat kell kitisztítani, valamint új tartalommal és új tekintélyekkel feltölteni.
Mielőtt az örök vesztesek, az örök pesszimisták már megint lehetetlen feladatot vízionálnak, hadd említessék meg néhány idevágó nemzetközi példa. 1981-ben, amikor Ronald Reagan amerikai elnök lett, az Egyesült Államok éppen fél évszázad legnagyobb gazdasági válságát élte, és az elit az ország elkerülhetetlen hanyatlásáról elmélkedett. Amerikát akkor már mintegy negyven éve irányította az ún. liberális establishment, amely jól érzékelhetően kifogyott a használható ötletekből. A Reagan nevével fémjelzett fordulat a következő nyolc évben fenekestül felforgatta az amerikai politikai elitet anélkül, hogy új pártot alapítottak volna, vagy kasztrálták volna az államigazgatást. Pusztán annyi történt, hogy Reagan elnök látványosan szakított a régi módszerekkel, és felkarolta az addig politikai szempontból partvonalon lévő nem liberális társadalomtudósok téziseit. Az elnök sikerének farvizén aztán fokozatosan átalakult a politikai elit hiedelemrendszere, ami lassan, de biztosan a szélesebb értelemben vett elitet és vele az egész országot is magával sodorta.
De Reagané közel sem az egyetlen ilyen sikertörténet. Margaret Thatcher nagyon hasonló pályát járt be: országa elkerülhetetlennek vélt hanyatlása idején került kormányra; felkarolta az akkoriban komolytalannak tekintett, gazdasági szabadságot hirdető gondolkodók javaslatait, gyökeres változást ígért és hozott, miközben az egyik establishmentpártot tette a változás motorjává; és alig egy évtized alatt drámaian átalakította az angol politikát, sőt az országot is. Vagy említsük meg a Carl Bildt vezette Mérsékelt Pártot, amely kilenc év ellenzéki lét után 1991-ben a svéd gazdaságnak a II. világháború utáni legnagyobb válságát örökölte meg a szociáldemokratáktól, hogy aztán az egész elit gondolkodását uraló szocialista dogmatizmussal szembeszállva ne csak a gazdaságot, hanem az egész svéd politikát és társadalmat (az úgynevezett svéd modellt) alapjaiban változtassák meg. Elsősorban nekik köszönhető, hogy Svédország az elmúlt évtized egyik bezzegországa lett.
Az ilyen sikerhez csak két dolog szükségeltetik: politikai akarat és az azt valódi tudással megtöltő hátország. A jövő kérdése, hogy a 2010-ben kormányra lépő erőknek megvan-e a szándékuk, hogy valóban új szabályok mentén játszanak. Hogy kilépjenek a nyolcvanas évek „örök” igazságaiból, hogy elkezdjék a szándék helyett a teljesítményt vizsgálni, és hogy kialakítsák a felelősség kultúráját.
Annyi világos, hogy bárki is kapja meg a kormányrudat a süllyedő hajón, elemi érdeke lenne a jelenlegi helyzet felforgatása. Azzal ugyanis, hogy a politikai elit legitimitása megroggyan, a legjobb menekülési útvonal mindenkinek az előre lenne: látványosan szakítani a hiteltelen múlttal, és a változás bajnokaként fellépni. Meg is fogja próbálni mindenki. A kérdés, hogy kinek lehet elhinni, ki van olyan helyzetben, hogy bele is vágjon a fordulat végrehajtásába. Ebben a tekintetben valamennyi kompromisszum elkerülhetetlen lesz, hisz nagyon úgy tűnik, hogy a következő választás sem az új vezetők versenyét fogja hozni.
Nem elég azonban néhány jelszót felfestni a zászlóra, a fordulathoz új tartalomra is szükség van. Öt másodperces lózungokkal választást nyerni lehet, de valódi változást elérni nem. Utóbbihoz érvekkel és tényekkel alátámasztott hiteles alternatívát kell felmutatni. Csak ezek a részletek adhatnak ugyanis elegendő kapaszkodót a változási szándékot napi szinten megvalósítani szándékozó állami és politikai középvezetőknek, illetve az azt nyilvánosan vagy kisközösségekben támogatni vágyó háttérországnak. Ezen mélység hiányában megint csak egy elfuserált „reformot” lehetne kiizzadni.
Ez az esély azonban annyira vonzó, hogy nemcsak lehetséges, hanem kötelező is nyerésre játszani.
Örömteli fejlemény, hogy tartalom dolgában lényegesen jobban állunk, mint akár két éve. A politikai eliten belüli helybenjárás és ötlettelenség (külön tisztelet a ritka kivételnek) komoly mozgolódást generált a körön kívülről. Lassan megjelent a közélet peremén egy generáció, amelynek tagjai már komoly cégeknél, külföldi iskolákban vagy az eddig zárványként működő nívós hazai műhelyekben nevelkedtek. Ráadásul az internet megszüntette a politikai elit tömegkommunikációs monopóliumát, és így a friss gondolatok és alternatív javaslatok lényegesen könnyebben kaphatnak nyilvánosságot.
A siker persze közel sincs garantálva. Rengeteg alulról jövő erőfeszítés, értelmes politikai döntés és természetesen szerencse kellene ahhoz, hogy legalábbis elindulhasson az ország egy másik pályán. Szó sincs arról, hogy ezzel a Kánaán jönne el, pusztán egy lehetőséget kapnánk a leszakadás megállítására. Ez az esély azonban annyira vonzó, hogy nemcsak lehetséges, hanem kötelező is nyerésre játszani.

A következő év

2009-ben meg lehet ágyazni az alapvető fordulatnak. El lehet érni, hogy a válság kapcsán a lényegről is szó essen a közéletben: arról, hogy mennyire fundamentális az ország problémája, és hogy milyen kivezető utak lehetségesek.
Tudatosítani lehet, hogy mennyire alapjaiban elhibázottak a politikai elit alapfeltevései és játékszabályai, valamint hogy igenis hibás döntések sora és nem valamifajta szerencsétlen külső körülmény sodort minket ebbe a zsákutcába. Neki lehet menni a politikai elit megannyi meztelen királyának – az „ezígy” nyolcvanas és kilencvenes évekből itt ragadt tekintélyeinek. És természetesen el kellene mondani, hogy hogyan is lehetne mindezt jobban csinálni.
Jó néhányan már korábban is ezt csinálták, és nagyon sokat tettek azért, hogy most egyáltalán komoly lehetőségről beszélhessünk. De most még több értelmes hangra és megalapozott véleményre lenne szükség. Olyanokéra is, akik egy normális helyzetben nyilvánosan nem foglalnának állást közügyekben. Kell ugyanis egy minimális hangerő ahhoz, hogy hatást lehessen gyakorolni a közvéleményre és a politikai pártokra. Hogy egyértelmű legyen: 2010-ben fundamentális változásra van szüksége az országnak.
Sokan szeretnék, hogy ne ez legyen a téma. Ők bármi másról szívesen vitatkoznának. Az „ezígy” meghatározó médiumai öntik majd ránk a magyar–cigány ellentétről, a fasiszták vagy az idegenszívűek jelentette veszélyről, és persze a Gyurcsány–Orbán-párharcról szóló anyagokat. A kesztyűt azonban nem szabad felvenni. Ezt a meccset az általunk megválasztott pályán kell lejátszani.
Mert már nem 1989-et írunk. Többen vagyunk, többet tudunk és jobban akarjuk, mint akkor. Ezúttal végig kell csinálni.

csütörtök, január 22, 2009

Nem közölhető a gázai hadművelet parancsnokainak személyazonossága

Index/MTI
| 2009. 01. 21., 13:38 | Frissítve: 22 órája

Nem adja ki a gázai hadműveletek irányítóinak személyes adatait Izrael. Attól tartanak, hogy háborús bűnök miatt eljárás indulhat ellenük a gázai ENSZ-iskola 42 ember halálát okozó lerombolása, valamint a fehérfoszforos bombák bevetése miatt.

Izrael megtiltja, hogy közöljék a gázai övezeti offenzívában részt vevő egységek parancsnokainak személyazonosságát, attól tartva, hogy eljárás indulhat ellenük háborús bűntettek címén - közölte szerdán egy katonai forrás. A tilalom fényképükre is vonatkozik.

Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár kedden a palesztinokat segélyező ENSZ-szerv (UNRWA) egy izraeli találattól lerombolt gázai raktárépülete előtt tartott sajtótájékoztatóján botrányosnak és "teljességgel elfogadhatatlannak" nevezte, hogy ENSZ-épületeket ért támadás a gázai harcokban. Mélyreható vizsgálatot követelt és azt, hogy a felelősök bíróság előtt adjanak számot tettükről.

Az izraeli hadsereg (IDF szerint az UNRWA iskoláját egy eltévedt aknagránát találta el. Az IDF műholdas célzású tarackokat használ.

Nyolc izraeli jogvédő szervezet is azt követelte kedden a főállamügyésztől, hogy indítson vizsgálatot a hadsereg gázai övezeti magatásáról, "tekintettel a polgári lakosságot ért támadások mértékére".

Jogvédő szervezetek emellett tiltott fegyver, fehérfoszforos bomba bevetésével is vádolják Izraelt. Az IDF sokáig tagadta, hogy fehérfoszforos lövedékeket használnak, később elismerte, hogy füstgránátként bevetett ilyeneket.

A nemzetközi szerződések csak a fehérfoszfor fegyverként történő bevetését tiltják. A legújabb értesülések szerint az izraeli ejtőernyősök Beit Lahijában támadófegyverként is bevetettek fehérfoszfort, igaz, állításuk szerint legitim célpontok, a Hamász állásai ellen. A súlyos égési sérüléseket okozó fehérfoszfort hagyományos hadviselésben be lehet vetni, de a gázai akció sűrűn lakott övezetben zajlott.

Nem lesz magyar tej?

009-01-22 11:04

Sorra dőlnek be a tejüzemek. Az alacsony felvásárlási árak miatt képtelen kigazdálkodni a nyereséget a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Zrt., ezért levágatja 2200 darabos szarvasmarha-állományát.

Az eset nem egyedi, a szakértők szerint a kicsik után a nagy agrárüzemek is bedőlhetnek, és végleg eltűnhet a magyar tej a boltokból. Tavaly ilyenkor még 105 forintot fizetett a termelőknek egy liter tejért, most mindössze 48 forintot.

(Lánchíd Rádió)

http://www.hirtv.hu/gazdasag/?article_hid=255027

péntek, január 16, 2009

A rokkant guminő

2009.01.16. 15:10 laspalmas
Gyerekek, ebben a sztoriban benne van egész Magyarország...

"Medveczky Ilona, a képek tanúsága szerint rokkantigazolvánnyal közlekedik, noha büszke arra, hogy 68 évesen milyen jól tartja magát. Karácsony előtt például létráról díszítette az udvarán álló fenyőfát, a kertjét is maga gondozza, és nem riad vissza a fellépésektől sem.



A sok gyakorlásnak köszönhetően a Szombat esti láz idejére olyan formába lendült, hogy táncpartnere fejéig tudta lendíteni a lábát, sőt néhány nappal később egy budapesti szórakozóhelyen is megvillantotta képességeit. Ugyanakkor többször nyilatkozta azt is, hogy gerince súlyosan károsodott a tánctól, ám utóbb már azt panaszolta a Borsnak, hogy nem találták indokoltnak hévízi gyógyüdülését.
– A sportkórházban voltam kivizsgáláson. Azért volt rá szükség, mert bár öt éve járok Hévízre rehabilitációra, idén visszautasították a kérelmemet. Talán az új egészségügyi rendszer miatt, ki tudja, a lényeg, hogy nem mehetek. Már nem elég ugyanis, ha a háziorvosom beutalót ír, teljes kivizsgálás után lehet kérelmezni – panaszolta az év közepén Medveczky. Ilyen előzmények után tűnt fel rokkantkártyás kocsijával a művésznő a TV2 képernyőjén, dühös beírásokra késztetve a nézőket. Egyikük szerint „a művésznő testileg láthatóan nem rokkant”, a másikuk is azt szeretné tudni, miként került az autóba a rokkantkártya . „Mert felénk a rokkantak nem így néznek ki, nem ilyen fürgén ugrálnak ki-be az autóból. Erről készítsenek már riportot, hogy ki állította ki neki?”– olvasható a kommentben. Ezt kérdeztük mi is Ilonától, aki kurtán nyilatkozott.
– Rokkantkártyával valóban rendelkezem, melyet jogosan használok. " (Bors)

Hát, eddig sem volt szimpatikus a nő, marha undorító, hogy öregasszony létére félpucéran mutogatja magát, és valami dívának képzeli magát, de ez végképp betette a kaput...Vagy az igazolványt szellemi alapon is osztják?
http://vastagbor.blog.hu/2009/01/16/a_rokkant_gumino

csütörtök, január 15, 2009

Tüntetés Izrael.....mellett! Természetesen Pesten


2009.01.15. 08:31 laspalmas

Miközben a világon mindenhol tiltakoznak Izrael brutalitása ellen, mindenki a háború befejezését szorgalmazza, hogy a nézeteltéréseket tárgyalóasztal mellett rendezzék a felek, addig a Mazsihisz mit csinál? Először megbeszélésre megy Göncz Kingához. A külügyminiszter fogadta Feldmájer Pétert, a Mazsihisz elnökét, valamint Zoltai Gusztávot, a Mazsihisz és a Budapesti Zsidó Hitközségének ügyvezető igazgatóját kedden. Szelestey Lajos, külügyi szóvivő az MTI-hez eljuttatott közleményében kifejtette: a megbeszélésen Göncz hangsúlyozta, hogy Izrael a nemzetközi jog alapján jogosult az önvédelemre, de a válasz mértékét aránytalannak tartotta. Hozzátette, hogy alapvető fontosságú mindkét részről a civilek életének megóvása, illetve a humanitárius katasztrófa elkerülése.
A Mazsihisz vezetői a találkozón elismerésüket fejezték ki a gázai helyzettel kapcsolatban kiadott külügyminisztériumi nyilatkozat kiegyensúlyozottságáért. Ugyanakkor aggodalmuknak adtak hangot, mert megítélésük szerint a magyar sajtó nem mindig tárgyilagosan és árnyaltan mutatja be a gázai konfliktus kirobbanásának okát, és nem kap elegendő hangsúlyt az Izrael elleni rakétatámadás-sorozat, illetve az izraeliek biztonsági igényének kérdése – zárul a közlemény
Kedd délután pedig szimpátiatüntetést szerveztek az izraeli nagykövetség elé. Az MTI szerint 200-an, az ATV szerint 1000-en vettek részt a szolidaritási megmozduláson.

Egy résztvevő: 
fotó:zoom
A táblavivő helyesírás-bajnokok:
Egy videó:
A demonstráció szónoka, Mészáros István volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő, az emberi jogi bizottság korábbi alelnöke beszédében úgy fogalmazott: a Gázai övezetben a háború a Hamász és nem a palesztin nép ellen zajlik, és Izrael a nyugat, benne Európa békés harcát folytatja. Megjegyezte: a háború sosem jó, de meg kell vizsgálni az okot is, ezért nem szabad elhamarkodottan véleményt alkotni az offenzíváról, ugyanis a palesztin szervezet alapelve Izrael állam eltörlése.
Az ATV-ről sajnos nem lehet elhozni a videót, de beteszem a linkjétKötelező!
Szerintem a nyilatkozó kb. 20 éves csajoknak (velem együtt) fogalmuk sincs, milyen egy háború, épp ezért nem kéne amellett kardoskodniuk. Látszik a teljes naivitás, ők még hisznek a szent küldetésben. Az sem érdekli őket, hogy nők, gyerekek halnak meg ártatlanul a nagy önvédelemben.

zero:
1010 paleszin halt meg a háború 19 napjában, 315 gyerek és 100 nő. És 17 izreali. Kit tud igazságot tenni? Senki. Meg se kíséreljétek. Felesleges. Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? Az izreali támadásokra vágtak vissza a palesztinok, vagy a palesztin támadásokra az izraeliek? Pár apróság azért piszkálja a csőrét az embernek. Észak-Koreát vagy Iránt majdnem megtámadták az atomlétesítménye miatt, és az állítólagos atomfegyvere miatt. És Izrael? Miért nem lép fel ellenük a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség vagy az ENSZ? Nem emlékszem, hogy bárki is engedélyezte nekik az atomfegyver előállítását. Nem mernek? Nem szabad? Kettős mérce? Izrael nem tartja be a rá vonatkozó ENSZ BT határozatokat. Azt a párat, mert Izrael-ellenes határozatokat csak a legritkább esetben fogad el a BT, hála az USA állandó vétójának. Sosem értettem miért kell állandóan vétózni? 2 millió zsidó amerikai választó miatt?

És a legdurvább, ami kissé agyon van hallgatva: a FAL! Hát ez valami döbbenet! Van még egy olyan állam a világon, amely saját kisebbségét egy 800 kilométer hosszú, 8 méter magas fallal veszi körül? A berlini fal csak 3,6 méter magas volt ... Kollektív bűnősnek és terroristának mondva ki 5,3 millió palesztint? Elnézést, erre hogy lehet azt mondani, hogy "önvédelem" ?! Ez a vegytiszta rasszizmus. (A Falról bővebben: wikipedia)
 
Egy kicsit elgondolkodtató, minimum ...

hétfő, január 12, 2009

Vörös Csepel

Körmendy Zsuzsanna 
2009. január 10. 00:01

 
Mintha évek óta egy szakadékba ugrási versenyt néznénk tehetetlenül. Az utóbbi hónapok különösen gazdag termést mutatnak: az MSZP háza tájáról minden hétre jutott egy bűnügy. Önkormányzati panama, okirat-hamisítás, korrupció, uniós pénzek elsikkasztása. Most, hogy megöltek két embert, az összes baloldali lap gyorsan leszögezi, hogy az ügynek semmi köze nincs a politikához.


Már hogyan lenne. Csak azért, mert egy MSZP-tag igazgató által vezetett iskolában sikkasztott az MSZP-s gazdasági igazgatóhelyettes, aki társtettesként meggyilkolta az őt elbocsátó vezetőt és a tanúnak számító fiatal tanárt? Ennek aztán semmi köze az MSZP-hez. Nem is értjük, hogy miért adtak ki oly sietve pártközleményt arról, hogy Deme Gábor decembertől már nem tagja az MSZP csepeli elnökségének. De azért Deme nem akárki a baloldali politika csillaghullásos egén: tagja az MSZP csepeli frakciójának és a pénzügyi bizottságnak is. Elég nehéz lesz kideríteni, hogy mégsem tagja egyiknek sem, bár a balliberális szellemiségű ATV ez ügyben sem ismer lehetetlent: ott elhangzott, hogy Demét kizárták a pártból. Amiből persze egy szó sem igaz.

Aki egyszer majd összegyűjti a csepeli kettős gyilkosságról szóló írásokat, egyúttal látleletet kap a mai Magyarország szellemi és morális állapotáról. Akad, aki lesajnálóan emlegeti a sikkasztás tárgyát képező „pár milliót”, amiért gyilkolni kellett. Mintha néhány millió ezekben az inflációs időkben alacsony ár lenne két emberéletért. Mintha létezne akkora összeg, amelyért már érdemes, amennyiért már lehet ölni. Az effajta gondolkodás szerint valószínűleg az is jó ötletnek számít, hogy a gyilkos az ölés utáni percekben egy boltban, ahonnan bejelentést tett, azonnal az iskola egyik diákjára terelte a gyanút. Csak ez az amúgy kiváló éca nem jött be neki egy zsebbe rejtett diktafon miatt.

Baloldali laptársunk vezércikkírója olyan mélyrepülésbe kezdett, amelynek utolsó bekezdésében már nem sikerült letenni a gépet. A landolás előtti robbanást ez a kifutópálya előtti gyepre aljasodott mondat okozta: „ma már köztiszteletben álló, képzett, művelt, jó állással rendelkező közéleti emberek számára is konfliktuskezelési eszköz lett a gyilkosság”.

Akkor hát Vörös Csepelen mindössze konfliktust kezeltek? Ölésről szó sem volt? Azt jelentik még a szavak, aminek jelölésére hivatottak? Vagy arra szolgálnak, hogy a tiszta fogalmakat, az erkölcsi ítéletet, az élet tiszteletét engedjük bevonni valami gyanús kulimásszal?

Amikor az MSZP-s iskolaigazgató elbocsátotta a két sikkasztót, úgy döntött, az ügyet nem viszi a rendőrségre. Miért is vitte volna? A rendőrség nem arra való, hogy besározza a szűztiszta baloldalt. MSZP-sek a konfliktusokat megoldják maguk közt. S mégis ott van az a beszámíthatatlan szörnyeteg, amitől veríték csorog a háton: a félelem. Az igazgató megkéri egy fiatal tanártársát, legyen vele a két brigantival való találkozásnál. Mennek tárgyalni, zsebben a diktafon. Csak hát a tárgyalópartner zsebében meg pisztoly lapult. Ez aztán el is döntötte a küzdelmet Vörös Csepelen a két MSZP-s között.

Talán ha egy diktafonnal nemcsak a tényeket lehetne rögzíteni, hanem lőni is lehetne, kialakulhatott volna a tűzpárbaj. S akkor ma nem az MSZP-s igazgató, hanem az MSZP-s gazdasági igazgatóhelyettes emlékére helyeznének el mécsest a diákok. (Gyilkos és áldozat korábban nagyon jóban voltak egymással, az iskolát is együtt alapították.) Lehet, hogy valahol, egy kies MSZP-frakcióban csücsülő mérnök már föltalálta a diktafont, amellyel lőni is lehet? Maffiaügyekben ők elég kreatívak.