Korkép blog

szerda, április 14, 2010

Szombaton nemzeti gyásznap



2010. április 13., kedd 14:53
A magyar kormány április 17-ét, szombatot nemzeti gyásznappá nyilvánította a lengyel köztársasági elnök halála miatt.
A kormány keddi rendelete szerint a kabinet az "évszázados sorsközösségen alapuló lengyel-magyar barátságra tekintettel, osztozva a lengyel nemzetnek Lech Aleksander Kaczynski, a Lengyel Köztáraság elnöke halála miatt érzett gyászában" gyásznappá nyilvánította április 17-ét.
000T TRPar3174550
Gyász Varsóban
Szollár Domokos kormányszóvivő elmondta: a nemzeti gyásznapon az Országház előtt a Magyar Köztársaság lobogóját ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadással kell felvonni, majd félárbocra ereszteni.
Lengyelországban kétnapos lesz a légikatasztrófában elhunyt Lech Kaczyński elnök temetési szertartása: az állami szertartásra szombaton kerül sor, míg az elnöki pár temetése vasárnap lesz. Részletek >>>

Gyászlobogó, rendkívüli történelemóra

Az általános iskolákban az ötödik évfolyamtól, továbbá a szakiskolákban, a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban április 16-án, pénteken, a tanóra keretében meg kell emlékezni a lengyel és a magyar történelem közös eseményeiről és a két nemzet együttműködéséről.
A kormányszóvivő kifejtette, hogy fekete zászlót, illetve gyászlobogót kell felvonni azon középületek előtt is, amelyek esetében a nemzeti zászlót ki kell tűzni, illetve a nemzeti lobogót fel kell vonni. A gyásznapról szóló kormányrendeletet ismertetve hozzáfűzte: ha a középületen, illetve a középület előtt csak két zászló, illetve két lobogó elhelyezésére van lehetőség, a fekete zászlót, illetve a gyászlobogót az európai zászló, illetve az európai lobogó helyett kell kitűzni, illetve felvonni.
Ha a középületen, illetve a középület előtt csak egy zászló, vagy egy lobogó elhelyezésére van lehetőség, a fekete zászlót, a gyászlobogót a nemzeti zászló, illetve a nemzeti lobogó helyett kell kitűzni, illetve felvonni.

Katyn

Szerdán ökumenikus gyászistentiszteletet tartanak a lengyel repülőgép-szerencsétlenség áldozatainak emlékére a Szent István-bazilikában, közölte Berta Tibor, a Honvédelmi Minisztérium katolikus tábori püspökségének általános helynöke kedden. Az este fél nyolckor kezdődő gyászszertartáson részt vesz Bíró László katolikus tábori püspök, Lackner Pál protestáns tábori püspök, Frölich Róbert vezető tábori rabbi és Tömböl László vezérkari főnök, jelen lesznek továbbá a budapesti tábori lelkészek.
A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) is együttérzését fejezte ki a Lengyel Ökumenikus Tanács elnökének, Jeremiasz Anchimiuk érseknek, a tanács teljes közösségének és a lengyel népnek a szombati repülőgép katasztrófa miatt.
Sólyom László köztársasági elnök és Bajnai Gordon kormányfő is ott lesz szombaton a varsói állami szertartáson, és jelezte részvételét a Fidesz-KDNP pártszövetség, amelyet Kövér László választmányi elnök és Semjén Zsolt, a KDNP elnöke képvisel.
A lengyel néppel való szolidaritás kifejezéseként a katyni mészárlás 70. évfordulójára emlékezve a budapesti Közép-Európa Egyetemen működő OSA Archívum pénteken levetíti a Katyn című történelmi drámát. Adrzej Wajda 2007-ben készült, Oscar-díjra jelölt filmje annak a 15 ezer lengyel tisztnek és civilnek állított emléket, akiket Katyn erdejében gyilkoltak meg 1940-ben Sztálin parancsára három nap leforgása alatt a szovjet titkosszolgálat emberei. A rendező - akinek apja is a mészárlásban lelte halálát - mind a tömeges kivégzés végrehajtói, mind az áldozatok oldaláról mutatta be a tragédiát. Az Arany János utcai történelmi archívumban (www.osaarchivum.org) pénteken délután öt órakor vetítik le az alkotást.

hétfő, április 12, 2010


A választás vesztese: az OVB

Az OVB bearanyozta mind az elmúlt 8 évet, mind a unalmas kampányt.

Köszönjük!

Én azt hittem, ha már majdnem mindent elkúrtak ebben az országban, legalább a választási rendszerünk rendben működik. Nos, rohad ez is ...

http://www.mta.hu/fileadmin/tagok/001159_maxi.jpgSzigeti Péter, az OVB elnöke természetesen nem tehet semmiről:

"Az eredendő bűn a jogalkotás szintjén keletkezett, hisz a törvény kimondja, hogy egyetlen választókörben lehet ezt megtenni. De kiderült, hogy 2-3000 embert nem lehet egy helyen leszavaztatni. Nem tudták, hogy ekkora létszám lesz, ez csak délután négy óra után derült ki számunkra, mert az információáramlással is probléma volt. Ekkor döntöttek úgy, hogy ne csak a előtérben tartózkodók adhassák le szavazatukat, hanem az utcán várakozók is. A kampánycsendet pedig nem ők hosszabbították meg, hanem a törvény rendelkezik úgy, hogy amíg be nem fejeződik a szavazás, nincs vége a kampánycsendnek. "Kétségtelen, hogy nem ez volt az igazán optimális kezelése a helyzetnek."

Nos Péter, már múlt héten sorban megírta az összes újság, hogy mely kerületekben, városokban legtöbb az átjelentkező szavazó (Budapesten pl. 11., 13., 14. kerületben volt a legtöbb), így látni lehetett, hogy NEM fog tudni leszavazni az a 3000 ember, mikor a választókör kapacitása csak 1000.
(A fővárosban a legtöbben, 2.823-an, a XI. kerületben kívántak igazolással szavazni a 15. választókerület 19-es szavazókörébe tartozó alig ezer választópolgár mellett. Vagyis egy körre osztottak be 3800 szavazót, mikor 1 szavazó 1 perc alatt szavaz le!!!)

Ezért kapjátok a pozíciót és a fizetést, hogy minden egyes lépést végiggondoljatok. Ha pedig erre képtelenek vagytok, akkor tegyétek, amit tenni kell ... és mondjatok le.

Az élő OVB ülésben minden benne volt, ami "magyar" és "elkúrás": egymásra mutogatás, mentegetőzés, dilettantizmus, paragrafus értelmezési problémák, tanácstalanság, józan ész ...

Vajon ki fog elmenni a második fordulóban igazolással szavazni, ezek után? Vagy egyáltalán szavazni? A "választópolgárnak" már így is megvan a véleménye a politikáról, hát még ezek után ...

Szerencsére a magyar ember sírva vigad, így a Facebookon két csoport is alakult este:
"Mi lesz előbb, 4-es metró vagy választási eredmény?" illetve a "Előbb lesz ennek a csoportnak 10.000 tagja, mint választási eredmény!, aminek már este 9 felé meglett a 10.000 tag, most jelenleg amúgy 19 962 tagja van.

Az OVB amúgy eszméletlen rossz döntést hozott, mikor 19:15 perckor bejelentették, hogy meghosszabbítják a kampánycsendet. De legalább most már feketén-fehéren kiderült, hogy a kampánycsend elavult, betarthatatlan és teljesen felesleges.

Az portálok nem írhatta ki az eredményt, de mondjuk a blogok igen, amit szépen kitettek a blogajánlóba ...
Az emberek pedig ügyesen elkezdték információéhségükben keresni az eredményeket, és szépen megismerkedtek olyanokkal, mint Twitter, Tumblr, blog, Facebook ...

Szóval köszönjük az OVB-nek, hogy Magyarországon áttört a web2! Másért nem is, de ezért hasznos volt a pöcsölésük.

Ha valaki feltette a tegnapi OVB-live adást valamelyik videómegosztóra,
kérem jelezze, felejthetetlen volt ...
Az Internet már kis is köpte, mi zajlott valójában az OVB főhadiszállásán vasárnap este:


http://vastagbor.blog.hu/2010/04/12/a_vaeasztas_vesztese_az_ovb

Az új korszak első napja


Szerző: zero 
- 2010.04.12. 07:01

Kemény egy nap volt:

2 óra 20 perc alatt tudtam csak leszavazni.

Az OVB ingyen és több millió néző örömére élőben adta elő az MSZMP KB ülését 1985-ből. Az egyik OVB tag 18:45-kor a Híradóból tudta meg, hogy emberek vannak az utcán szavazásra várva. Egy másik OVB tagban felmerült, hogy szedjék össze a sorban álló emberek mobiltelefonjait, hogy ne kapjanak információt, hogy áll a szavazás.

Még az is lehet, hogy még mindig sorban állnak valahol szavazni.  Éjfélkor még 200-an nem szavaztak a Bocskai úton, Újbudán, ahol már akkor 6 órája állnak a sorban. Milyen ország az, ahol egy időzónában vannak olyan választópolgárok, akik április 12-én, hétfőn szavaznak?

A blog.hu haldoklott, az Index haldoklott, az internet haldoklott, az ország háborgott. Mi (is) rekordot döntöttünk. Köszönjük az RTL-nek a lehetőséget, főleg mivel a Coveritlive panel, ahol ment a chat, nem halt le.

A közvéleménykutatók most nem lőttek nagyon mellé.

A Fidesz 50% felett végzett.

Két rendszerváltó párt kiesett a parlamentből: MDF, SZDSZ. Dávid Ibolya lemondott.

Két új párt bejutott: Jobbik, LMP.

A Jobbik 8 megyében második erő, de Budapesten csak negyedik.

A Fidesz 119 választókörzetben 50% felett nyert, itt már nem lesz második forduló.

Az MSZP 50, majd 25 majd 15 egyéni győzelemben reménykedett. Ezzel ellentétben 2 helyen állnak az első helyen, a nagy MSZP-s fellegvárak (Csepel, Szeged, Miskolc) elestek. Mesterházy szerint még nem jött el az értékelés ideje, a választásokat majd csak a második forduló után értékelik. Ő tudja. Még állva maradt 57 választókerületet Mesterházy „fel fogja szántani” a legjobb eredményért. Ő tudja.
A tét: a Fidesz kétharmada. 57-ből 48 kválasztóerületet kell ehhez nyerni. Meglátjuk...

A kampány folytatódik, csak már egy kicsit másképp.

Vagyis "show must go on" ...

Frissítés:
Közben kiderült, hajnali negyed kettőkör szavazott az utolsó választó. Ostoróczki Szabolcs, a budapesti Műegyetemen tanuló egri fiatal 7 órát várt a 719-es sorszámmal  arra, hogy leadhassa a voksát. Azt mondta, bár ismerte a választási eredményeket, úgy döntött, kivárja sorát, és él választói jogával. A választókerület egyéni képviselői mandátumát az első fordulóban elnyerő Fidesz-KDNP közös jelöltje, Rétvári Bence egy üveg pezsgővel személyesen köszöntötte Szabolcsot.

Egy új világ kezdetére


E-mailNyomtatásPDF

Igazuk van azoknak, akik azt mondják, a 2010-es választás rendszerváltás volt. Így van. De nem csak az 1989-ben félbemaradt váltás fejeződött be. Magyarország végérvényesen átlépett a XXI. századba, még ha nehézkesen és tíz év késéssel is.
Ez a választás ugyanis nemcsak a múlt és a jövő, az "elmúlt hatvan év" és a "jövő" pártjainak összecsapása volt. A régi politikai elit maradványai megsemmisültek vagy halálos csapást szenvedtek, s romjaikon - vagy azokat éppen eltakarítva - követel helyet az új generáció. Téved azonban, aki azt hiszi, ezt a politikusok életkorára kell érteni. Szó sincs róla. Ezen a választáson az maradt állva, az nyert mandátumot, aki hitelesebben képviselte a XXI. század ígéreteit és lehetőségeit. Ennek megfelelően néhányan törvényszerűen, mások meglepetésszerűen arattak hatalmas győzelmet, vagy vallottak tragikus kudarcot.
Az MDF például a törvényszerűek közé tartozott: senki nem várt mást, mint hogy az SZDSZ-hez hasonlóan eltűnnek a térképről. Dávid Ibolya remegő hangú beismerése egy korszakot zárt le. Az antalli örökség ideje lejárt. Nem az MDF-fel van baj, hogy rosszul képviselték volna a néhai szabadkőműves miniszterelnököt, ebbe a képbe még Bokros Lajos jelölése is bőven belefért. Hanem a XXI. század nem kér ebből a se előre-se hátra furcsa irányzatból, amiről már annak idején sem tudtuk megmondani, jobbra vagy balra tart, velünk van-e vagy ellenünk. Antall József személyét lehet fetisizálni, de tény, hogy kevés népszerűtlenebb politikus volt nála a maga idejében, s ha fel kellene idézni bármit is korából, a legtöbb embernek talán csak a hintóból interjút adó Schamschula György jut az eszébe, esetleg a magyar-ukrán alapszerződés. Köszönjük Ibolya, viszontlátásra.
A választás másik nagy vesztese pedig a Jobbik. A nagy reményekkel teli, már kormányalakításra és második erővé válásra készülő nemzeti radikális párt csúnyán átalakult felmosóronggyá. Kudarcuk annál is inkább szembeötlő, mert vezetői toronyórát ígértek lánccal, ám még a rommá pofozott, közutálatnak örvendő MSZP-t sem sikerült maguk mögé utasítaniuk. Lehet örülni ennek a tizenhat százaléknak, és nyilván sokan fognak is, elvégre sikerült bejutniuk az Országgyűlésbe, ám nagyfokú szemellenzőt kell feltételeznünk Vona Gáborékon, ha nem vonják le a következtetéseket ebből a kapitális kudarcból. A Jobbikot ugyanis nem csak tagjainak hihetetlenül önfeláldozó, s túlzás nélkül kijelenthetjük, fanatikus munkája vitte előre, hanem az a páratlan történelmi helyzet is, amit az öszödi beszéd, a 2006-os rendőri őrjöngés és a balos kormány sorozatos önkényuralmi rendelkezései fémjeleztek. A Jobbik minden erőfeszítése ellenére képtelen volt kiaknázni ezt a helyzetet, és maga mögé utasítani az MSZP-t. Túlságosan bíztak magukban, túlságosan sok teret engedtek a szélsőséges szárnynak, és azt hitték, senkire sincs szükségük a világon, mert majd a Jóisten miniszterelnökké teszi Vonát. Hát, nem tette. És most ott áll a Jobbik letolt gatyával, néhány semmire sem jó parlamenti hellyel, egyetlen szövetséges, egyetlen civil támogató, egyetlen szakszervezet vagy bármiféle sajtó nélkül.
Két éve írtam egy cikket, amelynek címe: Miért lufi a Jobbik? A válasz egy lejáratókampány volt a Kuruc.infón. Hogy én ezt csak azért, mert sértődött vagyok, mert nem engedtek be a Jobbikba... így hangzott a szöveg. Nos, kedves Jobbik, látjátok már a saját lufitokat? Hatalmasra fújtátok, de mi lesz most? Lassan ereszt le, négy év alatt, vagy kidurran? Valami ilyesmi jut eszembe a helyzetről.
A Jobbikot leszavazta a történelem. Nem jutott be a XXI. századba. A jó munkáért megtisztelték egy jeggyel a páholyba, ahonnan végignézheti az előadást. Ha akar, még be is kiabálhat, neki elnézik. Magyarra fordítva, négy éven át a Parlamentben folytathatja, amit eddig is csinált: tüntethet és tiltakozhat. Másra nemigen fogja futni az erejéből. Talán ha előre is néztek volna, és nem csak akkor, ha valakit le kell gázolni, előrébb lehetnének. Innen azonban már csak lefelé vezet az út.
S végül a harmadik nagy vesztes a Civil Mozgalom. Bár csak kilenc megyében tudott listát állítani, 0,9% akkor is túl kevés. Seres Mária mozgalma sajnos túl gyenge ahhoz, hogy túléljen négy évet az országgyűlésen kívül, állami támogatás híján. Talán csak annyival vigasztalhatják magukat, hogy ők az egyetlenek, akik nem anakronizmusként buktak meg, azaz nem úgy, mint az MSZP vagy az MDF: ők túl korán jelentek meg, hiszen a civil kurázsi csak az elkövetkező években fog annyira kifejlődni, hogy életképes országos mozgalmak alakulhassanak. De talán egy ilyen mozgalomban helye lehet Seres Máriának, s az is lehet, hogy 2014-ben az Országgyűlésben találkozunk majd vele.
A legnagyobb győztes szavazatszám alapján lehet, hogy a Fidesz, de valójában sokkal érdekesebb az LMP mindent elsöprő sikere. Olyan győzelem ez, amire a sokat tapasztalt választási szakik is összevonják a szemöldöküket, és azt hümmögik: na-na! Itt valami nem stimmel. És tényleg nem.
Elég, ha azt a kérdést feltesszük: mit keresett az LMP főhadiszállásán hivatalos látogatáson féltucat (!) külföldi követség delegációja? Mióta szokás idegen országok részéről szimpátiát nyilvánítani egy választáson induló párt felé, ráadásul ilyen nyíltan, a diplomáciai semlegesség elvét ilyen durván semmibe véve? Normális országban azonnal magához rendelné a nagyköveteket a miniszterelnök, hiszen ez a belügyekbe való beavatkozás. Képzeljük el, mit szólna a szlovák vagy a szerb kormány, ha a magyar nagykövet tiszteletlátogatást tenne valamelyik magyar pártnál az ottani választás napján. Ez az új, ismeretlen, a fene tudja, honnan előmászott pártocska pedig - élén Szakasits Árpád dédunokájával, Schiffer Andrással - lazán a műszerfalra rakott lábbal, homlokra tolt napszemüveggel, kezében sörrel tolat be a Parlamentbe, miközben semmit nem tudunk róluk azon kívül, hogy fiatalok, lazák és performance-előadásokat tartanak a Kossuth téren. Megjelenésük és felszárnyalásuk nem valamiféle sötét összeesküvés bizonyítéka, hanem egyetlen dologé: pénzzel és kapcsolattal bármit el lehet érni Magyarországon. Ez a politika nem más. Ugyanaz, mint amit eddig is megszoktunk, csak pofátlanabbul. Néhány tízmillió forint, néhány telefon, és egy aprócska országban, ahol egy világviszonylatban szerény vagyonú vállalkozót is nagy hatalmú milliárdosnak látunk, csak ámul-bámul, és nézi, amint a zöld figurás fiúk bemasíroznak az ország házába. Oda, ahol még ki sem hűlt az SZDSZ-es képviselők széke, ahol Fodor Gábor nemrég azt mondta: szeretné, ha Magyarországon is lenne egy zöld párt. Nahát, pont egy ilyen.
Magyarország, üdvözlünk a XXI. században. Pont olyan lesz, mint a XX., csak más nevekkel.

vasárnap, április 11, 2010

Szavazás 2010.04.11, Budapest

Másfél órát álltunk sorban a VIII. kerületben a 43-as szavazókörzet sorában, hogy szavazni tudjunk. Mikor eljöttünk még legalább 100 méteres sor volt ennek a fele az utcán. Kíváncsi lennék, ha az eső elkezdene esni (sanszos) akkor kinek lenne a felelőssége, hogy a szavazók nem tudták leadni a voksaikat mert haza kellett menniük. A sor az épületen kívül a Práter utca 15-től a Vajdahunyad utcai kereszteződésig nyúlt amikor eljöttünk. (A sor az épületen belül tovább kígyózott.)
http://maps.google.hu/maps?f=q&source=s_q&hl=hu&geocode=&q=budapest+Pr%C3%A1ter+Utca+15&sll=47.162494,19.503304&sspn=6.813478,14.128418&ie=UTF8&hq=&hnear=1083+Budapest,+VIII.+ker%C3%BClet,+Pr%C3%A1ter+utca+15&t=h&z=16

szombat, március 27, 2010

Nap képe: ritmusváltás a haladásnak



Hát, ha már a Népszabadság is ilyen címet ad a képnek ...

"Az összesen 81 kilométer hosszú út beruházója, finanszírozója és üzemeltetője az – osztrák, francia és brit cégek által alapított – Mecsek Autópálya Koncessziós Zrt. Az építkezés és a pálya 28 éves üzemeltetése 267 milliárd forintba kerül az államnak, amit havi részletekben törleszt a költségvetés 2038-ig.
(...)
A Szekszárdról délre eső autópálya legmutatósabb része – természetesen – a geresdi dombság. A szelíd lankákat átfúró alagutak és a viaduktok egyfajta ritmusváltást adnak a haladásnak, s a hidakról szép a panoráma, igaz, a magas korlát miatt inkább csak a buszon utazók élvezhetik ezt maradéktalanul.
"

Még a választás előtt lehet a szalagot átvágni.

Gratulálok ...
http://vastagbor.blog.hu/2010/03/27/ritmusvaltas_a_haladasnak

szerda, március 24, 2010

Lendvai ismerőse, Nyakó buszai, és a többi


Szerző: laspalmas 
- 2010.03.24. 08:15

A show folytatódik, a dominók dőlnek tovább ...

Istenem, de szeretnék ilyen interjúkat olvasni a pártfinanszírozásról, a Strabagról, az autópályépítésekről, a Kőröshegyi völgyhídról, a MÁV-ról.
Antal Attila és Balogh Zsolt után Regőczi Miklós is dalolni kezdett, mint a kisrigó. A tét ezzel jelentősen megemelkedett, mert ő Hagyó és Demszky mellett Lendvai Ildikót, Nyakó Istvánt és Tóthfalusi Györgyöt is "szóba" hozta. Az MSZP és az SZDSZ mellett, természetesen ...
- Önt pár napja helyezték szabadlábra, előtte előzetes letartóztatásban, majd rövid ideig házi őrizetben volt. Mikor idézték be? 
- Február elején idéztek be, fél óra elteltével közölték, hogy őrizetbe vesznek, és aznap már vallomást is tettem.
– Az ügyészség azt kezdeményezte, hogy hosszabbítsák meg az előzetesét… 
– …de a bíróság másként döntött. Úgy látták, hogy az ügyészségnek nincs semmi bizonyítéka arra nézve, hogy szökésre, bizonyítékok eltüntetésére vagy más vádlottakkal való összebeszélésre készülnék. Nem is készülök egyébként.
– Tudta, hogy be fogják idézni? 
– Igen, hiszen januárban már voltam bent, Horváth Éva ügyében hallgattak ki, és előttem néhány nappal idézték be Antal Attilát, akit bent is tartottak. Számítottam rá, hogy az én esetemben is így járnak majd el.
– Érdekes, hogy ön már szabadlábon védekezik, miközben a helyettese, Zelenák Tibor még mindig előzetesben van. 
– Nem tudom, hogy miért alakult így.
– Önt mivel gyanúsítják? 
– Különösen nagy értékre elkövetett hűtlen kezeléssel.
– S ezt mire alapozzák?
– Arra, hogy miközben a BKV veszteséges cég volt, mégis kötöttünk olyan szerződéseket, amelyekre a rendőrség szerint nem volt szükség. Mondok egy példát. Százhúsz éves volt a HÉV, ezt megünnepeltük egy rendezvénnyel, amire nyolcmillió forintot költöttünk. A rendőrség most nem azt mondja, hogy ez sok vagy kevés, hanem azt, hogy erre a rendezvényre nem volt szükség, mert a BKV veszteséges, tehát ez hűtlen kezelés. Erre azt tudom mondani, hogy Magyarország is eladósodott, és költségvetési hiánya is van, mégis vannak augusztus 20-i ünnepségek.
– A rendőrség honnan tudja, hogy a BKV-nak mire van szüksége? 
– Ezt én is szívesen megpendítettem volna, de odabent nem én kérdeztem.
– Milyen egyéb ügyekről van szó? 
– Rendezvények szervezéséről, kommunikációs szerződésekről, tanulmányokról. Ezek mindegyike már megjelent a médiában, cégeket most mégsem mondhatok, mert akadályozná a nyomozást.
– A BKV esetében a kommunikációs szerződések végig szem előtt voltak, voltaképpen ezekkel kezdődött a botrány. Önnek, mint a terület vezetőjének, ez nem tűnt fel? 
– A BKV is költségvetési szempontú cég, volt üzleti terv, volt éves marketingkeret, ugyanakkora egyébként, mint az előző évben, és ezt a keretet nem is léptük túl. Ebből kellett minél jobban gazdálkodnunk, javítanunk a BKV kommunikációját, illetve ezen keresztül a cég megítélését. Ehhez jöttek még hozzá a speciális fővárosi elvárások.
– A speciális fővárosi elvárások mik voltak? 
– Hogy legyen minél több olyan rendezvény, ahol Demszky Gábor és Hagyó Miklós pozitívan tud szerepelni. Ez nem volt titok, megmondták.
– Kik? 
– A két úr sajtósai. Velük mindent egyeztetnem kellett, eleinte még a kiadandó közleményeket is.
– Kik voltak ők? 
– Hagyó részéről Lelovics Ottó, majd később Horváth Éva, Demszky részéről Czuk Dorottya és Nyáry Krisztián.
– Közöttük összhang volt? 
– Ritkán. Hagyó is és Demszky is úgy akart szerepelni, hogy a másik ne legyen ott. A sajtósok mindenféle úton-módon megszerezték a másik programját, és arra a napra erőltettek rendezvényeket, amikor az nem ért rá. Ebből állandó viták voltak.
– Melyik fél volt az ügyesebb? 
– Felváltva sikerült nekik célt érni, de persze voltak olyan, kommunikáció szempontjából értelmetlen események is, ahol mindkettő megjelent, és olyanok is, ahol egyik sem.
– Ön hogyan került a BKV-hoz?
– Antal Attila hívott a céghez, vele korábban már találkoztunk szakmai rendezvényeken. Hatvani Szabó János mutatott be minket egymásnak, még 2005-ben.
– Mi volt a feladata? 
– A BKV kommunikációs egységét kellett nemcsak rendbe tennem, hanem voltaképpen ki is alakítanom, mert ami korábban volt, az kevés volt, és szervezetileg nagyon szét volt szórva a különböző igazgatóságok között.
– Ön vezérigazgató-helyettesként távozott a BKV-tól. Evidens, hogy a kommunikációs vezető ilyen magasra jut a ranglétrán?
– 2007 szeptemberében lettem vezérigazgató-helyettes, a BKV átszervezése után, és ezután hozzám tartozott az értékesítés, az ingatlanok, a hajózás, a turizmus, minden, ami nem pénzügy, műszak vagy gazdaság.
– Antal Attila és Balogh Zsolt részletesen beszámolt a Magyar Nemzetnek arról a háttérbe húzódó úgynevezett lobbikörről, ami a BKV-nál működött. Hatvani Szabó János, Mesterházy Ernő és Tóthfalusi György neve került eddig a nyilvánosság elé. Önnek volt dolga velük? 
– Amíg Antal Attila hivatalban volt, addig nem. Ő tárgyalt velük. A távozása után némi káosz lett, akkor felerősödtek a különböző irányú lobbitevékenységek. De hát én a BKV kiadásainak csak öt ezreléke felett rendelkeztem, nem ez a terület volt a kedvenc célpontjuk, hanem inkább a közbeszerzések. 
– Az ingatlanok önhöz tartoztak. Balogh Zsolt szerint Tóthfalusi Györgyöt leginkább az ingatlanok érdekelték. Így volt?
– Antal Attila távozása után kerültem én kapcsolatba Tóthfalusival, valóban, ő nagy érdeklődést tanúsított a cég ingatlan vagyona iránt. Több nagy értékű ingatlanprojekt ügyében adott utasítást. 
– Milyen utasítást? 
– Hogy például kerüljük ki a közbeszerzést, hozzuk helyzetbe ezt vagy azt a céget.
– Végrehajtotta ezeket? 
– Persze. Antal távozása után már tartottam az esetleges retorzióktól.
– Volt esetleg, hogy megfenyegették ezek az urak? 
– Ők az én szememben a tulajdonost képviselték, hiszen valamennyiüket a fővárosi önkormányzatnál lévő politikusok legitimálták, nem írásban persze, de azért szóból is ért az ember. Tudtuk, hogy például a Hagyó-kabinet tagjainak a kéréseit teljesíteni kell, különben ki leszünk rúgva. Erről most többet nem mondhatok.
– Valamilyen védelmet kaptak cserébe? 
– Dehogy, sőt. 2008-ban már kifejezetten lehetetlen helyzetekbe csúsztunk bele. A fővárosi koalíció politikusai nem feleltek az ellenzék jogos vagy jogtalan kritikáira a BKV-t illetően, úgyhogy nekünk kellett mindenre válaszolnunk. Ha viszont válaszoltunk, akkor jött a vád, hogy lám, a BKV politizál. Pedig valamit nyilván kellett mondanunk. Az persze igaz, hogy én nem vagyok egy súlycsoportban egy fővárosi ellenzéki politikussal, de azok, akik abban a súlycsoportban mozogtak, nem reagáltak semmire.
– Antal Attila említett egy szerződést, amelynek ügyében Demszky Gábor személyesen hívta fel, és erőteljesen a figyelmébe ajánlotta a Sawyer-Miller Groupot. Ezt Demszky is és a Sawyer-Miller Group vezetője is tagadta. Tud erről valamit, hiszen ez az ön területét érintette? 
– Huszonegy hónapot voltam a BKV-nál, ez idő alatt Demszky kétszer hívott fel. Egyszer megdicsért, hogy milyen ügyesen szerepeltem a Klubrádióban, másodszor pedig, 2008 elején, telefonon közölte, hogy a Sawyer-Miller Group, illetve Bruck Gábor mennyire jók, és hogy szerződést kell kötni velük. Meg is kötöttük.
– Elmesélte ezt a hívást Antalnak? 
– Minden ilyen ügyről mindig tájékoztattam Antal Attilát, majd később, amikor vezérigazgató lett, Balogh Zsoltot is. Részben az összeg nagysága miatt, részben, mert ők tették rá a szerződésekre az utolsó aláírást, részben pedig azért, hogy be ne csússzon valamilyen kósza, nem legitimált kérés. Mindig volt lista, hogy igen, ebben a hónapban öt ilyen jellegű kérés volt, ezt X. kérte, azt Y. kérte. 
– Ki volt X. és Y.? 
– Általában a Hagyó-kabinet tagjai. De több olyan név van, amelyek nem kerültek még nyilvánosságra, és nem sorolhatom fel őket, mert akadályoznám a nyomozást.
– Önt nem zavarták ezek a kérések?
– Próbáltam lepasszolni ezeket az ügyeket a kollégáimnak, de amit előkészítettek, azt aláírtam. Nézze… Mit vár tőlem? Felolvasok egy mondatot, Székely Gábor, a BKV felügyelőbizottságának elnöke mondta jegyzőkönyvbe a Fővárosi Közgyűlés egyik bizottsági ülésén. „Ha valaki egy megrendelést kap, szeretne szolgáltatóként a cégnél lenni, a cég különböző kívánságait, ha nem törvényellenesek, tehát nem lehet konkrétan rábizonyítani, hogy törvénytelen, akkor azt gondolom, hogy végrehajtja minden szolgáltató.” Ilyen viszonyok voltak. Mégis, mit kellett volna tennem? A politika vonatkozásában ez ránk is érvényes volt.
– Csak a fővárosi politika vonatkozásában, vagy esetleg az országos politikából is érkeztek kérések? 
– Érkeztek mindenhonnan.
– Ki tolmácsolta őket? 
– Főként Lelovics Ottó. Ő pedig mindig a pártra hivatkozott.
– Melyikre? 
– Az MSZP-re.
– Ez sem volt zavaró?
– Akkor nem. Meg azért itt valami nagyon nincs rendben. Az például, hogy a BKV leszerződött hárommillió forint értékben a Hócipővel, most nálam hűtlen kezelésként van feltüntetve a vádban. Rendben. Akkor az miért nem hűtlen kezelés, amikor Hiller István adott nekik kétszer ötmillió forintot? Ráadásul éppen a Hócipő 2006-ban is kapott pénzt a BKV-tól, azt sem vizsgálja senki.
– A hárommillió forintért cserébe mit teljesített a Hócipő? 
– Volt valami cikk meg karikatúra. Formailag rendben volt a teljesítés.
– Mely médiumok voltak még fontosak Lelovics Ottónak és a pártnak? 
– A Klubrádió és a Nap-kelte. Lelovics szólt, hogy Verebes István fiának valamilyen készülő filmjét támogassuk egy pár milliós reklámszerződéssel, mert fontos, hogy Verebes jól kérdezzen a Nap-keltében. 
– És jól kérdezett? 
– Jól bizony. A Nap-kelte ügye egyébként úgy indult, hogy Antal Attila megérkezett a BKV-hoz, és talán már az első napon elétoltak egy előkészített, húszmilliós szerződést, ami a Nap-keltére vonatkozott. Ennek végül csak a felét fizettük ki, mert nem akartunk ott annyit szerepelni.
– Tehát közpénzből fizettek PR-beszélgetésekért. 
– Igen, és a műsorvezetők mindig nagyon szívélyesek voltak.
– Milyen politikai kérések voltak még? 
– Például hogy vegyünk fel embereket. Egyszer Antal Attila keresett meg, hogyLendvai Ildikónak valamilyen ismerősét kell elhelyezni, tegyek valamit, mert Lendvai már vagy ötször hívta. Találkoztam a kedvezményezett úrral, de teljesen alkalmatlan volt, nem tudtam felvenni, képtelenség volt. Végül egy külső cég már létező szerződéséhez a cég beleegyezésével hozzácsaptuk a fizetése összegét, és rajtuk keresztül megkapta.
– Mekkora fizetést kapott ez a derék ismerős?
– Úgy emlékszem, háromszázezer forintot havonta.
– És ezért nem csinált semmit. 
– A BKV-nál biztos nem.
– Lendvai Ildikó örült ennek a megoldásnak? 
– Nem tudom, én jeleztem Antalnak, hogy ebben a formában sikerült elintéznem az ügyet, azt mondta, hogy rendben lesz.
– Fel kellett még venni valakit? 
– Persze. Lelovics Ottó szólt, hogy menjek be Lamperth Mónikához a minisztériumba, ott egy államtitkárral vagy államtitkár-helyettessel találkoztam, aki kérte, hogy a feleségét vegyük fel a céghez. Mondtam, hogy ez nem túl szerencsés megoldás, de megnyugtatott, hogy a felesége a leánykori nevét használja, senkinek nem fog feltűnni. Fel is vettük. 
– Nos, végül is ez egy apró siker a munkanélküliség elleni harcban. Voltak egyedi, ritka kérések is? 
– Voltak. Mondjuk, Nyakó Istváné. Nyakó és felesége buszokat kért kölcsön pár alkalommal, ifjúsági táboroztatásokhoz. Nyolc-tíz busz kellett nekik. Engem hívtak fel, én meg elintéztem cégen belül a közlekedési igazgatósággal, hogy megkapják.
– Fizetett valaki a buszokért? 
– Dehogy.
– Ön hogyan távozott a cégtől? 
– Kocsis István jelenlegi vezérigazgatóval egy hónapig még együtt dolgoztam, aztán hívatott, és azt mondta, hogy bár jó szakembernek tart, erős a nyomás rajta, hogy engem menesszen. Korrekt módon, békében elváltunk.
– Ön minek tartja magát ebben az egész, BKV-hoz kötődő botránysorozatban? 
– Részben bűnbaknak, részben áldozatnak. Az Antal-féle menedzsment elindított a BKV-nál egy reformfolyamatot, ami mögül menet közben kihátrált a politika. Mi pedig ott maradtunk páran, szemben az ellenérdekelt csoportokkal, akiknek nem kellettek a reformok, nem kellett semmiféle megtakarítás, nekik minden remek volt úgy, ahogy 2006-ig volt. Hiába mérsékeltük a cég veszteségét sok milliárd forinttal, hiába értünk el kifejezetten jó eredményeket, nem számított semmit, és most sem számít. Mi visszük el a korrupciós vádakat, de magát a rendszert, ami mindezt lehetővé tette és több lépcsőben kikényszerítette, nem mi építettük ki, és nem mi működtettük."

Nagyon fincsi!
Erre vártunk már mióta, hogy igazi nagyhalakról is kiderüljön, milyen szerepük volt a botrányokban, pénzpumpálásban. 
Nagyon-nagyon várjuk a mai sajtótájékoztatókat!
Különös tekintettel arra, hogy Regőczi nem aprózta el, a Népszabadságnak is nyilatkozott:
"– Miért most ad interjút?

– A BKV-ügyben nagyon sok dezinformáció jelent meg a sajtóban, illetve most ért az ellenem folyó eljárás abba a szakaszába, hogy megtettem a vallomásaimat, innentől pedig a hatóságok dolga, hogy ezek mentén továbbhaladjanak.

– Korábbi főnökei, Balogh Zsolt és Antal Attila vezérigazgató is több, legalábbis aggályos vállalati pénzmozgásról beszéltek, utólag megemelt szerződési díjakról, politikusoknak fizetendő tagdíjról, nokiás dobozban átadott milliókról. Mennyit látott mindebből?
– A BKV kiadásainak mintegy öt ezreléke felett rendelkeztem értékesítési vezérigazgató-helyettesként. A hozzám tartozó bevételek az eladott bérletekből és jegyekből, valamint az ingatlanok hasznosításából származtak. Nem ott folytak el a nagy pénzek. Ezért is furcsállom, hogy ilyen kitüntetett szerepet kaptam, más vezérigazgató-helyettesek területein sokkal nagyobb értékű szerződések köttettek. A közbeszerzések ilyenek voltak például, de ezekhez semmi közöm nem volt. Ezer beosztottam volt, jegyellenőrök, pénztárosok. Több milliárd forint pluszbevételt hoztunk kollégáimmal a BKV-nak 2007-ben és 2008-ban, amit eddig senki nem vitatott.

– Érkezett önhöz is megrendelés, kérés a politika, politikusok részéről?

– Eleinte nem találkoztam ilyesmivel. 2007 tavaszán mondta nekem Antal Attila vezérigazgató, hogy túl sok ilyen jellegű kérés érkezik hozzá, ezért ezek egy részét vegyem át, ne nála csörögjön állandóan a telefon. Akiket a pozíciójuk legitimiált és kéréssel, kérdéssel, utasítással fordultak hozzám, azokat végrehajtottuk. Ezekről az ügyekről kivétel nélkül beszámoltam a vezérigazgatónak.
– Milyen kérések voltak ezek, és kiktől érkeztek?
– Két-három hetente kaptam egy-egy ilyen „politikai” kérést. Vélhetően csak azért ilyen keveset, mert nem rendelkeztem sok és könnyen kiadható pénzügyi kerettel. A kérések teljesítése a munkaidőm egy százalékát tehette ki. Főként Hagyó Miklós volt főpolgármester-helyettes kabinetjének tagjai, illetve – az SZDSZ részéről – leginkább Tóthfalusi György igazgatósági elnök intéztek hozzám utasításokat. Mesterházy Ernővel soha életemben nem találkoztam, nem is beszéltünk.
– Voltak aggályos kérések?
– Minden szerződést látott jogász, átnézte a közbeszerzési osztály és a pénzügy, mire a papír hozzám került, már öt-hat aláírás volt rajta. A szerződések tartalmában és az árban bizonyára lehetett valamilyen mozgástér, de ötvenmillió forint felett már közbeszerzést kellett kiírni, 25 millió felett pedig legalább három ajánlatot kérni. Vagyis amit alá kellett írnom, az formailag minden esetben teljesen rendben volt, tartalmilag pedig sosem szakadtunk el a piaci áraktól. Ami vállalhatatlan lett volna, azt pedig nem írtam alá, volt is ebből konfliktus.
– Kivel?
– A megrendelőkkel.
– Antal Attila szerint Demszky Gábor és Hagyó Miklós lobbistái olykor hetente számoltatták őt be. Milyen gyakran találkozott a lobbistákkal?
– Erről csak annyit mondhatok, hogy az említett lobbikör néhány tagja már gyanúsított, néhány nem. A nyomozás érdekére tekintettel többet nem mondhatok.
– Akkormáshogy kérdezem. Igaz az, hogy a BKV-nál Demszky és Hagyó lobbistái gyakorolták a cég feletti tényleges hatalmat?
– Ez így ebben a formában nem igaz, a céget a vezérigazgató és a háromszáz fős vezetői, középvezetői kör irányította. A lobbikört csak az üzleti haszon érdekelte egy-egy ügy kapcsán. Próbálták befolyásolni, kivel kösse a BKV a nagyobb értékű közbeszerzéseket, a győztesekkel pedig, véleményem szerint, háttéregyeztetéseket folytattak.
– Balogh Zsolt szerint volt rá bőven példa, hogy a nyertes cég utólag árat emelt vagy határidőt hosszabbított, a megemelt öszszegből pedig bizonyos százalékot vissza kellett csorgatni.
– Ez a műszaki területen fordulhatott elő, nálunk nem. Volt, hogy a vállalkozó olcsó ajánlattal nyert, amely összegnek a kétszeresét fizették ki pótmunka címén. Vegyük például a 4-es metró Rákóczi téri állomásának újraterveztetését, amelyet azért kellett elvégeztetni, mert a lakók tiltakoztak a fák kivágása miatt. Mint kiderült, szó sem volt semmilyen valódi lakossági tiltakozásról, ez csak ürügy volt, hogy 600 millió forintot kérhessenek az állomás átterveztetéséért. De ebben nincs semmi új, már 2007 előtt is sokan éltek e technikával.
– A politikai szereplőkhöz, pártokhoz visszajuthatott ilyen pénz?
– Erről semmilyen konkrétumot nem tudok, mi a cégekkel álltunk kapcsolatban, a kérdésben foglaltakra nem volt rálátásom.
– Milyen kapcsolatban volt Hagyó bizalmasaival, így Hatvani Szabó Jánossal vagy Horváth Évával?
– A nyomozás érdekében erről jelen pillanatban nemmondhatok továbbiakat.
– Balogh Zsolt szerint a BKV-t felügyelő politikusok olykor konkrét céglistákkal álltak elő. Eljutott önhöz ilyen?
– Nem kaptam konkrét listákat. Egyedi kérdésekre volt példa, mint mondtam, két-három hetente. Ilyen volt a Csapó Bt. ügye. Lelovics Ottó, Hagyó kommunikációs igazgatója kérte, hogy Csapó Gábor vízilabda-iskolájának adjunk valahogy pénzt. Így kötöttünk velük reklámszerződést. A fővárosnak az is az elvárása volt, hogy minél több olyan rendezvényt szervezzünk, ahol Demszky vagy Hagyó tud szerepelni, így kaphatott megbízást például Horváth Éva élettársának a cége is. Ez a tulajdonos elvárása volt.
– Miért nem mondott nemet?
– A cégek mindig jóval többet kértek, mint amennyit kaptak, az igényeikből sikerült jelentősen lefaragnunk. A kérdés többi részére a nyomozás sikere érdekében most nem válaszolhatok. Amikor a BKV-nál dolgoztam, 2007 eleje és 2008 ősze között, valódi reformot kezdtünk el, amellyel már az első évben kilencmilliárdos megtakarítást értünk el, és ezzel komoly érdekstruktúrákat sértettünk, ennek a rendszernek a korábbi haszonélvezői aztán megpróbálták kriminalizálni a szereplőket. Amikor Kocsis István vezérigazgató magához hívott, hogy váljunk el egymástól, megkönnyebbültem. Bár a cég kommunikációjában nagy sikereink voltak, Antal leváltása után vesszőfutássá változott az egész. Antalt egyébként az SZDSZ buktatta meg, a távozásához vezető használtbusz-tender ügyét ők szivárogtatták ki.
– Demszky Gábornak is voltak kérései?
– Egyszer felhívott személyesen, hogy kössek a Sawyer Miller Grouppal szerződést. A sors fintora, hogy velük komoly szakmai együttműködésünk volt, jó munkát végeztek, megdolgoztak a pénzükért. Nem úgy, mint mások, voltak olyan cégek, amelyek csak azért kaptak pénzt, hogy leszálljanak rólunk, békén hagyjanak minket.
– Hagyó az ön nyakát is szorongatta?
– Baloghot naponta berendelték városházi vezetők. Én Hagyóval rendkívül ritkán találkoztam, a nyakamat sem fogta meg, és párizsit sem evett előttem. Más politikusoktól viszont érkeztek kérések. Antal egyszer panaszkodott nekem, hogy Dancs Gábor, akkori SZDSZ-es közlekedési tanácsnok kért tőle két nyolcmilliós szerződést. Ő ezt azonban a sok kérés között elfelejtette, ezért Dancs ellene fordult a felügyelőbizottságban. A koalíciós politikusok, vagy leginkább az ő közvetítőik, folyamatosan kérésekkel álltak elő. Amikor Olti Ferenc, a BKV vezérigazgató-helyettese a 4-es metrót felügyelte, jelezte Antalnak, hogy kevés neki a vezérhelyettesi fi zetés, ezért hozott egy céget, amellyel szerződést kötöttünk havi több százezer forint értékben, Olti fizetését pedig a cég kipótolta. Általában nem az önkormányzati képviselők kértek személyesen a BKV-tól, volt annyi eszük, hogy közvetítőkön keresztül jelentkezzenek. Akkor volt a legnagyobb baj, ha a koalíció nem tudott előzetesen megegyezni, ki nyerjen egy-egy tendert, ebből jelentős konfliktusok voltak, de általában mindig született köztes megoldás.
– 2007 előtt is gyakorlat volt mindez a BKV-nál?
– Persze. Amikor az ingatlanszerződéseket átvizsgáltuk, feltűnt, hogy 2006 decemberében túl sok, hosszú távú szerződés köttetett. Volt olyan, amikor egy vállalkozónak a havi egymilliós bérleti díj helyett csak 150 ezret kellett fizetnie, a szerződés pedig 15 évre szólt. Bíróságon megtámadtam feltűnő értékaránytalanság miatt, de a bíróság a keresetemet elutasította, ezért a többi ilyennel nem is foglalkoztam.
– Valóban az MSZP–SZDSZ-koalíció kifizetőhelyeként működött a BKV?
– Igen, de nemcsak az elmúlt időszakban, hanem az előző húsz évben. Természetesen mindig is az volt az MTV, a Magyar Posta vagy a MÁV is, épp az adott kormánytól függően. A BKV csak egy a nagy állami és önkormányzati cégek között. Ez a jelenség minden állami és önkormányzati cégre igaz. Mindegyiknek a menedzsmentje gyanúsított lehetne ezen az alapon, ahogy minket gyanúsítanak. Éppen azért tartom méltatlannak, aránytalannak, hogy az egészhez képest jelentéktelen ügyek miatt engem meggyanúsítottak, míg másokat jelenleg nem, de nem az általam kötött szerződések jelentették a BKV igazi problémáját. Én végeztem a munkámat, amihez értettem és amit szerettem. Később láttam, hogy egyes emberekkel hogyan bántak el. Csapdába kerültem." 
Szépjóreggelt kívánok minden kedves olvasónknak.