Orosz Jozefina: Csintalan Sándort, a Hír Tv műsorvezetőjét nem pusztán kirabolni akarták, hanem állítása szerint megfélemlíteni, amikor tegnap kedden este a hírek szerint ólmosbotokkal felfegyverzettek megverték. Van-e összefüggés az egykori szocialista politikus, most a jobboldalhoz köthető televíziós megverése és a között, hogy hónapok óta a szélsőséges portálokon hajtóvadászat folyt ellene? A telefonvonalban Csintalan Sándor. Talán a hallgató nem veszi zokon, hiszen szegről-végről már mégiscsak kollégák vagyunk, hogy tegeződünk, szervusz, Sándor!
Csintalan: Szervusz, Jóska, köszöntöm a kedves hallgatókat.
Orosz Jozefina: Hogy vagy egy nap elteltével??
Csintalan: Hát a körülményekhez képest sokkal jobban és mondjuk ahhoz képest meg, ahogy sejteni véltem a dolog végkimenetelét, miközben ütlegeltek, akkor meg pláne.
Orosz Jozefina: Hol okoztak nagyobb sérülést benned, Sándor, fizikailag vagy lelkileg?
Csintalan: Az a helyzet, hogy ... nézd, engem lelkileg csak megerősítettek. Szeretném jelenteni, hogy az acélt megedzik, Osztrovszkij után szabadon. Még inkább úgy gondolom, hogy jó úton járok, és igenis meg kell nevezni az „őspatkányt”, mikor buja kórt terjeszt. Néven kell nevezni, függetlenül minden egyébtől. Ez az egyik. De hogy egyetértünk-e abban, ki a miniszterelnök vagy nem, az egy másik dolog…
Orosz József: …amennyiben nem a bármikori miniszterelnök neveztetik őspatkánynak…
Csintalan Sándor, a Hír Tv műsorvezetője: Igen, igen, igen. Igen, igen, igen.
Orosz Jozefina: ...hogy nem a bármikori, regnáló miniszterelnök neveztetik annak, akkor egyetértünk.
Csintalan: Tehát maradjunk egy demokratikus rendszerben, egy polgári demokráciában. Ha őspatkány terjeszti a kórt, az mindennél fontosabb, és minden más ehhez képest csak másodlagos.
Orosz Jozefina: Volt olyan híradás, amely a megtámadásodról hírt adva először idézőjelbe tette a brutális jelzőt – lásd Hírszerző –, olyan is akadt, amely később korrigálta magát, és azt adta hírül, hogy mégsem volt az brutális támadás, hiszen mindössze zúzódásokat szereztél – lásd Népszava online. Nem szeretném a sérülésed súlyosságát megítélni, mert ha egy embert megvernek, függetlenül attól, hogy betörik, beszakad-e a feje vagy sem, az a törés a mélyrétegekben üt leginkább nagyot. De brutális volt-e ez a tegnap esti támadás, vagy sem?
Csintalan: Nézd, Jóska, az a helyzet, hogy nem kívánom senkinek. Más szempontból baromi nagy szerencsém volt, mert beestem az autó és a garázsfal közé, ilyen formán négyen együttesen folyamatosan nem ütöttek, de hogy mást ne mondjak, mondjuk az első ütés a fejemre egy vasrúddal akkora volt, hogy padlót fogtam és hát az brutálisnak számít-e, hogy egy ember fekszik a földön és ütik-vágják vasrúddal, hát ez ízlés kérdése. Én nem szeretem a festett vérzéseket. Erről a dologról is nagyrészt éppen azért beszélek, mert a rendőrség itten elkezdett rablást emlegetni, ami a világ vicce, mert ugye rablás is történt és a végén elvettek tőlem 7 ezer forintot. De egy ilyen helyzetben, ahol most élünk, ahol az őrület kezd elszabadulni, és az emberi agresszivitás ilyen félnáci-náci eszement szervezetekben kezd testet ölteni, ilyenkor hogy ha bármennyire is mondjuk az ember szégyenlős és nem akarja a központba állítani magát, ha hallgat, akkor mások megveretésének is megágyaz.
Orosz Jozefina: Van neked gázspray-d?
Csintalan: Nincs, nincs, nincs, nincs, nincs, nincs. Semmim nincs, se fegyverem, se gázspray-m.
Orosz Jozefina: Hogyhogy? Miért nincs gázspray-d?
Csintalan: Hát mert nincs.
Orosz Jozefina: Mert ellened is elkezdődött a hajtóvadászat…
Csintalan: Igen.
Orosz Jozefina: ... a szélsőjobboldali portálokon. Azon emberek ellen már jóval korábban, akik – mondjuk úgy az egyszerűség kedvéért –, hogy talán a másik oldalon, de legfőképpen aztán semelyik oldalon nem állnak. Emlékezzél tavaly ősztől a bírákra, ügyészekre, aztán újságírókra. Gyaníthatóan sokan személyük védelmére kényszerülhettek…
Csintalan: …Igen, igen, igen…
Orosz Jozefina: …akiket kiplakátolnak a Kossuth téren, hogy ott kell felakasztani egy lámpavasra. Gondolj a zsidónak vélt közéleti személyiségek neveinek felolvasására! Gondolj azokra a bírákra és ügyészekre, akiknek a neveit, lakcímeiket nyilvánosságra hozták! Gondolj mindazokra, akik ellen hajtóvadászat kezdődött és tart a mai napig! Többüket testőrök védtek, meg gázspray-t hordanak magukkal. Mit gondolsz, már tavaly ősszel a zavargások közepette – de lehet, hogy nem láttam a műsorodat rendszeresen – nem kellett volna már akkor „halálos kórt terjesztő patkányoknak” nevezni a dolgokat? Nem szabadott volna már akkor magukra hagyni az űzötteket, és azokat sem, akik néven nevezték a kórt? Félreértés ne essék, nem szemrehányóan kérdezem tőled.
Csintalan: Világos, ez egy kérdés. Értem.
Legjobb emlékezetem szerint – remélem az archívumban ez azért fellelhető – ezekben az ügyekben én nagyon határozott distinkciót tettem, és nem véletlenül vívtam ki ezeknek a féljobbos tébolyultaknak az utálatát és az ellenszenvét, mert én mindig tettem különbséget a televíziós székház dobáló, a Molotov-koktélt dobálók és az erőszaktevők és akár a szóban erőszaktevők, tehát ugye ott a zsidózó plakátokig bezárólag és a tüntetők, sztrájkolók között. Hogy hol tévesztettem utat? Inkább tegyük fel úgy ezt a kérdést, hogy van-e olyan, ami miatt esetleg lelkiismeret-furdalásom van vagy lehetne. Talán nem voltam és még most sem vagyom szellemileg és intellektuálisan felvértezve arra a politikai párbajra, ami úgy látszik, hogy hamarosan a demokrácia és az antidemokrácia erői között valamilyen módon létre fog jönni, ami akár meg is bonthatja egyébként a magyar pártstruktúrát.
Orosz Jozefina: De ezt te ne vetted volna észre, mint egykori vezető, valaha a szocialista párt egyik meghatározó politikusa, hogy alkotmányon túli vagy erősen aggályos eszközökkel a hatalom megragadása a cél? Ne vetted volna észre, hogy tavaly ősszel talán nem pusztán az öszödi beszéd nyilvánosságra kerülése gerjesztette úgymond a „népharagot”, hanem a népharag, az utcai események, a szélsőséges ideológiák és – idézve tőled – a „halálos patkánykór” felhasználása eszközül szolgáltak a hatalom megdöntéséhez és megragadásához?
Csintalan: Jóska, Jóska, várjál, várjál, várjál, én nem erre gondoltam, őszintén megmondom! Ebben a folyamatban, amit most leírtál, nem értünk egyet, de ez most teljesen lényegtelen ebből a szempontból! Azt gondolom, ha valamiben hibáztam, hogy szellemileg erre a vitára, erre a politikai konfliktusra még nem vagyok kellőképpen felkészült, jóllehet, kellene. Vagy nem voltam elég türelmes. Sokkal többet kell találkozni és beszélni a választópolgárokkal, a hétköznapokban többet kell tennem azért, hogy ez a közbeszéd tárgya legyen, és hogy immunisak legyenek az emberek mindenféle diktatórikus, megváltói attitűddel szemben. Tudod?
Orosz Jozefina: Sándor, ahhoz, hogy a verőemberek elérjék a céljukat, egyértelműen jelezni kell, hogy mit akarnak a megtámadottól. Jelezték ezt neked? Tudod már, hogy mitől akartak „eltiltani”?
Csintalan: Itt most ezen kevés hangsúly volt, ezért is akarom mindenkinek elmesélni. Tehát itt több „napirendi pont” megtárgyalására került sor. Berohantak, azonnal némán ütlegeltek, a második napirendben közölték velem, hogy én egy f***szopó zsidóbérenc vagyok, és ezt elmondták elég sokszor és...
Orosz Jozefina: Ezt a jelzőt korábban már megkaptad?
Csintalan: Igen, büszke vagyok rá. Utána pedig elmondták, jobb lenne, ha tudnám, hogy hol a helyem és vigyázzak magamra. Tehát mondjuk a „f***szopó zsidóbérenc” szöveg elég egyértelmű utalás arra, hogy itt miről volt szó.
Orosz Jozefina: A Fidesz nagyon egyértelműen fogalmazott: „újságírót ért támadás, és amíg a nyomozás ki nem zárja a politikai indítékot, a sajtószabadság elleni támadással egyenlő ez”. Egyetértesz ezzel a definícióval?
Csintalan: Abszolút. Azzal együtt, hogy ez egy rasszista irányú támadás is természetesen. Mellékes, hogy én zsidó vagyok vagy sem, hanem az „őspatkány” úgy döntött, hogy támad. Elveszítette a türelmét és kész, és nekünk azt kell mondani, hogy elég.
Orosz Jozefina: Mit gondolsz, Sándor, nem voltak túlságosan egyedül azok, akik idejekorán, és nem csak tavaly ősszel, nem csak arra az időszakra gondolok, hanem már korábban figyelmeztettek erre az „őspatkányságra”, amiről beszélsz? Figyelmeztettek, hogy megengedhetetlen a kirekesztés, a gyűlöletkeltés, a stigmatizálás, nem járja a megfélemlítés – verbálisan sem? Mit gondolsz, hogy miért maradtak ők egyedül? Miért maradtak abban egyedül, hogy szót emeltek, a hatalom megragadására ezek vállalhatatlan eszközök, mert ezeknek az eszközöknek a használatával maga a társadalom válik áldozattá.
Csintalan: Jóska, nézd, én mondok egy nagyon furcsa dolgot most ezzel kapcsolatban. Ez pedig az, hogy egy országban, ahol mondjuk ha a politikai eliten belül vita van, és az ember kormányzati vagy ellenzéki pozícióban van, ez nagyjából egyenlő azzal, hogy az emberek köszönnek-e vagy nem köszönnek egymásnak és fogadják-e egymás köszönését vagy sem. Egy ilyen országban elég nehéz elgondolni azt, hogy mondjuk ilyen bonyolult kérdésekkel kapcsolatban egyáltalán a gondolkodás elinduljon, tudod?
Orosz Jozefina: De Sándor, ez nem az erkölcs minimális meglétének a fokmérője, nem az alkotmányosság tiszteletben tartásának fokmérője, hogy ha egy embert megtámadnak hajszíne, származása, identitása, ideológiai meggyőződése vagy bármi más miatt, akkor politikai oldaltól függetlenül meg kell védeni?
Csintalan: De, de, de, ez teljesen így van.
Orosz Jozefina: Ha katonabakancsok masíroznak – és ugye te sem vagy vak, meg én sem, meg a legtöbben nem vakok – tudni, miért masíroznak-menetelnek. Ez legfeljebb következmény.
Csintalan: Hát persze! Azt mondtam abban a pillanatban, amikor a gárda megjelent, hogy először is én nekem itt most ne jöjjenek azzal, hogy mit fognak és mit nem fognak csinálni, mert ez a félkatonai szervezet teljesen nyilvánvaló, hogy attól félkatonai, hogy ugyan fegyvere még nincs, de egyébként militáns módon viselkedik. Kettő, én azt gondolom, hogy a hadisír-gondozásnak és a kultúrának az égadta világon nincsen semmi köze…
Orosz Jozefina: …a parlagfűirtás ne felejtődjék el…
Csintalan: …a masírozáshoz. Ja, a parlagfűirtásnak semmi köze a masírozáshoz. Ezek az emberek csak parancsszavakat hajtanak végre. A szabolcsi nemzetőrökön a hungarista jelvény, meg a rovásírással kiírt H-betű is eléggé nyilvánvaló jelentésű. Tatárszentgyörgyön elég egyértelműen ráutaló magatartást tanúsított a gárda, hogy át szeretné venni az állam erőszak monopóliumát, ami tilos.
Orosz Jozefina: Sándor, én arról is beszélek, amikor elkezdi ifj. Hegedűs a zsidózást…
Csintalan: …ez teljesen evidens…
Orosz Jozefina: ... azt megelőzően meg a MIÉP, és ezeket követően pedig akár a „Kossuth teret” említhetném, akár, hogy „kit kell előbb belelőni a Dunába, a buzikat-e, vagy a zsidókat-e”, és hogy ki a zsidó meg ki nem zsidó, amikor ezek hatalomtechnikai eszközzé válnak, akkor miért maradnak azok egyedül, akik pártoldaltól függetlenül is szót emelnek?
Csintalan: Hát először is, vagyunk azért egy páran, és nem én egyedül mondom, mondják mások is. Amikor a Fidesz-elnökség politikai nyilatkozatot tett, az egyébként nem tájékozatlan kormánypárti média eljátssza azt, hogy ezt Pokorni nyilatkozta, azt meg Kósa, miközben mindannyian tudjuk, hogy amikor testületek döntenek, akkor ezek közös döntések. De mondok mást. Jóska, figyelj ide! Ott volt az Andrássy úton a Terror Háza előtt Hiller megválasztása alkalmával, a szocialista párt kongresszusának keretein belül a Hiller kortesbeszéde a Bácsfi Diána-ügy környékén, emlékszel rá?
Orosz Jozefinaf: Igen.
Csintalan: Rémes volt. Tehát az a helyzet, hogy én a baloldalon és a kormánypárti oldalon is tapasztalok struktúrát. A baloldal is a praktikus hatalmi szempontok felülírják az erkölcsi szempontokat is. Gondolj bele abba, hogy mondjuk a 80-90 éves, Holokausztot megjárt, ámbár külföldön élő magyar ember mondjuk az újságokban azt látja, hogy itthon a belügyminiszter meg a kancelláriaminiszter már az utcán tüntet, és az olvasó abból indul ki, hogy ő mondjuk Franciaországban vagy másutt egy normális országban él, mit gondol, hogy mi lehet Magyarországon.
Orosz Jozefina: Sándor, magad is megerősíted, hogy mit jelent a Magyar Gárda masírozása Tatárszentgyörgyön. Ám ezt megelőzően vajon a hazai politika meghatározó alakjai, Gyurcsány, Orbán, Sólyom miért nem jelennek meg együtt, hogy ők maguk demonstrálják, ebben a parlamenti demokráciában, a III. Magyar Köztársaságban ez megengedhetetlen? Ami kijárt Szetey államtitkárnak – amikor az auschwitzi kép elé montírozták be a fotóját rajta a rózsaszín háromszöggel, és a kormány demonstratív módon kiállt mellette –, kijár-e mindenkinek? Miért nem képes erre a közös elhatárolódásra a politikai osztály egésze?
Csintalan: A sárga irigység töltött el, amikor Prágában politikai oldaltól függetlenül, együtt akadályozták meg a nácik vonulgatását. De hadd térjek vissza ahhoz, ahol az emberek egymásnak ma már köszönni sem tudnak, ott egyszerűen az erkölcsi ügyek nincsenek a helyi értékükön, ezt tartom problémának. Tudod, amikor megkérdezik tőlem, hogy az utóbbi években mi volt a legnagyobb pedagógiai sikerem, akkor nagyjából azt tudom mondani, hogy itt-ott-amott sikerült egy közösségen belül elfogadtatni azt, hogy mindenki köszönjön mindenkinek, és amikor beszélünk, nézzünk egymás szemébe.
Orosz Jozefina: A rendőrségi nyomozás majd kideríti, hogy a megverésednek mi volt az indítéka. Ez a hatóság dolga, nem a mienk, hogy találgassunk. Gondoltál-e arra, hogy a meglévő gyűlöletpotenciál sült ki rajtad? Erről a gyűlöletpotenciálról kérdeztelek korábban, amelyet hatalmi eszközként használnak.
Csintalan: Nézd, az elmúlt 17 évben ebben a gyűlöletpotenciál-osztogatásában sokan, sokféleképpen vettek részt, hol így, hol úgy, hol amúgy. Ellenben abban halálbiztos vagyok, hogy elértünk egy határt. Ez a határ ma már döngeti, recsegteti, ropogtatja az egész politikai rendszert és az egész politikai elitet. Én azért bízom abban, hogy azok, akik már néhányszor ilyen-olyan módon újra tudták értékelni saját politikai szerepüket, talán majd ebben is képesek lesznek megtenni. Józsi, hadd mondjak valamit! Amikor végigmegyek az utcán – ne haragudj, a közönségtől is elnézést kérek –visszatérek ehhez a köszönéshez. Jóska! Meglátok valakit az utcán a volt barátaim, kollégáim, elvtársaim közül – miután nem árultam el őket, nincs miért szégyenkeznem –, köszönök, erre elfordítják a fejüket. A legkomolyabb értelmiségi ember is ma Magyarországon, bárki legyen is az, ha a politikai pozíciója változott, a másiknak megtagadja a köszönés tisztességét. Innen kell indulnunk! Jóska, és ebben mindenki benne van. Tudod te, milyen az, amikor egy SZDSZ-es nem fogadja a köszönésemet? Hát gyönyörű!
Orosz Jozefina: Te tudod, milyen az, Sándor, amikor az embert éjjel-nappal lezsidózzák, éjjel-nappal lebuzizzák, éjjel-nappal ráront a nemzetére, éjjel-nappal lakájmédiának nevezik?
Csintalan: Persze, nagyjából tudom, hát hogyne, hogyne, hogyne. Nézd, az az igazság, hogy megpróbálom a mai magyar ellenzéket segíteni csekély lehetőségeimhez képest, ebben az is benne van, hogy oda kell mennem azokhoz az emberekhez, akikkel meg akarom magam értetni. Ez most nem egy politikai válasz, félreértés ne legyen. Magánemberi válaszomat mondom neked. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy amikor barátaim, elvtársaim, volt ismerőseim nem köszönnek vagy elfordítják a fejüket, akkor oda kell mennem, bármennyire is fáj, vagy bármennyire rosszul esik és fájdalmas, vagy szégyenteljes, vagy nem tudom, oda kell mennem, meg kell fognom a kezét és meg kell kérdeznem, hogy szia, Józsikám, hogy vagy?
Orosz Jozefina: Ezzel a gesztussal máris kinyilvánítod, hogy nem vonod kétségbe a másik létét, integritását, nem kérdőjelezed meg a legitimitását. Sándor, nagyon sajnálom, amit veled tettek, illetve ami történt veled.
Csintalan: Nem baj, nem baj, inkább velem. Túléltem. Elég jól bírom, csak másokkal ne! És egy dolgot el tudok neked mondani még a lelki részével kapcsolatban. Amikor átvillant az agyamon, hogy mi történhet, egy dolgot mondhatok a kedves hallgatóknak a Klubrádióban: úgy, ahogy vagytok, mindenestül, borzasztóan hiányoztatok volna nekem vagy hiányoznátok, ezt éreztem ott át, hogy ha mondjuk ennek a történetnek más lett volna a vége.
Orosz Jozefina: Mikor jössz ki a kórházból?
Csintalan: Nem tudom még pontosan megmondani. talán a hétvégén.
Orosz Jozefina: Jobbulást, gyógyulást! Köszönöm szépen.
Csintalan: Köszönöm! Csókollak benneteket!
(Kuruc.info - Népszabadság)
http://www.kuruc.info/r/6/19376/
