Nagy-Britannia a jelek szerint rövidesen az első modern puha-totalitárius állammá válik. Mint egykori politikatudomány- és nemzetközijog-tanár, nem csupán szóvirágként használom a "totalitárius" kifejezést.
Koncentrációs táborok, gulágok még nincsenek ugyan, de a gondolatrendőrség példátlan hatalommal léphet fel a nemkívánatos gondolatok ellen, nyomozhat az "eretnekek" után, és akire lecsapnak, komoly büntetésre számíthat.
Nyikolaj Buharin kijelentette, hogy a bolsevik forradalom egyik legfontosabb feladata megváltoztatni az emberek gondolkodását. Nagy-Britannia nem bolsevik ország, de az emberek gondolkodásának megváltoztatásáért máris komoly kampány zajlik, és az új embertípus, a Homo Britannicus létrehozásért folyó törekvések leplezetlenül folynak.
A kormány a politikailag inkorrekt viccek betiltására törekszik. Egy ilyen vicc elsütéséért hét év börtönt is ki lehetne szabni. A Lordok Háza megpróbált a törvényjavaslatba belevenni egy nyilatkozatot a szólásszabadságról, de Jack Straw igazságügy-miniszter meghiúsította ezt. Straw volt az is, aki az angol nemzeti öntudat újragondolására szólított fel, és kijelentette, hogy a "birodalmi gondolat" a futballhuliganizmushoz kötődik, amelynek a "rasszista, idegengyűlölő fehér férfiak" az okai. Kijelentette, hogy az angol "erőszakra való hajlam" volt az oka a történelem során Írország, Skócia és Wales bekebelezésének, mert az angol faj "potenciálisan nagyon erőszakos".
Az elmúlt tíz évben rengeteg drákói szigorral kiszabott büntetésről szóló sajtóhírt gyűjtöttem össze, köztük gyermekek letartóztatásáról és elítéléséről szólóakat, amelyeknek vádlottjai valamennyien a politikai korrektség elleni gondolatbűnnel vétkeztek.
Robin Page újságíró, a Vidék Helyreállításáért Érdekközösség elnöke a következőt mondta a kormány új vadászati törvénye ellen rendezett tüntetésen 2002-ben, Gloucestershire-ben: "Ugyanazokat a jogokat követelem, mint egy fekete, féllábú, leszbikus, vegetáriánus, muszlim menedékkérő teherautósofőr." Page-t letartóztatták, s négy hónap múlva levélben értesítették, hogy ugyan nem emelnek ellene vádat, de: "Ha még egyszer bizonyíték jut a tudomásunkra arról, hogy hasonló dologba keveredett, az eljárást lefolytatjuk Ön ellen." Öt évbe telt, mire tisztázni tudta magát.
Page legalább felnőtt volt. 2006 szeptemberében Codie Stott 14 éves iskoláslány megkérdezte tanárát, hogy átkérheti-e magát egy másik tanulócsoportba fizikaórán, mert saját csoportjában az összes többi lány csak urdu nyelven beszélt. A tanár első reakciója, Stott szerint, a következő volt: "Ez rasszizmus, azonnal hívom a rendőrséget!" A megrémült és felzaklatott lány kiszaladt a teremből. A tanár néhány nappal később valóban hívta a rendőrséget, feltehetőleg miután feletteseivel megvitatta a kérdést. A rendőrök letartóztatták a kislányt, és a rendőrségen ujjlenyomatot vettek tőle, illetve lefényképezték a bűnügyi nyilvántartás számára. Édesanyja szerint három és fél órán keresztül tartották fogva egy üres fogdában. Rasszista gyűlöletkeltés alapos gyanúja miatt hallgatták ki, végül azonban eljárás nélkül szabadon engedték. Az iskola vizsgálatot indított, hogy milyen intézkedést hozzanak, de nem a tanár, hanem Stott ellen. Anthony Edkins igazgató a következőt nyilatkozta: "Itt egy igen súlyos kijelentés hangzott el, egy rasszista motivációjú megjegyzés. Iskolánknak nagyon fontos a befogadó és toleráns légkör fenntartása bármiféle etnikai hátterű tanuló számára, és nem fogadjuk el a rasszizmus semmilyen formáját."
Egy 10 éves fiút is letartóztattak és bíróság elé állították, amiért állítólag "pakinak" és "bin Laden"-nek nevezte 11 éves társát az iskola játszóterén. (Ellenfele görénynek és Teletubby-nak titulálta őt.) Mire az ügy bíróság elé került, a nyomozás 25 ezer fontjába került az adófizetőknek. A vádlottat oly mértékben megrázta az eset, hogy abba kellett hagynia az iskolát. A bíró, Jonathan Finestein kijelentette: "Elment az eszünk, hogy tíz éves kisfiúkat hurcolunk meg a politikai korrektség miatt? Közben kemény bűnözők lófrálnak szabadon, és a rendőrség semmit nem tesz. Ez nonszensz!"
Finesteint ezután kemény támadások érték a tanári szakszervezetek vezetői részéről, mint mindenki mást, akik ezekben a boszorkányperekben a vádlottak védelmében szólaltak fel, vagy rámutattak a büntetőeljárás alapvető hibáira, amikor pedig a vádlottakat már olyan szépen kiválasztották megégetésre.
A gyűlöletrendőrség kivizsgálta Basil Brush, egy rókabábu esetét is, aki egy gyermekeknek szóló televízióműsorban viccet mesélt a cigányokról. A BBC elismerte, hogy Brush helytelenül viselkedett, és ígéretet tett a rendőrségnek, hogy a szóban forgó epizódot betiltják.
Egy katolikus püspököt figyelmeztetett a rendőrség, hogy nem tesz eleget "a másság dicsérete" érdekében, amelynek kierőszakolása, úgy látszik, a rendőrség feladata. Egy nyugalmazott papok és egyházi dolgozók számára fenntartott keresztény szeretetotthon azért vesztette el állami támogatását, mert a vezetőség nem volt hajlandó felfedni az állami vizsgálóbizottság előtt, hogy a bentlakók hány százaléka homoszexuális. Mivel ilyen kérdést soha nem tettek fel a lakóknak, a vizsgálat során ezt homofóbiájuk bizonyítékaként értékelték.
Azoknak a muszlim szülőknek, akik ellenezték, hogy fiatal gyermekeiknek az azonos neműek közti házasság nagyszerűségét ecsetelő tankönyveket adjanak, meghajlottak kéréseik előtt, és a szóbanforgó könyveket visszavonták. Idén azonban egy másik iskolában, ahol muszlim és keresztény szülők egyhangúlag kérték ugyanezt, nem csak hogy nem vették figyelembe kérésüket, de még meg is fenyegették őket, hogy büntetőeljárást indítanak ellenük, ha kiveszik gyermekeiket a tankönyvet kötelezően használó iskolából.
Megszámlálhatatlan azoknak az alkalmazottaknak az esetei, akik elveszítették állásukat iskolákban, kórházakban vagy más állami intézményekben, mert ugyan nem kiabáltak fanatikus jelszavakat a háztetőkről, de magánbeszélgetésekben elhagzott kijelentéseiket besúgóvá züllött kollégáik jelentették a hatóságoknak, akárcsak a kommunista Kelet-Németországban. Egy kórházi ápolónővér bűne például az volt, hogy felajánlotta egy betegnek, hogy imádkozik gyógyulásáért, aki nem is vette ezt rossz néven, de megemlítette egy másik nővérnek, aki feljelentette ezért. Egy iskolai portást, Jennie Chaint, akinek öt éves lányát összeszidták az iskolában, amiért Jézusról beszélt osztálytársainak, azért fenyegetnek elbocsátással, mert egyházához fordult támogatásért. Magánjellegű e-mailjét ugyanis, amelyben egyháza tagjait közös imádságra kérte, az iskola vezetősége is megszerezte.
A túlzottan megengedő gondolkodásmód és a drákói szigor egyaránt alkalmas arra, hogy a társadalom által elfogadott normákat és értékeket lerombolja. A Királyi Haditengerészet például sátánista kápolnát működtet egyik hadihajóján, hogy a legénység egy sátánista tagja nyugodtan gyakorolhassa vallását. "Mit szólt volna ehhez Nelson?" - a kérdés bevett klisé a haditengerészet botrányairól szóló újságcikkekben, de ezúttal valóban jogosnak tűnik. A sátánista szertartásokat a börtönökben is gyakorolhatják azok az elítéltek, akik szükségét érzik.
A jelek szerint ezt a kampányt soha meg nem választott, kvázi-kormánytestületek irányítják a legkülönbözőbb intézményeknél, amelyek a választópolgároknak nem tartoznak felelősséggel. A kormány felé ugyan felelősek lennének, de a kormány segíti tevékenységüket, és mellébeszéléssel, tagadással fedezve elnézi azt.
Külön-külön szemlélve ezen esetek mindegyikére kijelenthető lenne, hogy egyedi és rendellenes, de ha egymás mellé tesszük őket - s mint írtam, ez csak egy töredéke a naponta beérkező számtalan hasonló híradásnak - jó képet kaphatunk arról, mi is folyik tulajdonképpen.
Hal G. P. Colebatch, akinek Blair Britanniája című művét 1999-ben az év könyvének választotta a The Spectatormagazin
Koncentrációs táborok, gulágok még nincsenek ugyan, de a gondolatrendőrség példátlan hatalommal léphet fel a nemkívánatos gondolatok ellen, nyomozhat az "eretnekek" után, és akire lecsapnak, komoly büntetésre számíthat.
Nyikolaj Buharin kijelentette, hogy a bolsevik forradalom egyik legfontosabb feladata megváltoztatni az emberek gondolkodását. Nagy-Britannia nem bolsevik ország, de az emberek gondolkodásának megváltoztatásáért máris komoly kampány zajlik, és az új embertípus, a Homo Britannicus létrehozásért folyó törekvések leplezetlenül folynak.
A kormány a politikailag inkorrekt viccek betiltására törekszik. Egy ilyen vicc elsütéséért hét év börtönt is ki lehetne szabni. A Lordok Háza megpróbált a törvényjavaslatba belevenni egy nyilatkozatot a szólásszabadságról, de Jack Straw igazságügy-miniszter meghiúsította ezt. Straw volt az is, aki az angol nemzeti öntudat újragondolására szólított fel, és kijelentette, hogy a "birodalmi gondolat" a futballhuliganizmushoz kötődik, amelynek a "rasszista, idegengyűlölő fehér férfiak" az okai. Kijelentette, hogy az angol "erőszakra való hajlam" volt az oka a történelem során Írország, Skócia és Wales bekebelezésének, mert az angol faj "potenciálisan nagyon erőszakos".
Az elmúlt tíz évben rengeteg drákói szigorral kiszabott büntetésről szóló sajtóhírt gyűjtöttem össze, köztük gyermekek letartóztatásáról és elítéléséről szólóakat, amelyeknek vádlottjai valamennyien a politikai korrektség elleni gondolatbűnnel vétkeztek.
Robin Page újságíró, a Vidék Helyreállításáért Érdekközösség elnöke a következőt mondta a kormány új vadászati törvénye ellen rendezett tüntetésen 2002-ben, Gloucestershire-ben: "Ugyanazokat a jogokat követelem, mint egy fekete, féllábú, leszbikus, vegetáriánus, muszlim menedékkérő teherautósofőr." Page-t letartóztatták, s négy hónap múlva levélben értesítették, hogy ugyan nem emelnek ellene vádat, de: "Ha még egyszer bizonyíték jut a tudomásunkra arról, hogy hasonló dologba keveredett, az eljárást lefolytatjuk Ön ellen." Öt évbe telt, mire tisztázni tudta magát.
Page legalább felnőtt volt. 2006 szeptemberében Codie Stott 14 éves iskoláslány megkérdezte tanárát, hogy átkérheti-e magát egy másik tanulócsoportba fizikaórán, mert saját csoportjában az összes többi lány csak urdu nyelven beszélt. A tanár első reakciója, Stott szerint, a következő volt: "Ez rasszizmus, azonnal hívom a rendőrséget!" A megrémült és felzaklatott lány kiszaladt a teremből. A tanár néhány nappal később valóban hívta a rendőrséget, feltehetőleg miután feletteseivel megvitatta a kérdést. A rendőrök letartóztatták a kislányt, és a rendőrségen ujjlenyomatot vettek tőle, illetve lefényképezték a bűnügyi nyilvántartás számára. Édesanyja szerint három és fél órán keresztül tartották fogva egy üres fogdában. Rasszista gyűlöletkeltés alapos gyanúja miatt hallgatták ki, végül azonban eljárás nélkül szabadon engedték. Az iskola vizsgálatot indított, hogy milyen intézkedést hozzanak, de nem a tanár, hanem Stott ellen. Anthony Edkins igazgató a következőt nyilatkozta: "Itt egy igen súlyos kijelentés hangzott el, egy rasszista motivációjú megjegyzés. Iskolánknak nagyon fontos a befogadó és toleráns légkör fenntartása bármiféle etnikai hátterű tanuló számára, és nem fogadjuk el a rasszizmus semmilyen formáját."
Egy 10 éves fiút is letartóztattak és bíróság elé állították, amiért állítólag "pakinak" és "bin Laden"-nek nevezte 11 éves társát az iskola játszóterén. (Ellenfele görénynek és Teletubby-nak titulálta őt.) Mire az ügy bíróság elé került, a nyomozás 25 ezer fontjába került az adófizetőknek. A vádlottat oly mértékben megrázta az eset, hogy abba kellett hagynia az iskolát. A bíró, Jonathan Finestein kijelentette: "Elment az eszünk, hogy tíz éves kisfiúkat hurcolunk meg a politikai korrektség miatt? Közben kemény bűnözők lófrálnak szabadon, és a rendőrség semmit nem tesz. Ez nonszensz!"
Finesteint ezután kemény támadások érték a tanári szakszervezetek vezetői részéről, mint mindenki mást, akik ezekben a boszorkányperekben a vádlottak védelmében szólaltak fel, vagy rámutattak a büntetőeljárás alapvető hibáira, amikor pedig a vádlottakat már olyan szépen kiválasztották megégetésre.
A gyűlöletrendőrség kivizsgálta Basil Brush, egy rókabábu esetét is, aki egy gyermekeknek szóló televízióműsorban viccet mesélt a cigányokról. A BBC elismerte, hogy Brush helytelenül viselkedett, és ígéretet tett a rendőrségnek, hogy a szóban forgó epizódot betiltják.
Egy katolikus püspököt figyelmeztetett a rendőrség, hogy nem tesz eleget "a másság dicsérete" érdekében, amelynek kierőszakolása, úgy látszik, a rendőrség feladata. Egy nyugalmazott papok és egyházi dolgozók számára fenntartott keresztény szeretetotthon azért vesztette el állami támogatását, mert a vezetőség nem volt hajlandó felfedni az állami vizsgálóbizottság előtt, hogy a bentlakók hány százaléka homoszexuális. Mivel ilyen kérdést soha nem tettek fel a lakóknak, a vizsgálat során ezt homofóbiájuk bizonyítékaként értékelték.
Azoknak a muszlim szülőknek, akik ellenezték, hogy fiatal gyermekeiknek az azonos neműek közti házasság nagyszerűségét ecsetelő tankönyveket adjanak, meghajlottak kéréseik előtt, és a szóbanforgó könyveket visszavonták. Idén azonban egy másik iskolában, ahol muszlim és keresztény szülők egyhangúlag kérték ugyanezt, nem csak hogy nem vették figyelembe kérésüket, de még meg is fenyegették őket, hogy büntetőeljárást indítanak ellenük, ha kiveszik gyermekeiket a tankönyvet kötelezően használó iskolából.
Megszámlálhatatlan azoknak az alkalmazottaknak az esetei, akik elveszítették állásukat iskolákban, kórházakban vagy más állami intézményekben, mert ugyan nem kiabáltak fanatikus jelszavakat a háztetőkről, de magánbeszélgetésekben elhagzott kijelentéseiket besúgóvá züllött kollégáik jelentették a hatóságoknak, akárcsak a kommunista Kelet-Németországban. Egy kórházi ápolónővér bűne például az volt, hogy felajánlotta egy betegnek, hogy imádkozik gyógyulásáért, aki nem is vette ezt rossz néven, de megemlítette egy másik nővérnek, aki feljelentette ezért. Egy iskolai portást, Jennie Chaint, akinek öt éves lányát összeszidták az iskolában, amiért Jézusról beszélt osztálytársainak, azért fenyegetnek elbocsátással, mert egyházához fordult támogatásért. Magánjellegű e-mailjét ugyanis, amelyben egyháza tagjait közös imádságra kérte, az iskola vezetősége is megszerezte.
A túlzottan megengedő gondolkodásmód és a drákói szigor egyaránt alkalmas arra, hogy a társadalom által elfogadott normákat és értékeket lerombolja. A Királyi Haditengerészet például sátánista kápolnát működtet egyik hadihajóján, hogy a legénység egy sátánista tagja nyugodtan gyakorolhassa vallását. "Mit szólt volna ehhez Nelson?" - a kérdés bevett klisé a haditengerészet botrányairól szóló újságcikkekben, de ezúttal valóban jogosnak tűnik. A sátánista szertartásokat a börtönökben is gyakorolhatják azok az elítéltek, akik szükségét érzik.
A jelek szerint ezt a kampányt soha meg nem választott, kvázi-kormánytestületek irányítják a legkülönbözőbb intézményeknél, amelyek a választópolgároknak nem tartoznak felelősséggel. A kormány felé ugyan felelősek lennének, de a kormány segíti tevékenységüket, és mellébeszéléssel, tagadással fedezve elnézi azt.
Külön-külön szemlélve ezen esetek mindegyikére kijelenthető lenne, hogy egyedi és rendellenes, de ha egymás mellé tesszük őket - s mint írtam, ez csak egy töredéke a naponta beérkező számtalan hasonló híradásnak - jó képet kaphatunk arról, mi is folyik tulajdonképpen.
Hal G. P. Colebatch, akinek Blair Britanniája című művét 1999-ben az év könyvének választotta a The Spectatormagazin
http://www.bombagyar.hu/index.php?post=2196
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése