Körmendy Zsuzsanna
2009. január 10. 00:01
Mintha évek óta egy szakadékba ugrási versenyt néznénk tehetetlenül. Az utóbbi hónapok különösen gazdag termést mutatnak: az MSZP háza tájáról minden hétre jutott egy bűnügy. Önkormányzati panama, okirat-hamisítás, korrupció, uniós pénzek elsikkasztása. Most, hogy megöltek két embert, az összes baloldali lap gyorsan leszögezi, hogy az ügynek semmi köze nincs a politikához.
Már hogyan lenne. Csak azért, mert egy MSZP-tag igazgató által vezetett iskolában sikkasztott az MSZP-s gazdasági igazgatóhelyettes, aki társtettesként meggyilkolta az őt elbocsátó vezetőt és a tanúnak számító fiatal tanárt? Ennek aztán semmi köze az MSZP-hez. Nem is értjük, hogy miért adtak ki oly sietve pártközleményt arról, hogy Deme Gábor decembertől már nem tagja az MSZP csepeli elnökségének. De azért Deme nem akárki a baloldali politika csillaghullásos egén: tagja az MSZP csepeli frakciójának és a pénzügyi bizottságnak is. Elég nehéz lesz kideríteni, hogy mégsem tagja egyiknek sem, bár a balliberális szellemiségű ATV ez ügyben sem ismer lehetetlent: ott elhangzott, hogy Demét kizárták a pártból. Amiből persze egy szó sem igaz.
Aki egyszer majd összegyűjti a csepeli kettős gyilkosságról szóló írásokat, egyúttal látleletet kap a mai Magyarország szellemi és morális állapotáról. Akad, aki lesajnálóan emlegeti a sikkasztás tárgyát képező „pár milliót”, amiért gyilkolni kellett. Mintha néhány millió ezekben az inflációs időkben alacsony ár lenne két emberéletért. Mintha létezne akkora összeg, amelyért már érdemes, amennyiért már lehet ölni. Az effajta gondolkodás szerint valószínűleg az is jó ötletnek számít, hogy a gyilkos az ölés utáni percekben egy boltban, ahonnan bejelentést tett, azonnal az iskola egyik diákjára terelte a gyanút. Csak ez az amúgy kiváló éca nem jött be neki egy zsebbe rejtett diktafon miatt.
Baloldali laptársunk vezércikkírója olyan mélyrepülésbe kezdett, amelynek utolsó bekezdésében már nem sikerült letenni a gépet. A landolás előtti robbanást ez a kifutópálya előtti gyepre aljasodott mondat okozta: „ma már köztiszteletben álló, képzett, művelt, jó állással rendelkező közéleti emberek számára is konfliktuskezelési eszköz lett a gyilkosság”.
Akkor hát Vörös Csepelen mindössze konfliktust kezeltek? Ölésről szó sem volt? Azt jelentik még a szavak, aminek jelölésére hivatottak? Vagy arra szolgálnak, hogy a tiszta fogalmakat, az erkölcsi ítéletet, az élet tiszteletét engedjük bevonni valami gyanús kulimásszal?
Amikor az MSZP-s iskolaigazgató elbocsátotta a két sikkasztót, úgy döntött, az ügyet nem viszi a rendőrségre. Miért is vitte volna? A rendőrség nem arra való, hogy besározza a szűztiszta baloldalt. MSZP-sek a konfliktusokat megoldják maguk közt. S mégis ott van az a beszámíthatatlan szörnyeteg, amitől veríték csorog a háton: a félelem. Az igazgató megkéri egy fiatal tanártársát, legyen vele a két brigantival való találkozásnál. Mennek tárgyalni, zsebben a diktafon. Csak hát a tárgyalópartner zsebében meg pisztoly lapult. Ez aztán el is döntötte a küzdelmet Vörös Csepelen a két MSZP-s között.
Talán ha egy diktafonnal nemcsak a tényeket lehetne rögzíteni, hanem lőni is lehetne, kialakulhatott volna a tűzpárbaj. S akkor ma nem az MSZP-s igazgató, hanem az MSZP-s gazdasági igazgatóhelyettes emlékére helyeznének el mécsest a diákok. (Gyilkos és áldozat korábban nagyon jóban voltak egymással, az iskolát is együtt alapították.) Lehet, hogy valahol, egy kies MSZP-frakcióban csücsülő mérnök már föltalálta a diktafont, amellyel lőni is lehet? Maffiaügyekben ők elég kreatívak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése