Ez nem egy szenzációhajhász cím, hanem a valóság. Lássuk, mi történt reggel óta, és mi derült ki. Szekeres Imre mellesleg lebuktatta a légvédelmet: nem látták meg a gépeket.
Kezdjük az elejétől azok kedvéért, akik nem figyeltek. Ferihegy mellett néhány állandóan ott lebzselő spotter - a fel- és leszálló repülőgépeket fényképező amatőrfotós - szerdán felfigyelt két különös gépre, amelyek megközelítették a repteret, de nem szálltak le. Azonnal felismerték, elvégre azért spotterek, hogy Beechcraft V Gulfstream típusúak, és bár nincs rajtuk felségjel, jól láthatóan antennákat hordoznak, ami katonai gépre utal, elektronikai felderítőgépre. Ilyen gépe pedig Izraelnek van. A felvételek elemzése után be is bizonyosodott, hogy a gépek izraeliek.
A Magyar Nemzet közzétette a hírt. Aliza-bin Noun nagykövet tagadta, hogy felderítőgépek lettek volna, szerinte csak "rutinrepülés" történt, aki pedig mást mond, az antiszemita. Az izraeli védelmi minisztérium eközben azt állította a HVG-nek, hogy egy C-130 Hercules "rutinszerű" gyakorlórepüléséről van szó. A minisztérium egyértelműen hazudott, mert a gépek nem Herculesek voltak, mellesleg a Hercules nem is lenne képes elrepülni Izraeltől idáig és vissza. A repülésben, haditechnikában kicsit is járatosak pedig tudják, hogy annak esélye, hogy Izraelből idejön röpködni egy katonai felderítő repülőgép csak úgy, az nagyjából olyan, mintha a kedves Olvasó bemászna egy idegen pinceablakon szétnézni odabent, és ezt mindenki normális dolognak tartsa.
Szekeres Imre honvédelmi miniszter kijelentette: a honvédelmi tárcának nem volt előzetes értesülése a gépek érkezéséről. Ez egy kulcsmondat, jegyezzük meg. A szóbanforgó Gulfstream gépek ugyanis nem egyszerűen felderítők. Szabatos megnevezésük "elektronikai felderítő és csapásmérő repülőgép". Ezek ugyanis felfegyverzett gépek, annak ellenére, hogy nem hordoznak rakétákat vagy gépágyút. Fegyverük maga az elektronika. Nagy teljesítményű mikrohullámú adókkal rendelkeznek, amelyek képesek megbénítani, kiégetni az ellenséges elektronikai eszközöket, légvédelmi radarokat, számítógépeket. Sőt, élőerő ellen is bevethetőek, hiszen súlyos égési sérüléseket okozhatnak, ha mikrohullámú antennáikat fókuszálva végigpásztázzák a felszínt, az ott tartózkodó embereket. (Nem újdonság az ilyen fegyver: már a MiG-25-ösök Szmercs típusú radarja is képes volt hasonlókra, pedig az nem is elektronikai hadviselésre szolgált.)
A nemzetközi jog szerint felfegyverzett gépek érkezését mindenképpen be kellett volna jelenteni a HM-nek. Nem így történt, sőt, polgári célú repülésre kértek engedélyt a légiközlekedési hatóságoktól. A magyar felderítés tehát tökéletesen csődöt mondott. Eleve fel kellett volna, hogy tűnjön, hogy a gépek "Air Force 676" és "Air Force 679" hívójellel rendelkeztek, típusukat pedig szintén ismerni kellett volna. De ha ez nem sikerült is, a magyar légvédelmi radaroknak fel kellett volna ismerniük, mi közeledik. A modern felderítő radarok ugyanis nem csupán egy pöttyöt mutatnak a képernyőn, hanem a repülési karakterisztika, a visszavert radarkép és egyéb tulajdonságok alapján meg tudják állapítani a repülő típusát is. A mért paraméterek alapján számítógép választja ki egy adatbázisból, hogy nagy valószínűséggel mi közeleg. (A paramétereket pedig igen parádésan tudják mérni, az sem ritka, hogy a radar a hajtómű fúvócsövébe "belenézve" megszámolja a turbinalapátokat, és ebből következtet a hajtómű típusára!)
S ha még ez sem lett volna elég, a repülőgépek transzpondere mindenképpen árulkodott volna. A transzponder fedélzeti jeladó, amely folyamatosan sugározza a gép pozícióját, hívójelét és néhány egyéb paraméterét a légiforgalmi irányítóknak. A forgalom irányítása ugyanis nem radar, hanem a transzponderek jelei alapján történik. A légvédelemnek a transzponder alapján is tudnia kellene azonosítani a Magyarország fölött haladó gépeket. De nem tudták. Az bizonyos, hogy a gépeken volt transzponder, hiszen anélkül nem repülhettek volna polgári légtérben, továbbá azonnal gyanúsak lettek volna.
Szekeres Imre nyilatkozatából kiderül, hogy a magyar légvédelem csak akkor képes észlelni egy ellenséges repülőgépet, ha az előre bejelenti érkezését. Az a tény, hogy a gépek eljutottak Ferihegyig, azt jelenti, hogy akár "le is bombázhatták volna", pontosabban mikrohullámú adóikkal tönkretehették volna a polgári légiforgalmi irányítás eszközeit, vagy akár a mobiltelefon-hálózatot, a tévé- és rádióállomásokat, gyakorlatilag mindent, amit integrált áramkörök vezérelnek. S persze ugyanígy le is hallgathatták ezeket. Hogy megtették-e, azt azonban csak a fedélzeten ülők tudják.
Ha felderítést végeztek, annak valószínűleg köze van a Tubesen épülő katonai radarhoz. Egyes katonai szakértők szerint a gépek célja a légvédelmi rendszer tesztelése volt. Berepülésük valószínűleg az Adriai-tenger felől történt.
Ami tehát tényként összefoglalható: Magyarország légterében felfegyverzett izraeli katonai repülőgépek tettek ismeretlen célú repülést, amit a Magyar Honvédség nem tudott nemhogy megakadályozni, de felderíteni sem. A repülés a nemzetközi jog számos pontja szerint háborús agressziónak minősül, már önmagában azért, mert a fegyveres gépeket közönséges szállítógépként próbálták "eladni". Ha nincsenek a spotterek Ferihegy kerítésénél, soha senki nem tudta volna meg, hogy itt jártak. A magyar kormány részéről az lenne az elvárható lépés, hogy visszahívja izraeli nagykövetét, amíg Izrael nem ad elfogadható magyarázatot az esetre, s ha ez nem történik meg, megszakítja a diplomáciai kapcsolatot.
Értesüléseink szerint a Jobbik tüntetést kíván szervezni az esemény kapcsán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése