szerda, április 29, 2009

Te is ugyanezt tennéd

Helyszíni riport a Hamasz irányította Gázai övezetből - három hónappal a háború után A segélyen és a sajtón kívül az övezetből se ki, se be. Az előírásoknak megfelelően szerkesztői megbízólevéllel és az izraeli nagykövetség ajánlásával érkezem a tel-avivi sajtóközpontba. S. Takács András Gáza Népszabadság 2009. április 29. 7 komment
Hamasz-támogató nők nézik a házilag készített rakétákat egy gázai kiállításon REUTERS - Suhaib Galem Középkorú hölgy fogad, kikérdez, aláírat egy formanyomtatványt, amelyben vállalom, hogy kérésükre minden rögzített és írott anyagot átadok a cenzorhivatalnak, majd elkészíti az izraeli sajtóigazolványt, hogy beléphessek Gázába. - Az izraeli oldalról is tudósít majd? - kérdezi, mondom, hogy három hónapja másról nem is tudósíthattam a háború idején, hiszen a nemzetközi sajtót hetekig be sem engedték az övezetbe. A hölgy íróasztalával szemben oldalas újságcikk a falon arról az öngyilkos merényletről, amelyben meghalt az anyja és a lánya... Az izraeli határon végig betonfal, fölötte szögesdrót, néhány száz méterenként őrtornyok katonákkal. Ha nem tudnám, hova jövök, azt hinném, börtönt látogatok, aztán az ellenőrzés közben tényleg elbizonytalanodom. Hatalmas, üres teremben elektronikus nyilak jelzik az irányt a detektorok és távirányított ajtók szegélyezte labirintusban. Az izraeli katonák tíz méter magasból, üvegfalon át figyelnek. A nyilak egy vasbeton szobába terelnek, percekig várakozom, az üvegablak másik oldalán senki, mindhárom vasajtó zárva, rácson állok, a szoba alja két-három méterrel a rács alatt, a sarokban koszos bugyi és melltartó. - Vetkőzzön le - lép be egy gépfegyveres férfi. Az alsónadrág maradhat. Két kézi detektorral feltűnik egy másik őr, az egyik kezében vékony rúd, a végén fehér vattadarab. Minden nyílásom összeszorul, de szerencsére csak láblenyomatot vesznek. Kérdésükre elárulom, hogy nincs fegyver a testemben, azzal visszavezetnek a terminálba, ahol hatan szedik ízekre csomagjaimat, kitapogatják a fehérneműt, felbontják a kekszet, mintát vesznek a kézkrémből. Három óra elteltével jó utat kívánnak. Végigmegyek egy hosszú folyosón, kinyílik egy vaskapu, elvakít a nap, hatalmas virágos mezőt látok, majd behajol a képbe egy fogatlan palesztin hordár: "Welcome to Gaza!" Amikor a Hamasz rakétatámadásaira válaszul Izrael bombázni kezdte a Gázai övezetet, a nemrég leszerelt zsidó katonalányt Jeruzsálemben egyáltalán nem érdekelte, mit gondol a háborúról a világ. - Hidd el, ha itt élnél, te is ugyanígy látnád... meg kell védenünk magunkat - mondta. Szülei városába reggel rakéta csapódott, szerelme éppen egy izraeli hadihajón szolgált a gázai partoknál. Három hónappal később itt ébredezem egy palesztin halászhajón. Hajnalodik. A hálóban semmi, a horizonton három hadihajó. Ha a parttól két mérföldnél beljebb eveznénk, az izraeliek automatikusan tüzet nyitnának. Mondja a halász, hogy korábban kilenc mérföld volt a határ, ott halat is fogtak, de amióta a Hamasz átvette a hatalmat, csak blokád van, hal alig. A tengerparttól nem messze sátorfalvak sorakoznak. Egy négygyerekes család két sátorban él, az egyikben hat pokróc, a másikban kopott rezsó és egy tál liszt. Az anya beszél angolul, egyetemet végzett, de sem neki, sem jóval idősebb férjének nincs munkája. Segélyből élnek, háromhavonta 400 sékelt kapnak, egy hónapra nyolcezer forint jut. Korábban naponta 300 kamion élelmiszer érkezett az övezetbe Izraelen keresztül, ma biztonsági okokra hivatkozva ennek csak hatodát engedik át a határon, jó részük a palesztin menekültekkel foglalkozó ENSZ-segélyszervezet, az UNRWA szállítmánya, magyarázza a szervezet szóvivője, miközben az átkelőnél órákig várakozunk egy teherautó lisztre. - Ha a palesztinok emberi körülmények között élhetnének, nem követ meg rakétát, hanem virágot dobálnának a zsidókra - mondja, mire elmesélem beszélgetésemet egy határ menti kibuclakóval, akinek meggyőződése, hogy ha tehetnék, az arabok megint megpróbálnák őket beszorítani a tengerbe, ahogyan már néhányszor megkísérelték. - Hogy a holokauszt idején gettókba zárták őket, nem ok arra, hogy most ugyanezt tegyék velünk - vág vissza, közben megérkezik a liszt, a határról a raktárba viszik, onnan az elosztóközpontokba. Itt kuponokat szorongató családok várják az adagjukat, az egész övezetben több mint egymillió ember. Egy asszony a kislányával a falnál ülve zokog. Elfogyott otthon a liszt, de most hazaküldik, a kuponja csak másfél hét múlva váltható be... Néhány órával később egy gázai boltban az UNRWA "nem eladó" feliratú, segélynek szánt liszteszsákjaiba botlok. Mondják a helyiek: vagy néhány segélyezett próbálja eladni a lisztet, hogy pénzhez jusson, vagy a Hamasz tette rá a kezét a szállítmányra... A blokád ellenére az övezetben minden kapható, jó pénzért néhány nap alatt akár vadonatúj Harley Davidson szerezhető. A minimális segélyen kívül szinte minden csempészalagutakon jut be Egyiptomból, az alapvető élelmiszerektől a fegyverekig. A hírekben jól álcázott bejáratokról és szupertitkos alagútrendszerről beszélnek, az egyiptomi határt azzal az indokkal nem nyitják meg, hogy a Hamasz ne hozhasson be fegyvereket, és Izrael időről időre lebombáz egy-két alagutat - a kétezerből. Az egész határszakaszon, tíz kilométeren át egymás hegyén-hátán állnak az alagutak bejáratait "rejtő" sátrak, folyamatosan jön az áru, megy a pénz, a tulajdonosok dollárszázezreket keresnek. Izrael és Egyiptom is pontosan tudja, mi folyik. Miután kötélen leeresztettek 25 méter mélyre, én is nyugodtan átkúszhatok Gázából Egyiptomba a két-háromszáz méter hosszú, deszkákkal burkolt, kivilágított, szellőzőrendszerrel felszerelt, másfélszer egy méteres alagúton. Tízperces út. Ha mindez nem volna, meg kellene nyitni az izraeli vagy az egyiptomi határt, különben éhen halna a másfél millió palesztin jelentős része. Az alagutak környékén arról beszélnek, hogy Izrael igazából meg akar szabadulni az övezettől, így inkább hagyja, hogy csempészalagutak százain érkezzen a hústól a rakétáig minden, mintsem megnyissa a határt. A rakétákat látva meg gondolhatja az egész világ, hogy másfél millió terrorista él itt. Valójában néhány tízezer. Gázában a legfontosabb fegyveres csoport egyértelműen a Hamasz katonai szárnya, az Al Kasszam Brigád (innen a Kasszam rakéta neve, amelyből több ezret lőttek ki Izraelre az elmúlt években). A brigádban körülbelül 15 ezren szolgálnak, ahogyan a nyugati világ nevezi őket: terroristák, ahogyan önmagukat definiálják: szabadságharcosok. Hosszú, minden részletre kiterjedő, szupertitkos előkészületek után bekötött szemmel, fegyveres kísérettel, elfüggönyözött terepjáróval szállítottak a bunkerbe - olvastam sok kollégámtól szerte a világban, akik alakítják a terroristákról alkotott képet. Engem mindenesetre Gázától néhány kilométerre egy családi ház kertjében, narancs- és olajfák között, gyerekzsivajban fogadnak fiatalemberek, kávéval kínálnak, majd az interjú és a fotó kedvéért felöltik maskarájukat. Álarc a fejre, rakéta a vállra, a kamera kedvéért percekig készségesen kúsznak-másznak a porban, mintha gyakorolnának. Mint elmondják, és később a többi, az Al Kasszamhoz képest jelentéktelen gázai fegyveres csoportoknál tapasztalom, minden tévétársaságnak pontosan ugyanez a show megy, ráadásul általában sajtószóvivő nyilatkozik a riportereknek, velem csak azért egy "rendes" Al Kasszam-harcos beszélget, mert szívességet tesz gázai ismerősömnek. Húsz perc ideológia és a szent célok: Izrael megszállta Palesztinát, fel kell szabadítani, most nem lehet saját hadseregük, de eljön az igazság pillanata, a történelem őket igazolja majd, egy napon legyőzik az izraelieket, és végre újra övék lesz a föld. Aztán a huszonéves fiatalemberről kiderül, hogy egyetemet végzett, és viszonylag jómódú családból érkezett. Meglepődöm, mondom is neki, hogy híres nyugati filozófusok könyveket írtak az egyenes útról, amely a nyomorból a terrorhoz vezet... Rázza a fejét és felvilágosít, hogy ez a brigád többi tagjára sem érvényes, inkább arról van szó, hogy mindenkinek volt legalább egy rokona vagy barátja, akit az izraeliek megöltek vagy bebörtönöztek. - Mi csak megvédjük magunkat - mondja -, és hidd el, elvégre egykorúak vagyunk, a helyemben te is ugyanezt tennéd. Mesélem neki három hónappal ezelőtti beszélgetésemet az ugyancsak egykorú izraeli katonalánnyal, aki ugyanezt mondta nekem, végül megkérdem, mit gondol, szót érthetnének-e egymással. A válasz határozott nem. Nem véletlen, hogy csak egy zsidó él Gázában, egy izraeli újságírónő. Az izraeliek a belföldi sajtót nem engedik be az övezetbe, illegálisan van itt, ahol egyébként népszerűbb, mint saját országában. Azt állítja, hogy ami Gázában zajlik, attól függetlenül, hogy az utolsó izraeli telepesek kivonulása óta már nem élnek zsidók az övezetben, ugyanúgy megszállás, mint azelőtt, csak kívülről, blokáddal, és éppen zsidóként nem állhat a megszállók oldalán. Ezért jött ide. Egy palesztin újságírólány menne bárhová, csak innen el. Évekkel ezelőtt az egyik gázai egyetemről ösztöndíjasként Washingtonba, majd New Yorkba került. Tanult, dolgozott, bulizott, a gázai gyerekkor után kinyílt előtte a világ. Aztán három évvel később visszazárt: lejárt a vízuma, visszatért Gázába. A háborúból többek között a Time magazint tudósította, de hiába a tökéletes angolnyelv-tudás, az ambíció, a szakmai háttér, nem jut ki az övezetből. - Nekem nagyon fontos, hogy Gázában nőttem fel - mondja -, de a gyerekeimet nem akarom itt felnevelni. Csakis Gázában akarja felnevelni testvére gyerekét az a palesztin fiú, akinek esküvőjére tévedek egyik éjszaka. A testvére állig felfegyverkezve menetelt az izraeli határ felé. Lelőtték. Nem tudta, hogy a felesége egy hónapos terhes volt. Végrendeletében meghagyta, hogy öccse vegye el a lányt. A fiúk édesapja meséli, hogy ez már a harmadik halott gyereke, felvisz az egyik lánya szobájába, akivel egy füstbomba végzett. Megmutatja a másik fiú fotóját, aki tűzharcban esett el, majd kivezet a kertbe. Itt már önfeledten táncol az egész család és a barátok, az újdonsült férj berántja az apját meg engem is, a távolban látom a feleséget, karján az egy hónapos gyerek. Néhány nappal később álarcos fegyveresek állnak őrt egy megemlékezésen. Mártírok rokonait szólítják sorban a színpadra. A kitüntetettek között meglátom az édesapát az esküvőről. Ő is észrevesz, odajön, büszkén mutatja az emlékplakettet, amit a harmadik halott gyerekéért kapott. Másodpercekig nézzük egymást, arcomon a teljes értetlenség, aztán hirtelen eszembe jut, mit mondott az esküvőn, amikor szintén nem fért a fejembe, hogyan mesélhet a gyerekeiről ennyire szenvtelenül: "Már nincs szívem." Rögtön beugrik az aszszony a tel-avivi sajtóközpontból, akinek az anyját és a lányát is felrobbantották, és most értem meg a Kasszam-harcos határozott válaszát a kérdésre: szót érthetnének-e valaha egymással? http://nol.hu/kulfold/lap-20090429-20090429002-8#

Helyszíni riport a Hamasz irányította Gázai övezetből - három hónappal a háború után

A segélyen és a sajtón kívül az övezetből se ki, se be. Az előírásoknak megfelelően szerkesztői megbízólevéllel és az izraeli nagykövetség ajánlásával érkezem a tel-avivi sajtóközpontba.

S. Takács András Gáza Népszabadság 2009. április 29. 7 komment

Hamasz-támogató nők nézik a házilag készített rakétákat egy gázai kiállításon

REUTERS - Suhaib Galem

Középkorú hölgy fogad, kikérdez, aláírat egy formanyomtatványt, amelyben vállalom, hogy kérésükre minden rögzített és írott anyagot átadok a cenzorhivatalnak, majd elkészíti az izraeli sajtóigazolványt, hogy beléphessek Gázába. - Az izraeli oldalról is tudósít majd? - kérdezi, mondom, hogy három hónapja másról nem is tudósíthattam a háború idején, hiszen a nemzetközi sajtót hetekig be sem engedték az övezetbe. A hölgy íróasztalával szemben oldalas újságcikk a falon arról az öngyilkos merényletről, amelyben meghalt az anyja és a lánya...

Az izraeli határon végig betonfal, fölötte szögesdrót, néhány száz méterenként őrtornyok katonákkal. Ha nem tudnám, hova jövök, azt hinném, börtönt látogatok, aztán az ellenőrzés közben tényleg elbizonytalanodom. Hatalmas, üres teremben elektronikus nyilak jelzik az irányt a detektorok és távirányított ajtók szegélyezte labirintusban. Az izraeli katonák tíz méter magasból, üvegfalon át figyelnek. A nyilak egy vasbeton szobába terelnek, percekig várakozom, az üvegablak másik oldalán senki, mindhárom vasajtó zárva, rácson állok, a szoba alja két-három méterrel a rács alatt, a sarokban koszos bugyi és melltartó. - Vetkőzzön le - lép be egy gépfegyveres férfi. Az alsónadrág maradhat. Két kézi detektorral feltűnik egy másik őr, az egyik kezében vékony rúd, a végén fehér vattadarab. Minden nyílásom összeszorul, de szerencsére csak láblenyomatot vesznek. Kérdésükre elárulom, hogy nincs fegyver a testemben, azzal visszavezetnek a terminálba, ahol hatan szedik ízekre csomagjaimat, kitapogatják a fehérneműt, felbontják a kekszet, mintát vesznek a kézkrémből. Három óra elteltével jó utat kívánnak. Végigmegyek egy hosszú folyosón, kinyílik egy vaskapu, elvakít a nap, hatalmas virágos mezőt látok, majd behajol a képbe egy fogatlan palesztin hordár: "Welcome to Gaza!"

Amikor a Hamasz rakétatámadásaira válaszul Izrael bombázni kezdte a Gázai övezetet, a nemrég leszerelt zsidó katonalányt Jeruzsálemben egyáltalán nem érdekelte, mit gondol a háborúról a világ. - Hidd el, ha itt élnél, te is ugyanígy látnád... meg kell védenünk magunkat - mondta. Szülei városába reggel rakéta csapódott, szerelme éppen egy izraeli hadihajón szolgált a gázai partoknál. Három hónappal később itt ébredezem egy palesztin halászhajón. Hajnalodik. A hálóban semmi, a horizonton három hadihajó. Ha a parttól két mérföldnél beljebb eveznénk, az izraeliek automatikusan tüzet nyitnának. Mondja a halász, hogy korábban kilenc mérföld volt a határ, ott halat is fogtak, de amióta a Hamasz átvette a hatalmat, csak blokád van, hal alig.

A tengerparttól nem messze sátorfalvak sorakoznak. Egy négygyerekes család két sátorban él, az egyikben hat pokróc, a másikban kopott rezsó és egy tál liszt. Az anya beszél angolul, egyetemet végzett, de sem neki, sem jóval idősebb férjének nincs munkája. Segélyből élnek, háromhavonta 400 sékelt kapnak, egy hónapra nyolcezer forint jut.

Korábban naponta 300 kamion élelmiszer érkezett az övezetbe Izraelen keresztül, ma biztonsági okokra hivatkozva ennek csak hatodát engedik át a határon, jó részük a palesztin menekültekkel foglalkozó ENSZ-segélyszervezet, az UNRWA szállítmánya, magyarázza a szervezet szóvivője, miközben az átkelőnél órákig várakozunk egy teherautó lisztre. - Ha a palesztinok emberi körülmények között élhetnének, nem követ meg rakétát, hanem virágot dobálnának a zsidókra - mondja, mire elmesélem beszélgetésemet egy határ menti kibuclakóval, akinek meggyőződése, hogy ha tehetnék, az arabok megint megpróbálnák őket beszorítani a tengerbe, ahogyan már néhányszor megkísérelték. - Hogy a holokauszt idején gettókba zárták őket, nem ok arra, hogy most ugyanezt tegyék velünk - vág vissza, közben megérkezik a liszt, a határról a raktárba viszik, onnan az elosztóközpontokba. Itt kuponokat szorongató családok várják az adagjukat, az egész övezetben több mint egymillió ember. Egy asszony a kislányával a falnál ülve zokog. Elfogyott otthon a liszt, de most hazaküldik, a kuponja csak másfél hét múlva váltható be...

Néhány órával később egy gázai boltban az UNRWA "nem eladó" feliratú, segélynek szánt liszteszsákjaiba botlok. Mondják a helyiek: vagy néhány segélyezett próbálja eladni a lisztet, hogy pénzhez jusson, vagy a Hamasz tette rá a kezét a szállítmányra...

A blokád ellenére az övezetben minden kapható, jó pénzért néhány nap alatt akár vadonatúj Harley Davidson szerezhető. A minimális segélyen kívül szinte minden csempészalagutakon jut be Egyiptomból, az alapvető élelmiszerektől a fegyverekig. A hírekben jól álcázott bejáratokról és szupertitkos alagútrendszerről beszélnek, az egyiptomi határt azzal az indokkal nem nyitják meg, hogy a Hamasz ne hozhasson be fegyvereket, és Izrael időről időre lebombáz egy-két alagutat - a kétezerből. Az egész határszakaszon, tíz kilométeren át egymás hegyén-hátán állnak az alagutak bejáratait "rejtő" sátrak, folyamatosan jön az áru, megy a pénz, a tulajdonosok dollárszázezreket keresnek. Izrael és Egyiptom is pontosan tudja, mi folyik.

Miután kötélen leeresztettek 25 méter mélyre, én is nyugodtan átkúszhatok Gázából Egyiptomba a két-háromszáz méter hosszú, deszkákkal burkolt, kivilágított, szellőzőrendszerrel felszerelt, másfélszer egy méteres alagúton. Tízperces út.

Ha mindez nem volna, meg kellene nyitni az izraeli vagy az egyiptomi határt, különben éhen halna a másfél millió palesztin jelentős része. Az alagutak környékén arról beszélnek, hogy Izrael igazából meg akar szabadulni az övezettől, így inkább hagyja, hogy csempészalagutak százain érkezzen a hústól a rakétáig minden, mintsem megnyissa a határt. A rakétákat látva meg gondolhatja az egész világ, hogy másfél millió terrorista él itt. Valójában néhány tízezer.
Gázában a legfontosabb fegyveres csoport egyértelműen a Hamasz katonai szárnya, az Al Kasszam Brigád (innen a Kasszam rakéta neve, amelyből több ezret lőttek ki Izraelre az elmúlt években). A brigádban körülbelül 15 ezren szolgálnak, ahogyan a nyugati világ nevezi őket: terroristák, ahogyan önmagukat definiálják: szabadságharcosok.

Hosszú, minden részletre kiterjedő, szupertitkos előkészületek után bekötött szemmel, fegyveres kísérettel, elfüggönyözött terepjáróval szállítottak a bunkerbe - olvastam sok kollégámtól szerte a világban, akik alakítják a terroristákról alkotott képet. Engem mindenesetre Gázától néhány kilométerre egy családi ház kertjében, narancs- és olajfák között, gyerekzsivajban fogadnak fiatalemberek, kávéval kínálnak, majd az interjú és a fotó kedvéért felöltik maskarájukat. Álarc a fejre, rakéta a vállra, a kamera kedvéért percekig készségesen kúsznak-másznak a porban, mintha gyakorolnának. Mint elmondják, és később a többi, az Al Kasszamhoz képest jelentéktelen gázai fegyveres csoportoknál tapasztalom, minden tévétársaságnak pontosan ugyanez a show megy, ráadásul általában sajtószóvivő nyilatkozik a riportereknek, velem csak azért egy "rendes" Al Kasszam-harcos beszélget, mert szívességet tesz gázai ismerősömnek.

Húsz perc ideológia és a szent célok: Izrael megszállta Palesztinát, fel kell szabadítani, most nem lehet saját hadseregük, de eljön az igazság pillanata, a történelem őket igazolja majd, egy napon legyőzik az izraelieket, és végre újra övék lesz a föld. Aztán a huszonéves fiatalemberről kiderül, hogy egyetemet végzett, és viszonylag jómódú családból érkezett. Meglepődöm, mondom is neki, hogy híres nyugati filozófusok könyveket írtak az egyenes útról, amely a nyomorból a terrorhoz vezet... Rázza a fejét és felvilágosít, hogy ez a brigád többi tagjára sem érvényes, inkább arról van szó, hogy mindenkinek volt legalább egy rokona vagy barátja, akit az izraeliek megöltek vagy bebörtönöztek. - Mi csak megvédjük magunkat - mondja -, és hidd el, elvégre egykorúak vagyunk, a helyemben te is ugyanezt tennéd.

Mesélem neki három hónappal ezelőtti beszélgetésemet az ugyancsak egykorú izraeli katonalánnyal, aki ugyanezt mondta nekem, végül megkérdem, mit gondol, szót érthetnének-e egymással.

A válasz határozott nem.

Nem véletlen, hogy csak egy zsidó él Gázában, egy izraeli újságírónő. Az izraeliek a belföldi sajtót nem engedik be az övezetbe, illegálisan van itt, ahol egyébként népszerűbb, mint saját országában. Azt állítja, hogy ami Gázában zajlik, attól függetlenül, hogy az utolsó izraeli telepesek kivonulása óta már nem élnek zsidók az övezetben, ugyanúgy megszállás, mint azelőtt, csak kívülről, blokáddal, és éppen zsidóként nem állhat a megszállók oldalán. Ezért jött ide.

Egy palesztin újságírólány menne bárhová, csak innen el. Évekkel ezelőtt az egyik gázai egyetemről ösztöndíjasként Washingtonba, majd New Yorkba került. Tanult, dolgozott, bulizott, a gázai gyerekkor után kinyílt előtte a világ. Aztán három évvel később visszazárt: lejárt a vízuma, visszatért Gázába. A háborúból többek között a Time magazint tudósította, de hiába a tökéletes angolnyelv-tudás, az ambíció, a szakmai háttér, nem jut ki az övezetből. - Nekem nagyon fontos, hogy Gázában nőttem fel - mondja -, de a gyerekeimet nem akarom itt felnevelni.

Csakis Gázában akarja felnevelni testvére gyerekét az a palesztin fiú, akinek esküvőjére tévedek egyik éjszaka. A testvére állig felfegyverkezve menetelt az izraeli határ felé. Lelőtték. Nem tudta, hogy a felesége egy hónapos terhes volt. Végrendeletében meghagyta, hogy öccse vegye el a lányt. A fiúk édesapja meséli, hogy ez már a harmadik halott gyereke, felvisz az egyik lánya szobájába, akivel egy füstbomba végzett. Megmutatja a másik fiú fotóját, aki tűzharcban esett el, majd kivezet a kertbe. Itt már önfeledten táncol az egész család és a barátok, az újdonsült férj berántja az apját meg engem is, a távolban látom a feleséget, karján az egy hónapos gyerek.

Néhány nappal később álarcos fegyveresek állnak őrt egy megemlékezésen. Mártírok rokonait szólítják sorban a színpadra. A kitüntetettek között meglátom az édesapát az esküvőről. Ő is észrevesz, odajön, büszkén mutatja az emlékplakettet, amit a harmadik halott gyerekéért kapott. Másodpercekig nézzük egymást, arcomon a teljes értetlenség, aztán hirtelen eszembe jut, mit mondott az esküvőn, amikor szintén nem fért a fejembe, hogyan mesélhet a gyerekeiről ennyire szenvtelenül: "Már nincs szívem." Rögtön beugrik az aszszony a tel-avivi sajtóközpontból, akinek az anyját és a lányát is felrobbantották, és most értem meg a Kasszam-harcos határozott válaszát a kérdésre: szót érthetnének-e valaha egymással?

http://nol.hu/kulfold/lap-20090429-20090429002-8#

Mentősökre támadtak Szigethalmon

Független Hírügynökség

|2009. április 28., kedd 14:28 | Frissítve: 21 órája

Megtámadtak egy mentőst és megrongáltak egy mentőautót hétfőn este a Pest megyei Szigethalmon - mondta Dávid Ferenc, a Szamaritánus Mentőszolgálat munkatársa.

A mentősök Szigethalmon, a Petőfi Sándor utcában kerestek egy címet, amikor mögéjük került egy kocsi. Az autóban hárman ültek, dudálni, kiabálni, villogni kezdtek mondván, nem tudnak tőlük haladni, és mert szerintük nem az út közepén kéne menniük.

A kocsiban ülőknek elfogyott a türelmük, a mentőautó elé vágtak, majd félreálltak a padkán. Kiszálltak az autóból, egyikük benyúlt a másik jármű ablakán, és többször megütötte az egyik mentőst. A mentőautóban három beteg is volt. A helyszínre érkezett rendőrök mindhárom férfit előállították. A mentősök ezután hazaszállították betegeiket.

Miután ellátták a feladatukat, a szigetszentmiklósi rendőrkapitányságra mentek, ahol felvették a jegyzőkönyvet az esetről. Amíg bent tartózkodtak, addig ismeretlenek megrongálták szolgálati kocsijukat: az autó összes kerekét kiszúrták.

Beluzsárné Belicza Andrea, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője elmondta, hogy a három huszonéves férfi ellen garázdaság miatt, míg a kiszúrt gumik ügyében rongálás miatt indítottak eljárást ismeretlen tettes ellen. Arról egyelőre nincsenek információk, hogy a három férfi a második bűncselekmény idején még a rendőrségen tartózkodott-e, vagy már elengedték őket.

http://index.hu/bulvar/2009/04/28/mentosre_tamadtak_szigethalmon/

Módszerváltás Hódmezővásárhelyen

2009.04.29. 08:31 laspalmas

Hódmezővásárhely szőrösszívű, keménykezű, patáspárti polgármestere, Lázár János a haladás útját járja. Vagy inkább a sorsot kísérti? Majd kiderül...

Nem elég, hogy a múltkor megmondta, hogy aki nem vállalja el a felajánlott közmunkát, az 3 évig egy kanyi vasat sem kap segélyként, most újabb intézkedést hozott:

Az önkormányzati intézményekben dolgozó 300 (!) nyugdíjast, akik között a legtöbb tanár, de vannak szakipari, pénzügyi, szociális és egészségügyi területen dolgozók is, nem foglalkoztatják tovább, vagyis kirúgják. Ezzel akarja elérni azt, hogy a helyi diplomás fiatalok ne költözzenek el.

Támogatni való ötlet! Lehet sírni, hogy mi lesz szegény nyugdíjasokkal, de ne felejtsük el, hogy a fiatalok jelentik a jövőt helyi és országos szinten egyaránt. Ha nem kapnak munkát, akkor bizony elköltöznek. Vagy egy másik településre, vagy külföldre, ahogy az exünk is javasolta. Lázár János felismerte ezt, és a saját eszközeivel megpróbál tenni ellene.

Ahogy fogalmazott: "olyan várost szeretnének, ahol a fiataloknak nem csak születni, hanem élni is érdemes. Tehát lesz munkahelyük, tudnak családot, otthont teremteni. Nagyon fontos, hogy a városnak a helymegtartó képességét erősíteni tudják, de ehhez munkát kell biztosítani."

Sajnos a helyi ellenzék nincs elájulva az ötlettől: Szőke Mihály, az MSZP hódmezővásárhelyi szervezetének alelnöke szerint ez az intézkedés az oktatás színvonalát fogja rombolni. "Úgy gondolom, hogy lehetnek olyan nagy tudású szakmabeli emberek, akik nyugdíj mellett dolgoznak, és - hogyha mondhatom azt egykori pedagógusként - vétek őket elküldeni. Mivel rendelkeznek olyan tapasztalattal, amitől egy kezdő pedagógus jobbá válhatna" - mondta a Független Hírügynökségnek.

Persze a szavazóbázis, a nyugdíjasok...A fiatalokkal mi lesz, Szőke úr? Dögöljenek éhen? Egy pályakezdő tanár ne kapjon állást, mert nem elég "nagy tudású", nincs annyi gyakorlata, mint annak, aki már 30-40 éve tanít, és bár kicsit vaksi, kicsit nagyothall, sokmindenre nem emlékszik, de "vétek lenne elküldeni" ?

http://vastagbor.blog.hu/2009/04/29/modszervaltas_hodmezovasarhelyen

hétfő, április 27, 2009

"Válság van" -mondták a bliccelő utasok

2009.04.27. 13:40

Olvasónk feldühödött azon, amikor látta, hogy a villamoson rajta kívül nem sok utasnak volt jegye vagy bérlete. Az 1-es villamosra ellenőrök szálltak fel. Ezt meglátva az utasok több, mint fele felállt, és a következő megállónál leszállt. Két nő röhögcsélve megjegyezte: „Válság van” utalva ezzel arra, miért nincs bérletük. Az ellenőr vette a poént, és ezen jól szórakoztak mindketten:

Szia!

Ma reggel az 1-es villamoson a BKV ellenőrök és az utasok közösen meggyőztek róla, hogy ez az ország tényleg egy nagy Állatfarm. "Minden állat egyenlő, kezdte Süvi, de vannak olyanok, akik a egyenlőbbek a többinél. Napóleon elvtárs kénytelen igen sok emberrel találkozni, mert a megtermelt árút el kell adni, ezért ruhába kell öltöznie."

Ez az Orwelltől származó (Állatfarm) idézet jutott eszembe arról ami történt., röviden mesélem el, mert nincs kedvem a drága időmet ostoba, primitív emberek elemezgetésével tölteni...

Az 1-es villamosra felszállt három idősebb férfi, akik ellenőrök voltak - kérték a bérletet... Nekem volt - megmutattam. Ami a villamoson ezután történt (az ajtónál álltam tőlem kérték elsőnek) az mindenen túltesz - negatív irányba, amit a honfitársaimról eddig gondoltam. A szerelvényen kb. 35-40 ember utazott abból úgy a 60%-a egyszerűen felállt és gyorsan az ajtókhoz ment, senki nem mutatta meg a bérletét (gondolom nem volt senkinek), egyszerűen ignorálták az ellenőröket. Két nő még röhögött is és azt mondták: "válság van". Az ellenőrök elkezdtek velük poénkodni(!), majd az első megállónál leszállt mindenki, csak a jeggyel és bérlettel utazók mentek tovább és a 3 ellenőr (tuti azok voltak, mutattak igazolványt) és így döcögtünk a HÉV megállóig. Hazugságban, olyan igazán magyarosan. Nekem eléggé szar kedvem lett ettől (tudom, hogy nem kéne, de most akkor mindenki szarjon le mindent?) , mert elegem van abból, hogy én fizetek mindenért rendesen mások meg élősködnek, spekulálnak, kacsingatnak, heherésznek és mégis mindent megkapnak amit a fizetők is... Szánalmas ez az egész. Ennyi lett volna a mese.

Minden jót!

Jani

Azért azt zárójelbe jegyezzük meg, hogy az ellenőrök a fizető utasokkal nem igazán szoktak viccelődni. Ha valaki véletlenül fordítva lyukasztja a jegyet, félretájékoztatják, otthon felejti a személyijét, egy nappal lejár a bérlete, azt egyből megbüntetik, pedig fizetett az utazásért. A véletlenül bliccelőkkel miért nem ilyen jó fejek? Őket miért kell szívatni?

http://bkvfigyelo.blog.hu/2009/04/27/bliccelo_utassal_poenkodott_az_ellenor

hétfő, április 20, 2009

Szanyi „leparasztozta” Sólyom Lászlót

2009-04-18 17:08
Megsértette a köztársasági elnököt a szocialista Szanyi Tibor. A képviselő minősíthetetlen szóval illette Sólyom Lászlót kedden a Parlamentben, amiért az államfő, a miniszterelnöki eskü után a páholyába kérette Bajnai Gordont, hogy ott gratuláljon.

Szanyi Tibor a köztársasági elnökre azt mondta, „ezt a parasztot!”. A képviselő a Blikk bulvárlapnak azt mondta: sajnálja a történteket, de fenntartja véleményét.
Kumin Ferenc, az elnöki hivatal kommunikációs főosztályvezetője csak annyit közölt: Szanyi véleménynyilvánítása a kijelentőt minősíti.

Csapody: Súlyos bunkóság
Csapody Miklós, a megszűnt MDF-frakció immár független képviselője pedig „súlyos bunkóságnak” nevezte, hogy Sólyom László nem személyesen ment oda gratulálni Bajnai Gordonnak.

(hírTV)
http://www.hirtv.hu/belfold/?article_hid=266957

csütörtök, április 16, 2009

Elszakadással fenyegetőzik Texas kormányzója

Index

|2009. április 16., csütörtök 08:57 | Frissítve: 20 perce

Szerdán volt az adóbevallás határideje az Egyesült Államokban, ezért országszerte tiltakozásokat tartottak a gazdasági segélycsomag miatt megemelt adók ellen. A texasi gyűlésen az állam kormányzója az Egyesült Államoktól való elszakadással fenyegetőzött.

Szerdán országszerte tiltakozásokat tartottak a magas adók ellen az Egyesült Államokban, hiszen aznap volt az adóbevallások határideje. A gazdasági válságra, illetve a költséges állami segélycsomagokra tekintettel több adóteher is nőtt - New York-ban például húsz százalékos adót vetettek ki a mobiltelefonhasználatra, ami az egyszámjegyű adókhoz szokott Egyesült Államokban hallatlan -, ezért például Texasban három hivatalos teadélutánt is tartottak, felidézve az Egyesült Államok születéséhez vezető adólázadás, a bostoni teadélután emlékét.

Ezek egyikébn Rick Perry, Texas republikánus kormányzója a szecesszionista érzelmekre játszott rá. Állítása szerint amikor Texas 1845-ben csatlakozott az unióhoz, ezt annak tudatában tette, hogy adott esetben ki is vállhat belőle. Az AP jelentése szerint ugyanakkor a korabeli dokumentumok szerint a szövetségi szerződésben ilyesmiről nincs szó, viszont arra van lehetőség, hogy Texast négy államra osszák.

Texas 1861-ben, az amerikai polgárháború kezdetén 12 másik déli államhoz hasonlóan elszakadt az Egyesült Államoktól, de az északiak 1865-ös diadala után ezt érvénytelenítették.

Perry azzal tüzelte hallgatóságát, hogy szemben a szövetségi költségvetésben tapasztalható kuplerájjal Texas gazdasága relative jó állapotban van, azaz szerinte nem velük kéne megfizettetni a 786 milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomag költségeit.

Perry az elszakadás gondolata mellett Janet Napolitano igazságügyi miniszternek is üzent, aki az előző nap a szélsőjobboldali veszélyről nyilatkozott, megemlítve, hogy a szélsőségesek bázisát növelhetik az iraki és afganisztáni hadszinterekről hazatérő veteránok is. Ez az egész országban nagy felháborodást váltott ki. "Nem vagyok biztos benne, hogy ti csak egy csapat szélsőjobbos lennétek, de ha azok is vagytok, mi veletek vagyunk" - mondta.

Perry egyébként kemény újraválasztási harcban van szintén republikánus kihívójával szemben.

http://index.hu/kulfold/2009/04/16/elszakadassal_fenyegetozik_texas_kormanyzoja/

szerda, április 15, 2009

Sün! Sün! Liba! Sün!

2009.04.14. 16:39 zero

A nap képe:

Megfélemlített libák a Rebisz-droidok árnyékában. Nézzétek, hogy sugárzik a páni félelem a szeméből!

(A hetivalasz.hu-ról)

A gyülekezési jog megsértése, csoportos garázdálkodás, hivatalos személy elleni erőszak:

(Az origo.hu-ról)

Csőre tölts! Támad!!!

(A blikk.hu-ról)

Nem kellett sok idő, hogy a népi folklór is lecsapjon erre a remek sztorira.
Köszönjük Denevernek!

Alsó hangon kérdezem, de ti észrevettétek a mamikát balról a 2. és 3. droid között kikandikálni? Hogy a búbánatosba került a lezárt térre?

LOL :)

http://vastagbor.blog.hu/2009/04/14/sun_sun_liba_sun

hétfő, április 13, 2009

Idén a Húsvét elmarad ;)

"Idén a Húsvét elmarad. Letartóztatták a nyuszit. Tojások voltak nála. A szemtanúk szerint sünök hurcolták el." ;)

csütörtök, április 09, 2009

Ötfogásos menü Abszurdisztán konyhájából - Ebéd helyett XXII.

2009.04.09. 11:31 zero

1. Önkéntes kódex

Hónapok óta tartó tárgyalássorozat után ma aláírják az élelmiszer-etikai kódexet, mely szerint a polcokon a magyar eredetű áruk aránya 80% lesz. A vita abból adódott, hogy mi tekinthető magyar eredetűnek? Az olcsó szlovák tejből itthon készített túró az vajon magyar-e?
Aki pedig nem tartja be ezt a 80%-ot, az nagy bajba kerül:
Az etikai kódex alapelveinek betartását a tervek szerint egy négyfős bizottság ellenőrzi majd, amely havonta ülésezik. Az esetleges észrevételeket mind az alapanyag-termelők, mind a feldolgozók, mind pedig a kereskedők e testületnek jelezhetik. Az etikai kódex szabályainak megsértését a nyilvánossággal kívánják szankcionálni.

Hűha, tisztára megijedtek a kereskedők ... Az önkéntes etikai kódexnek sok értelme nincs, törvény meg nem lehet belőle, mert az EU-ban szabad piac van. Másrészt még azt sem tudják, hogy a 80%-t hogy mérik, egy napon, egy héten, egy hónapon vagy egy éven?

Illetve miért vegyem meg a Hajdúsági trappista sajtot 1599 ft/kg-ért, mikor az ugyanolyan (vagy néha jobb) minőségű lengyel trappista sajt 1000 ft alatt van.

Ez a 80%-os szabály hogy fogja rákényszeríteni a hazai termelőket, hogy itt bizony verseny van, és modernizálni, fejleszteni kell, és versenyképes terméket kell előállítani?

Sehogy ... minden marad a régiben, és bebetonozzuk jelenlegi (részben elavult, rossz) rendszert.

Tóta W.:

"Elvegetálhat a magyar tejipar is, ha központilag kiutaljuk neki a vásárlókat. Csakhogy ezzel konzerváljuk a mostani, eleve versenyképtelen állapotát. Ugyanis Magyarország – a magyar tehenészek, a magyar sajtvegyészek, a magyar adórendszer – ma képtelen arra, hogy ezerötszáz forintért ehető sajtot tegyen a polcra. Ezért vesz a magyar ennyiért inkább lengyelt, szlovákot és osztrákot. Nem azért, mert nincs a Tescóban magyar trappista. Van, csak az drága. Viszont hiába lesz nyolc méteren kirakva, a szlovák meg csak kettőn, ettől még a kényelmetlen igazság megmarad. Sürgölődhetnek majd szegény árufeltöltők a szűk szlovák szekciónál."

2. Nehéz bebizonyítani, hogy magyar vagyok

Két éve próbálja megszerezni a magyar állampolgárságot Rúzsa Magdi. Aki az Eurovíziós Dalfesztiválon Magyarországot képviselte....
"Január végén adtam be az állampolgársági kérelmet az illetékes önkormányzathoz, ők továbbküldték a Belügyminisztériumba, de múlt héten kaptam egy levelet, hogy hiányoznak papírok. Nem fogadták el például a nagyapám keresztlevelét, más iratokkal is igazolnom kell hivatalosan, hogy magyar volt. A másik dolog, amit be kell adnom, az érettségi bizonyítványom közjegyzővel hitelesített másolata, hogy bizonyítani tudjam, magyarul tanultam."

-Jó napot kívánok, Rúzsa Magdni vagyok, itt egy CD, amin magyarul énekelek, és most is magyarul beszélek Önhöz.
-Köszönöm, magánál van a szerb érettségi bizonyítvány közjegyzővel hitelesített másolata?
-Sajnos nincs...
-Viszont látásra!

3, Rendőrség, ügyészség, kritika, komment

Szima Judit rendőr alezredes, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének főtitkára egy sajtótájékoztatón azt közölte, hogy " a rendőri vezetők kétes vállalkozói kapcsolatokat építenek, lábbal tiporják a munkajogi normákat, elherdálják a közpénzt, és a politika elvárása szerint értelmeznek alapvető emberi jogokat szabályozó jogszabályi rendelkezéseke."
A katonai ügyészség szerint az elöljáró, illetve a szolgálati rend vagy fegyelem iránti elégedetlenség szítására alkalmasak, ezért bujtogatásnak minősülnek. A katonai ügyészség szerint bujtogatásnak minősül az is, hogy a TMRSZ elnézést kért azoktól az állampolgároktól, akiket "prostituálódott rendőri vezetőink és bűnös magatartású rendőr kollégáink tevékenysége jogaiban, emberi mivoltában sértett, meggyalázott". (Szirma gyanúsítotti kihallgatásijegyzőkönyve).

Torzsa Endre rendőr főhadnagy a saját nevén regisztrált a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének honlapján. Sőt, megírta a véleményét is:
"(...)Az, amit Judit azokban a cikkekben leírt egytől-egyik igazak! És ezt minősítik bűncselekménynek? Az a bűncselekmény, hogy maguknak adják az illetményeltérítéseket, a jutalmakat, a soron kívüli előléptetéseket, az ilyen-olyan érdemrendeket, kereszteket, szalagsávokat! A kisrendőrök meg lassan a családjukat nem tudják eltartani, hó végén üres a kassza!"

Torzsa Endrét ezután gyanúsítottként idézték a Szegedi Katonai Ügyészségre, ahol őt is bujtogatással gyanúsították meg a fórumhozzászólás miatt azon az alapon, hogy a hozzászólást "legalább két rendőr kollégája olvasta", ezért az elégedetlenség szítására alkalmas. Ugyanis a a katonai ügyészség kinyomozta, hogy "a hódmezővásárhelyi lakásában lévő saját tulajdonú számítógépéről" ingerült fórumhozzászólásra ragadtatta magát.
A Csongrád Megyei Bíróság katonai tanácsa szerdán tárgyalta az ügyet, az ügyész pénzbüntetést és lefokozást kért a főhadnagyra, akinek 15 éves pályafutása során még soha nem volt fegyelmi problémája. Szerencsére a bírónak volt egy csöppnyi józan esze, és szerinte eljárásjogi hibát vétett az ügyészség a vádemelésnél, így ejtette a vádat.

A tragikomikus az egészben, hogy a szakszervezet honlapján több százan kommentelnek, de egyedül Torzsa Endre regisztrálta magát a saját nevén ...így csak őt kapták el. Idióták.

4. Jaj, ne!!! Miért kellett alumíniumból?

A Csömör és XVI. kerület közötti új gyaloghidat, mely az M3-as felett megy át, éjjel-nappal két biztonsági ember őrzi. Elmondásuk szerint a kis hidat a színesfémtolvajok ellen kell védeni, mert az speciális alumíniumból készült Németországban.
A híd még nincs is átadva, de már használják, nem vezet hozzá csak poros földút, a Csömöri önkormányzat nem fogja őriztetni, mert erre nincs pénze.

Persze, megkérdezhetnék, hogy miért nem jó egy jól bevált színesfémtolvaj-biztos fahíd ? :)

(Többi a Háromnégyzeten)

5. Sao Tomé és Principe Demokratikus Köztársaság budapesti tiszteletbeli konzulja és a Köztársasági Lovagkereszt

"A Magyar Köztársaság elnöke dr. Fodros István úrnak, a Diplomata Magazin igazgató-főszerkesztője, és a Sao Tomé és Principe Demokratikus Köztársaság budapesti tiszteletbeli konzulja részére, több évtizedes, sokoldalú munkássága elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta" - szólt egy keddi sajtóközlemény.

Fodor 1970 és 1974 között a kommunista hátterű Demokratikus Ifjúsági Világszövetség (DIVSZ) protokollfőnöke volt, majd 1980-ig a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalánál helyezkedett el. 1980-tól négy évig Moszkvában a szocialista országok alkotta Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) sajtóosztályán szakértett, hogy onnan a Magyar Média nevű cég igazgatói székébe távozzon. E minőségében ő volt az 1986-os, botrányba fulladt magyarországi szépségkirálynő-választás egyik főszervezője.

A botrány következtében Fodrost kizárták az MSZMP-ből, Bányász Rezső kormányszóvivő pedig az alábbi levelet intézte Lakatos Ernőnek, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya vezetőjének: „A szépségkirálynő-választást... be kell szüntetni, mert a magyar társadalom jelentős részét erősen irritálja ez az erkölcsi felfogásunkat sértő rendezvénysorozat. A rendezvények sajtópropagandáját máris leállítottuk. Javasoljuk a rendezvények körüli anomáliákért elsősorban felelős - a Magyar Médiától egyébként májusban már felmentett - dr. Fodros István eltávolítását a Lapkiadó Vállalattól." (Emberünk 1986 és 1990 között a cég vezérigazgató-helyettese volt.)

A rendszerváltozás után olyan patinás lapok szerkesztője, főszerkesztője, illetve igazgatója volt, mint a Pszt!, a Szuper Pszt, illetve a Sztár Revü Magazin, jelenleg pedig a Hekus és a Diplomata Magazin élén találjuk. 1998 óta a Rendőrtiszti Főiskola docense, valamint a Nemzetközi Testőr és Biztonsági Szolgálatok Szövetségének (IBSSA) pr-munkatársa. Mellesleg a Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségeinek Szövetségének minisztere. A fantom-lovagrendről márírtunk korábban.

(Fodros István Sao Tomé külügyminiszterével)

Gratulálunk, Fodor elvtárs!

Abszurdisztán ...

http://vastagbor.blog.hu/2009/04/09/vegyessalata_abszurdisztanbol

Jövő idő I. – A tornádó szívében

Mészáros László

|2009. április 8., szerda 10:50 | Frissítve: 21 órája

A tornádó közepén látszólagos nyugalom van. Nem érződik a szélvihar gyilkos ereje, bár már mindenhol a pusztítás nyomait látja az ember. Sokan talán még reménykednek is, hogy már túl vannak a nehezén, de a rövid szünet után bizton érkezik a tombolás második felvonása.

Ilyen átmeneti nyugalmi állapotban van most a világgazdaság is. A globalizált gazdaság összeomlásának eddigi leglátványosabb szakaszán már túl vagyunk. A pénzügyi rendszer összeroskadt, az ingatlanpiaci buborékok kipukkadtak. A tőzsdék átlag 70%-os értékvesztést szenvedtek el világszerte. A fogyasztás mindenhol lecsökkent, a hitelhabzsolásra építő ágazatok (pl. autóipar) már szembesültek a kiábrándító realitással.

A Nagy Világgazdasági Válság jelenleg egy érési fázisnál tart. A világ kormányai - attól függően, hogy mit is gondolnak a válság okának - nekiláttak a romeltakarításnak.

Likviditási vagy strukturális válság?

Egyesek úgy ítélték meg, hogy likviditási válsággal és nem szerkezeti válsággal állunk szemben. Ők rutinból likviditásbővítő intézkedéseket hoztak. A Fed, az angol jegybank (BOE) és a Svájci Nemzeti Bank (SNB) is nullához közeli jelképes szintre csökkentette le a jegybanki alapkamatot – kevés eredménnyel. Ez nem csoda, hiszen a világban jelenleg nem likviditási válság van! Mi is a különbség a likviditási válság és a strukturális válság között? Amennyiben egy cég jó piaci pozícióban van, nyereséges, de tevékenysége megszervezéséhez kevés a forrása, az likviditási problémával áll szemben. Amennyiben egy cég piaca összeomlott, termékei iránt lecsökkent a kereslet, esnek az árak, veszteséget termel, annak strukturális problémát kell megoldania. A likviditási válságban lévő cégnek segít az új forrás, a strukturális válságban lévő cégnél viszont csak elodázza a alkalmazkodási kényszert. Legalábbis abban az esetben, ha a cég a veszteséges tevékenységének fenntartására használja azt fel, és nem a tevékenységének strukturális megújítására (lásd: amerikai autóipar).

Mások keresletbővítő intézkedéseket hoztak. Németország pl. tartózkodott attól, hogy lenullázza a jegybanki alapkamatot, viszont 2.500 eurós roncsprémium bevezetésével növelte meg a keresletet az autóiparának termékei iránt. Ez abban az esetben jó döntés, ha az autók iránti jövőbeni kereslet biztosítja majd az ágazati kapacitások kihasználását, egyébként viszont csak arra jó, hogy a kb. 40%-os fölösleges kapacitást felhalmozó autóipar más vállalatai menjenek először csődbe. Ez a német autóipar szempontjából persze üdvözítő következmény, viszont az üzleti tehetség helyett ismét az állami beavatkozás tesz különbséget sikeres és sikertelen vállalkozás között.

A direkt állami beavatkozás egyébként már a válság kiteljesedésének első napjaitól kezdve megjelent az intézkedések között: a veszteség államosításának formájában. Mi másnak lennének tekinthetőek a csődközelbe került bankoknak tulajdonosi pozícióért cserébe nyújtott állami támogatások? Érdekes emberfajta a kapitalista: amíg nyereséges a vállalata elszánt híve a liberális piacgazdaságnak, ha viszont csődbe viszi a cégét, mindjárt felismeri a közösségi szerepvállalás fontosságát.

Látszatpénz, túlfogyasztás, eufória

Látható, hogy a döntéshozók nagy része még mindig azt hiszi, hogy a Nagy Világgazdasági Válság csak egy a globalizált világgazdaságot sújtó „szokásos válságok" sorában. Mélyebb, súlyosabb mint gondolták, de majd kezelik és aztán minden olyan lesz mint régen. A grafikonok ha nem „V" formát mutatnak, akkor majd „U" alakúak lesznek. Ez azonban nagyon nagy tévedés: a világgazdaság már soha nem lesz olyan, mint amilyen 2008 előtt volt! Az „átlag válságok" kezelésére használatos monetáris és fiskális intézkedések önmagukban nem fognak átütő sikert hozni. Egyszerűen azért nem, mert a „látszatpénzből túlfogyasztó" globalizált világgazdaság alapmechanizmusai buktak meg. Game Over! A korábbi struktúra nem tartható fenn tovább. Titkon mindenki tudta, érezte ezt már az utóbbi tíz évben is, csak most nagyon fájdalmas szembesülni a valósággal.

Mik is hát a Nagy Világgazdasági Válság valódi okai?

1989., a kommunista blokk viharos gyorsaságú felbomlása után az USA lett a gazdasági és politikai világhatalomért folytatott játszma abszolút győztese. A hatalmi eufória gazdasági eufóriával társult. A globalizációnak nevezett világgazdasági mozgalom kiteljesedett és hatalmas gazdasági sikereket hozott. A globalizáció új földrészeket kapcsolt be a világgazdaságba, és korábban soha nem látott technológiai fejlődést eredményezett.

A közvetlen gazdasági előnyök miatt a termelés fokozatosan áttelepült az olcsó munkaerővel rendelkező térségekbe (pl. Ázsia), miközben a világgazdaság korábbi termelési központjai (USA, Európa) kereskedelmi, pénzügyi és főleg fogyasztási központokká váltak. Kis túlzással: Kína termelt, mi meg jól éltünk. Termelés hiányában a kereskedelmi folyamatokat fölöztük le és rafinált mechanizmusokat találtunk ki látszatpénz („ghoost assets") ipari méretekben való termelésére - hiszen a fogyasztást valamiből finanszírozni kellett.

Származékos pénzügyi termékek fedték el a befektetések valódi értékét. A tőzsdéken egymást szédítették a befektetők és elemzők, hogy milyen sokat is érnek az egyes részvények. Az ingatlanpiacon nem lehetett olyan drágán építeni vagy vásárolni, hogy ne lehessen belőle komoly nyereséggel kiszállni (lásd: USA, Spanyolország). A kormányok a politikusok választási licitjében felduzzadó közkiadásokat egyre nagyobb mértékben hitelből fedezték, amit ha nem adott a piac, hát a bankóprés beindításával teremtettek elő (általános vélekedés, hogy a kincstárjegyek (T-Bondok) lejegyzése mögött piaci szereplők mögé bújva sokszor maga az állam áll).

Eladósodott világ

A világ 2008 második felére eljutott oda, hogy a mesterségesen képzett látszat tőke már kb. két és félszer meghaladta a reálgazdaság méretét! Eközben a lakosság rendületlenül növelte a fogyasztását. 3 évente autót cserélt, hegyeket halmozott fel haszontalan kacatokból, a néhány éves „ósdi" kütyüit vadonatújakra cserélte, utazott, szórakozott. Ha nem volt hozzá jövedelme, hát hallgatva a korszellemre bátran eladósodott.

A folyamatot látták a bankárok, de nem akartak kimaradni a hitelboomból. Látták a politikusok, de a mesterségesen felpörgetett fogyasztással vásárolták meg a szavazatokat. Látták a nagyvállalatok vezetői, de a csillagászati bonuszuk az év végi eredménytől függött. Látták a tőkések, de élvezték a befektetéseik extra hozamát. A fogyasztók pedig abban a hamis illúzióban ringatták magukat, hogy ez a jóléti aranykor örökké tart majd.

Na ez a világgazdasági rendszer omlott össze az elmúlt hónapokban!

Hallgathatjuk még egy darabig a hírekben, hogy a késik a fellendülés, meg hogy a válság miatt valamely mutató már megint kedvezőtlenebb a vártnál, de jobb lenne végre tudomásul venni: minden kísérlet (likviditásbővítő, fogyasztásélénkítő, munkahelymegőrző, stb), ami ezt a talajt vesztett, „látszatpénzből túlfogyasztó" rendszert szeretné életben tartani: kudarcra van ítélve!

A probléma megoldásának kulcsa egy alacsonyabb szintű fogyasztásra alapozott, a lokális tevékenységekre erősebben építő világgazdasági struktúra kialakítása, valamint ezzel egyidejűleg egy új globális pénzügyi rendszer kiépítése, mely magakadályozza a látszat tőke újra termelődését. (Az új gazdasági struktúrával elemzés sorozatom következő „Jövő idő V/2, A dinoszauruszok ismét kihalnak" című részében foglalkozom majd részletesebben.)

Újra kell szabályozni a pénzügyi rendszert

A látszattőke termelés korlátozásának legfontosabb eszköze: a pénzügyi szolgáltatások és szolgáltatók feletti globális kontroll megteremtése! Egy globalizált gazdasági rendszer egyszerűen nem létezhet globális pénzügyi kontroll nélkül, és a nemzetállamok alkalmatlanok a globális pénzügyi folyamatok felügyeletére. Fel kell számolni a pénzügyi rendszer fekete lyukait, ahol követhetetlenül tűnik el, áramlik, cserél gazdát a pénztőke. Meg kell szüntetni a többszintű származékos pénzügyi termékeket, és elkerülhetetlen az off-shore rendszerek ellenőrzés alá vonása. Meg kell szüntetni a tisztán hitelből való befektetések gyakorlatát. A banki pénzteremtési képesség korlátozása érdekében elkerülhetetlennek tűnik a bankrendszer erősebb felügyelete, esetleg részleges államosítása. A kormányoknak meg kell tanulniuk a tényleges bevételeikből gazdálkodni, el kell felejteniük a költségvetési hiány intézményét. Új hitelminősítőkre, könyvvizsgálókra, befektetési alap-kezelőkre, brókerekre van szükség a közbizalom helyreállítása érdekében. A régiek szinte kivétel nélkül megbuktak, vakok voltak a várható válság vonatkozásában.

Létre kellene hozni egy - az SDR-hez hasonló -, a világ legnagyobb gazdasági szereplőinek pénzéhez (Euro, Usd, Rubel, Yuan, Yen, Khaleeji) kötött mesterséges tartalékvalutát. Amennyiben egy állam (vagy régió) pénze a világ kulcsvalutája, ő a világgazdaság legfontosabb szereplője, mindenki más a „többiek" közé tartozik. A kulcsvaluta kibocsátója árainak, termelésének, fogyasztásának, pénzügyi rendszerének, tőkepiacainak, stabilitása kihat az egész rendszer stabilitására. Az USA már nem képes a világgazdaságban a korábbi kitüntetett szerepet betölteni, de valószínűleg a jelenleg legstabilabb valuta, az Euro sem lenne képes hosszú távon egy globalizált gazdasági rendszerben a fenti kívánalmaknak megfelelni. Az új világpénzzel egyszerűen tudomásul kell venni: a világgazdaság multipolárissá vált.

A világ sokat várt G20-ak londoni tanácskozásától, ám azt leginkább a kivárás jellemezte. A amerikai-brit tengely arra akarta rávenni a többieket, hogy összehangolt likviditásbővítéssel tegyenek még egy kísérletet a megbukott gazdasági struktúra feltámasztására. A német-francia tengely strukturális reformokat sürgetett, míg Kína egy új globális pénzügyi rendszer létrehozását sürgette. Senki nem tudta rákényszeríteni az akaratát a többiekre, az elfogadott határozatok óvatos lépéseket tartalmaznak mindhárom stratégiai irány megvalósítására. Egyelőre senki sem győzött, de nem is vesztett.

A válság második szakasza fájdalmasabb lesz

A túlfogyasztási rendszer fenntarthatatlanságának elfogadása nélkül a nemzetállamok válságkezelési kísérletei mind eredménytelenek lesznek. A nagy akarásnak, a sok adófizetői pénz elköltésének átmeneti látszateredményei lehetnek ugyan, de maga a rendszer nem gyógyul meg tőle. A válság első leépülési fázisa a túlfogyasztás által életrehívott többletkapacitások és látszatjavak leépülése miatt következett be. A második fázis a megalapozatlanul túlfogyasztó gazdasági rendszer fenntarthatatlanságával való szembesülés miatt fog bekövetkezni. Ez lesz a „válságtornádó" támadásának második, fájdalmasabbik szakasza. Az első szakasz közben és után még lehetett remélni, hogy a folyamat megfordítható, a hatása mérsékelhető. A második szakaszt viszont a teljes reményvesztés fogja jellemezni. Olyan tevékenységek, kapacitások, munkahelyek is áldozatul fognak esni a leépülésnek, amelyek egy új világgazdasági struktúrában életképesek lennének, ha túlélnék a nehéz napokat.

20-30 % körüli életszínvonal romlás, államcsődök, tüntetések, lázadások várhatóak még a gazdaságilag fejlett országokban is a második összeomlási fázis során.

A világgazdaság várhatóan 2009. folyamán belép a válság második összeomlási fázisába. Az új globális pénzügyi és gazdasági rendszer létrehozását célzó intézkedések hatékonyságától függ, hogy ezt követően a stabilizáció mikor következik be. A válság az új világgazdasági rendszer irányított felépítésével kezelhető lenne kb. 3 év alatt, de amennyiben a gazdaság az érdemi válságkezelő intézkedések elmaradása okán magára marad a bajaival, elhúzódó, akár évtizedes vajúdásra is számítanunk kell.

(A szerző közgazdász, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola Stratégiai Igazgatója.)

http://index.hu/velemeny/jegyzet/2009/04/08/jovo_ido_i._ndash_a_tornado_sziveben/#

szerda, április 08, 2009

Ausztriában reklámozzuk a gyenge forintot

2009.04.08. 11:01 laspalmas

Avagy hozzuk ki mindenből a legjobbat. Amit Veres elcseszett, abből Gyenesei profitálhat.

A Bank Austria április 2-án publikálta friss „UrlaubsEuro” számítását, amelyből kiderül, hogy az osztrákok kedvelt úticéljai közül Magyarországon éri a legtöbbet az euró: 100 euró 65 százalékkal nagyobb vásárlóerőt képvisel hazánkban, mint Ausztriában.

Szívmelengető kis táblázat ez. Elvégre elsők vagyunk! Csak egy Gyenesei kaliberű idióta képes arra, hogy szégyenkezés helyett vigyorogva dicsekedjen ezzel.

A Magyar Turizmus Zrt. ausztriai képviselete márciusban megkezdtea „Verdoppeltes Urlaubsbudget" (hivatalosan "Nálunk pénze duplán számít", nyersen csak "Dupla költőpénz") kampányát, amely az euró igen magas magyarországi vásárlóértékét állítja fókuszba. Tudom, minden eurócent jól jön a mi gazdaságunknak, de akkor is meglehetősen furcsának, mondhatni megalázónak érzem a padlón fekvő forintunkkal, mint pozitívummal végzett turistacsalogatást. Bár az oldalsó plakát és társai nem vészesek, szépek, finomak, ízlésesek, nem látszik rajtuk az ország nyomora. Ám a Magyar Turizmus Zrt. nem bírt magával, és lecsapott a Bank Austria publikációjára, mint vércse a napos csibére. A kampány megerősítéseként is felfogható BA táblázatot felhasználva mostgerillakampányt is indítottak.

Ennek keretében a Bank Austria kimutatását tartalmazó "vadplakátok" százai tűntek fel az elmúlt napokban Bécsben. Az osztrák főváros forgalmas pontjain mindenütt az euró magyarországi kiemelkedő vásárlóértékét szemléltető összehasonlító táblázatba botlanak a járókelők. Utcai eligazító táblákon, buszmegállókban, autók ablaktörlője alatt, fizetőautomatákon, telefonfülkékben, a becsületkasszás újságstandokon, falatozók környékén, kölcsönzős kerékpárokon és még számtalan más helyen tűnik fel a Magyarország elsőségét hirdető táblázat. Feltűnően sok étteremben, szállodában, kávéházban, szórakozóhelyen is "ottfelejtettek" a szórólapokból.

Ennyi erővel körberakhatták volna az osztrák fővárost egy piros-fehér-zöld kalappal pénzt kuncsorgó koldus képével is. Szerintem.

http://vastagbor.blog.hu/2009/04/08/ausztriaban_reklamozzuk_a_gyenge_forintot

Elfalaztak száz embert az ötödik kerületben

Földes András

|2009. április 7., kedd 14:17 | Frissítve: 17 órája

Képzelje el, hogy reggel felébred, és egy hatalmas fal magasodik ablaka előtt. Képzelje el, hogy az önkormányzatnál elmondják: sajnálják, de legálisan húzták fel. Soha többet nem látja a napfényt, mert egy vállalkozó hotelt épített bérháza udvarára, két méterre az ön ablakától, aztán belebontott egy védett épületbe, és a hivatal szerint mindez a jó ízlés jele. Ez nem Kafka-novella, hanem egy 5. kerületi történet.

„Nem szabálytalanul romlott a lakók helyzete, hanem teljesen szabályosan” – foglalta össze a Belváros főépítésze, Cselovszki Zoltán az egyik kerületi házban zajló eseményeket. Egy vállalkozó hatemeletes hotelt épített egy belvárosi ház udvarára úgy, hogy néhány lakó a gangról meg is érintheti a tűzfalat, amitől a lakásából levegőtlen, örökké sötét luk lett.

Szubjektíven romlottak a lakók körülményei!

Az udvart teljesen kitöltő hotel legálisan, a kerület jóváhagyásával, sőt elvi támogatásával épül. A beruházásra pedig a valóság illuzórikus volta ad lehetőséget. Az önkormányzat szerint ugyanis hiába néz ki a ház udvara pont úgy, mint a bérházakból ismert udvarok, ez csak a látszat. Az valójában világítóudvar, mert ekképp szerepel az önkormányzat az 1999-es, majd 2004-ben megerősített szabályozásában is. Ennek alapján engedélyezték Szy Sándor vállalkozónak, hogy az udvar szinte egészét egy hotellel töltse ki.

A döntés a látottak alapján felveti a kérdést: ha a papírokon az áll, hogy az udvar valójában halastó, akkor a lakók számíthatnak rá, hogy egy délután vízzel töltik fel az egészet, sajnálattal véve tudomásul, hogy elégedett úszkáló pontyok jelennek meg néhány száz ember nappalijában.

A válasz valószínűleg igen. A lakók fellebbezésére küldött önkormányzati, majd közigazgatási hivatali határozatok ugyanis arról tanúskodnak: az emberek vannak a jogszabályokért, és nem pedig fordítva.

Kafka imádta volna

A történet kulcsa, hogy a Molnár utca 35. és a Havas utca 2. házak által közrezárt udvarnyi szélességű tér az vajon tényleg udvar-e, vagy csak világítóudvar, magyarul lichthof. Az önkormányzat többször, az építési engedély kiadásakor, majd a lakók fellebbezésekor megállapította, hogy világítóudvarról van szó, így a vállalkozónak joga van tűzfalat húzni az ide néző házak elé. A közigazgatási hivatal egy újabb fellebbezésre csak megerősítette az önkormányzatot.

A hivatal arra alapozza érvelését, hogy az udvaron egykor egy egyemeletes ház állt, a Körzőgyárként ismert, tavaly lebontott kiállítóhely. Azaz a területen mindig is volt épület. Meglepő módon ebből azt a következtetést vonta le az önkormányzat, hogy ha itt valamikor egy egyemeletes épület volt (amely nyilván nem takarta ki az ide néző lakásokba jutó fényt), akkor állhatna a helyén akár hatemeletes is. Ezen logikára alapozva a szabályozási tervben lehetővé tették, hogy magas épületet húzhassanak fel.

Ilyen távolságba kerülnek a majdani szállóvendégek a háztól.

A hatóságot nem érdekelte, hogy az érvelésük alapját képező lichthof az ide vonatkozó OTÉK-rendelkezés (69§ (2) és a 71.§) szerint „elsődlegesen a levegőzésre, másodlagosan (méretei miatt a mellékhelységek (WC, kamra stb.) bevilágítására szolgál”. Légudvarra tehát nem nyílhatnak lakószobák. Jelen esetben viszont két ház minden egyes ablakkal rendelkező helyiségéből erre a sötét résre látni.

Kafka legsötétebb vízióit idézi az ötödik kerület válasza a lakók kétségbeesett fellebbezésére: „A tervezett épület az építésügyi előírásoknak megfelel, így az épület engedélyezésének nem akadálya a szomszédos ingatlan légudvarára néző lakások használhatóságát kedvezőtlenül befolyásoló tervezett épület hatása.” Tehát a jogszabályok rendben vannak, azt meg sajnálják, hogy azok az érintettekre történetesen rossz hatással vannak.

A bohém önkormányzat

Az önkormányzat nem akad fenn olyasmiken, hogy a légudvar minimális szélessége három méter, és Szy Sándor épülete, a majdani Bohém Hotel még ezt sem teljesít. A tervekben két méterre vitték a falat a lakásoktól.

A lakóknak arra a felvetetésére, hogy Szy Sándor vállalkozó még az engedélyezett terveket sem követte, és a hotel szinte érinti az egyik folyosó végét, a Nagy Szabolcs építési osztályvezető által jegyzett terv megjegyzi: „Jelen levelemmel egyidejűleg felszólítottam az építtetőt az építési engedély határozat kikötéseinek maradéktalan betartására.”

A hivatal jó indulata érződik a hotelnek a Molnár utcára néző épületénél is. Itt Szy Sándorék lebontották egy helyi védettségű épület felét, noha az engedély szerint annak homlokzati traktusát eredeti állapotában kellett volna felújítaniuk. Cselovszky Zoltán főépítész a bontásról nem is tudott, annyit viszont megjegyzett: „Az építtető minőségmániás ember, aki jó fej, hogy ide épít ilyen finom dolgokat.”

Illegálisan lebontották a védett ház felső szintjét.

Szy Sándor Cselovszki Zoltán és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal engedélyére hivatkozott, amikor szóba hoztuk a helyi védettségű épület bontását. A lapunknak adott nyilatkozatát a vállalkozó visszavonta, így csak annyit jegyezhetünk meg az ügyben: Szy Sándort a bontás miatt 4,5 millió forintra büntették, de ezt még nem fizette be.

Cipőkanállal tették be

Megkerestük Bojár Iván Andrást, mivel a főváros városarculati tanácsnokaként közismert tisztségviselő többször is megjelent a lakókkal folytatott tárgyalásokon, a vállalkozó oldalán. Bojár szerint „ez egy olyan beruházás, amit cipőkanállal lehetett berakni a házak közé”, és ezért különösen nehéz a helyzete a vállalkozónak.

Segítséget azonban nem fővárosi hivatalnoki minőségében nyújtott, hanem mint a vállalkozó egyik régi barátja, aki ismerte az egyik elégedetlenkedő lakót is. Bojár szerint a lakók itt „szubjektív minőségromlást” szenvedtek el, ha azonban az építkezés megakad, az az egész városnak rossz lesz.

http://index.hu/belfold/2009/04/07/szabalyosan_falaztak_el_tobb_szaz_embert_az_otodik_keruletben/?rnd=871