Szerző: zero - 2010.03.06. 12:01
Mesterházy, Die Presse:
"Az elmúlt húsz évben mindegyik parlamenti pártban voltak korrupt politikusok. Véleményem szerint egy párt csak akkor lehet hiteles a korrupció dolgában, ha minden korrupt elemet kitaszít. És mi éppen ezt tesszük."
Ej, ki marad akkor a pártban, Attila?!
Balogh Zsolt, a BKV Zrt. volt megbízott vezérigazgatója:
"– Vitt neki pénzt?
– Nagyságrendileg mintegy hetvenmillió forint jutott hozzá rajtam keresztül. Azóta tudom, hogytizenötmillió fér el egy Nokia-dobozban, mert egyszer például abban adtam át az összeget.
– Honnan szerzett ennyi pénzt?
– A BKV-nál adták össze, a Hagyóhoz közel álló vezetők, már tudták, hogy én fogom kézbesíteni.
– És ők honnan szerezték?
– A BKV körüli cégektől.
– Hol adta át a dobozokat Hagyónak?
– Lelovics Ottó szobájában.
– Mit szólt Hagyó a pénzhez?
– Örült neki, megköszönte.
– Miért nem ment a rendőrségre, miért nem tagadta meg az együttműködést?
– Ekkor már féltem. Tudtam, hogy amiatt a bizonyos első eset miatt zsarolható vagyok, és kezdtem látni, milyen összetett pénzbehajtó szervezettel van dolgom."
Tavaly augusztus óta, a BKV-botránysorozat kirobbanása óta erre várunk ... köszönjük ezeket az információkat. Végre egy picit bepillanthatunk a zártkörű klub elfüggönyözött része mögé, és láthatjuk, egészen pontosan hogyan loptak a becsületes emberek érdekalapú közösségében.
Most szépen ki kell várni a májust, Hagyó elveszti a parlamenti helyét, ugrik a mentelmi jog, és irány az előzetes. És most már csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy hol van az évek során, bűnszervezetben összelopkodott százmilliók?
Csak nem Puch Lacinál, az MSZP pénztárában?!
Hoppá, a fenti leírás olyan maffia-jellegű ... ez pár évvel több lesz, Miklós!
Nem lesz több zarándoklat...
A teljes interjú:
"Az elmúlt húsz évben mindegyik parlamenti pártban voltak korrupt politikusok. Véleményem szerint egy párt csak akkor lehet hiteles a korrupció dolgában, ha minden korrupt elemet kitaszít. És mi éppen ezt tesszük."
Ej, ki marad akkor a pártban, Attila?!
Balogh Zsolt, a BKV Zrt. volt megbízott vezérigazgatója:
"– Vitt neki pénzt?
– Nagyságrendileg mintegy hetvenmillió forint jutott hozzá rajtam keresztül. Azóta tudom, hogytizenötmillió fér el egy Nokia-dobozban, mert egyszer például abban adtam át az összeget.
– Honnan szerzett ennyi pénzt?
– A BKV-nál adták össze, a Hagyóhoz közel álló vezetők, már tudták, hogy én fogom kézbesíteni.
– És ők honnan szerezték?
– A BKV körüli cégektől.
– Hol adta át a dobozokat Hagyónak?
– Lelovics Ottó szobájában.
– Mit szólt Hagyó a pénzhez?
– Örült neki, megköszönte.
– Miért nem ment a rendőrségre, miért nem tagadta meg az együttműködést?
– Ekkor már féltem. Tudtam, hogy amiatt a bizonyos első eset miatt zsarolható vagyok, és kezdtem látni, milyen összetett pénzbehajtó szervezettel van dolgom."
Tavaly augusztus óta, a BKV-botránysorozat kirobbanása óta erre várunk ... köszönjük ezeket az információkat. Végre egy picit bepillanthatunk a zártkörű klub elfüggönyözött része mögé, és láthatjuk, egészen pontosan hogyan loptak a becsületes emberek érdekalapú közösségében.Most szépen ki kell várni a májust, Hagyó elveszti a parlamenti helyét, ugrik a mentelmi jog, és irány az előzetes. És most már csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy hol van az évek során, bűnszervezetben összelopkodott százmilliók?
Csak nem Puch Lacinál, az MSZP pénztárában?!
Hoppá, a fenti leírás olyan maffia-jellegű ... ez pár évvel több lesz, Miklós!
Nem lesz több zarándoklat...
A teljes interjú:
- Nem mindennapi interjú lesz ez. Miért vállalkozott rá?
- Gondolhatja, hogy nem kelle mes érzés ország-világ elé állni ezekkel az ügyekkel, hiszen a ma gam BKV-n belüli szerepéről fogok részletesen beszélni. De mivel halá los fenyegetéseket kaptam, úgy ér zem, meg kell tennem. Azzal, hogy a nyilvánosság elé tárom mindazt, ami a cégnél folyt, részben könnyítek a lelkiismeretemen, részben pedig hatástalanítani próbálom az engem ért fenyegetéseket.
- Ennyire komolyan veszi azo kat a presszionáló üzeneteket?
- Mivel tudom, hogy végső so ron kitől származnak, nagyon ko molyan veszem.
- A lelkiismerete csak most szó lalt meg?
- Nem. Végig szólt, és egyre erősebben. Amikor jöttek értem a rendőrök, szabályosan megkönnyebbültem.
- És ha nem jöttek volna?
- Előbb-utóbb jönniük kellett. Csak az időpont volt kérdéses.
- Kezdjük az elején. Mikor ke rült a BKV-hoz?
- A vállalat 2006 decemberé ben írt ki pályázatot egy beruházá si csoportvezetői állásra, erre je lentkeztem, az igazat megvallva, nem túl sok reménnyel. Ekkori ban elbocsátások voltak a cégnél, sokan mentek kifelé, és nagyon kevesen befelé, ráadásul a vezetői posztok csaknem mindegyikét ré gi BKV-sok töltötték be.
- Ekkor Antal Attila volt a ve zérigazgató. Találkozott vele, mi előtt pályázott?
- Igen, egy semleges rendezvé nyen találkoztunk, ekkor a kezébe adtam a szakmai önéletrajzomat, de mondom, nem ítéltem esélyesnek a dolgot. Aztán az életem úgy alakult, hogy vidéken voltam egy hónapig, utána kaptam a hírt, hogy mégis meghallgatnának. Három szor meghallgattak, és 2007 áprilisában végül megkaptam az állást.
- Mit csinál egy beruházási cso portvezető a BKV-nál?
- Beruházási terveket mene dzsel, ezek előkészítését és lebo nyolítását felügyeli.
- Erre Ön alkalmas volt?
- Ilyen vagy ehhez nagyon ha sonló munkakörben több mint tíz évig dolgoztam a Matávnál, utána pedig, 1998-2000 között, a Magyar Postánál én alakítottam ki a beruhá zásokat felügyelő rendszert, úgy hogy azt gondolom, igen. Persze, a BKV-nál minden, így a beruházások is másként zajlanak, ennél a társa ságnál ésszerű munkavégzésre, át gondolt tervezésre nincs lehetőség.
- Miért?
- A tárgyév mindig összecsúszik az előző évvel, a költségvetés ről nagyon későn dönt a fővárosi önkormányzat, a projektek sokáig állnak, később pedig lóhalálában kell lezárni őket.
- Mikor találkozott a politikával?
- Miután műszaki vezérigazgató-helyettes lettem, 2007. szeptember végén, október elején.
- Hogyan?
- Berendelt az irodájába.
- Hagyó Miklós?
- Igen. Egy tányér volt előtte, valami negyven deka párizsival, éppen evett. Miközben bemulatlak neki, két kézzel tömte magába, aztán rám nézett, és azt kérdezte: te leszel? Mondtam, hogy úgy tűnik, én. Az tán azt mondta, hogy kemény legyek, mert itt végre kell hajtani dolgokat, és aki nem teszi, annak nincs kegyelem, annak el kell vágni a torkát.
- Milyen finom úriember. De legalább egyértelmű volt. Miért nem állt fel?
- Nem volt semmilyen ismeretem er ről a világról, ilyen emberekkel azelőtt nem találkoztam. Közlekedésépítő mérnök vagyok, aki éppen nagyon örült az előléptetésének. Ezt a közjátékot igyekez tem elfelejteni.
- Azt hitte, hogy ennyi volt az egész, és innentől belevetheti magát a szakmai mun kába? Ezt nem gondolhatta komolyan.
- Azt valamennyire természetesnek tartottam, hogy a BKV-t felügyelő főpol gármester-helyettesnek bemutatnak. A helyzetet viszont, amibe kerültem, nem ismertem fel.
- Mikor jött az első telefon?
- 2007 novemberében. Egy informati kai beruházást érintett, amit egy bizonyos cég nyert el.
- Tiszta körülmények között?
- Aligha. […] Az volt a szokás, hogy a politika csak általánosságban utalt ilyesmire, sokszor szabályosan ki kellett találni, mit akarnak.
- Mi hangzott el a telefonban?
- Hogy a győztes cég majd jelentősen árat fog emelni, és a vállalt határidőt is ki tolja. Ez a bevett eljárás. Lehet, hogy az ef fajta pályázatok formailag a legkedvezőbb ajánlattal nyernek, de utólag mindig jön nek ezek a módosítások, a megemelt árral és a határidővel való bűvészkedéssel.
- Ki volt a vonal túlsó végén?
- Az az ember, aki bemutatott Hagyó Miklósnak, Hatvani Szabó János.
- Miért nem küldte el a fenébe?
- Mert Hagyó megmondta, ott, az iro dájában, hogy ez az illető fog engem hívni, és az olyan, mintha ő hívna személyesen. Ezt elég részletesen kifejtette. Valahogy úgy fogalmaztak, hogy Hatvani Szabó lesz a tartótisztem.
-Ezt a bizonyos telefonhívást elmesélte Antal Attila vezérigazgatónak?
- Nem, Hatvani Szabó tájékoztatott, hogy Antal mindenről tud.
- Szó nélkül teljesítette a kérést?
- Nem. Nem értettem, hogy miért kelle ne kockára tennem az állásomat egy ilyen védhetetlen ügyben. Azt mondtam, hogy ez nem fog menni.
- Mi volt a reakció?
- Mennem kellett Hagyóhoz. Hagyónak van egy bosszantó eljárása. Szokása, hogy nyakon ragadja az embereket, mintha ba rátkozna, de ezt elviselni igazi fizikai teher tétel. Nekem is elkapta a nyakamat, és így sétáltunk fel-alá az irodája előtt a folyosón. Közben elmondta, hogy a szerződésmódo sítást márpedig meg kell csinálni, és a több letpénz teljes összegét ki is kell fizetni még karácsony előtt, azaz napokon belül.
- Mit érzett?
- Szégyelltem magam. Ma is szégyel lem.
- Miért?
- Mert balek voltam.
- És mit tett?
- Továbbengedtem a módosított szer ződést, és elismertem a teljesítést.
- Miért?
- Mert úgy gondoltam, hogy nem tehe tek mást. Féltettem az állásomat.
- És ezzel elindult a lejtőn.
- Így történt. Egyébként ez az első eset végig nem hagyott nyugodni, 2009 tava szán újra elővettem ennek az informatikai beruházásnak az ügyét, belső vizsgálatot indítottam, és hivatalosan felszólítottam azt a bizonyos céget, hogy fizessen kártérí tést a BKV-nak a késedelmes teljesítésért. Válaszul a cég vezetőjétől folyamatosan fe nyegető SMS-eket kaptam.
- Megmutatta valakinek?
- Igen, Horváth Évának. Mondtam, hogy elképesztő, amit műveltek, elloptok egy csomó pénzt, és ráadásul fenyegetőztök is. Azt válaszolta, hogy ne törődjek az üggyel, nem kell az illetővel foglalkozni, sem mi közöm hozzá.
- Mennyi pénzről lehetett itt szó?
- Egyszer éppen Hagyóhoz mentem, és ott ült az előszobájában a már említett tar tótiszt. Beszélgettünk, volt időnk, mert Ha gyó mindig sokáig váratta az embereket. Kinyitotta a táskáját, benne volt egy nagyméretű boríték, tele pénzzel, azt mondta, ez jött vissza az általam átengedett beruházás ból. Az általa említett visszatérítési ráta negyven százalék volt. Es ez egyetlen eset volt a sokból.
- Mi volt Horváth Éva szerepe a BKV-nál?
- Ő volt a csendőr kalapja.
- Ezt nem értem.
- Mifelénk az Alföldön járta egy törté net, hogy ha annak idején egy csendőr nem tudott egy rendezvényen megjelenni, azért a kalapját kirakták, figyelmeztetés gyanánt, hogy bármikor befuthat. Magyarán a BKV-nál Horváth Éva képviselte és menedzselte Hagyó érdekeit.
- 2008 elején ön lett a vállalat megbízott vezérigazgatója, először kétszer egy hónap ra. Milyen állapotban volt akkor a BKV?
- A BKV akkor gyakorlatilag lángokban állt. Használtbusz-beszerzési botrány, AAM-szerződések, sztrájk, Tóth Norbert gazdasági igazgató bejelentette, hogy má justól a cég finanszírozhatatlan lesz, és állt a bál a paraméterkönyv körül is. Egyébként, amit ellenem fel szoktak hozni vádként, ez idő tájt írtam alá Szalainé Szilágyi Eleonóra visszafoglalkoztató szerződését. Valóban, aláírtam. Azt sem tudtam, hol áll a fejem, hogy mikor, melyik tűzfészket oltsam, na ponta tizenhét aláíró tömbnél soha nem volt kevesebb, és Szalainé odajött, és meg kérdezte, hogy akkor ő elmenjen-e, mert a szerződése lejárt. Mondtam, hogy dehogy menjen, éppen most, amikor a tudására nagy szükség van a sztrájk miatt, maradjon és segítsen. Azt viszont nem tudtam, hogy akkorra már kapott végkielégítést, ráadásul csillagászati összegűt.
- Megbízott vezérigazgatóként sűrűbben találkozott a politikával?
- Igen. Először is, létrehoztam a jogi osztályt és a belső ellenőrzést végző controlling igazgatóságot, mert bármi lyen furcsa, azelőtt ilyen nem volt a BKV-nál. Hagyó Miklóssal minden apró szer vezeti és személyi döntésről egyeztetnem kellett. írásos előterjesztést kellett külde nem Horváth Évának, amire általában Hagyó aláírásával jött válasz, ugyancsak Horváth Éván keresztül. Egyébként na gyon feszült volt a légkör, mert a már em lített botrányügyek politikai üggyé is vál tak. A paraméterkönyv körüli botrány idején Hagyó személyesen is megjelent a nagy tárgyalóban, négy-öt ember kísérte, vörös fejjel üvöltözött velünk hajnalig. Aztán kaptam tőle egy meghívást Gödöl lőre, kérte, hogy látogassam meg. Másfél órát várakoztatott, majd egy lakásban kö zölte velem, hogy ezentúl konkrét utasítá sokat fog adni, és azt mondta, éves tagdíjat kell fizetnem neki.
- Tessék?
- Jól hallotta. Tizenötmillió forintot, készpénzben, karácsony előtt.
- És erre ön?
- Kiszédültem.
- Vitt neki pénzt?
- Nagyságrendileg mintegy hetvenmil lió forint jutott hozzá rajtam keresztül. Az óta tudom, hogy tizenötmillió fér el egy No kia-dobozban, mert egyszer például abban adtam át az összeget.
- Honnan szerzett ennyi pénzt?
- A BKV-nál adták össze, a Hagyóhoz közel álló vezetők, már tudták, hogy én fo gom kézbesíteni. Ekkor már féltem. Tudtam, hogy ami att a bizonyos első eset miatt zsarolható va gyok, és kezdtem látni, milyen összetett pénzbehajtó szervezetid van dolgom.
- Miből látta?
- Mindenhol Hagyó embereibe ütköz tem. 2008 áprilisában volt a sztrájk a BKV-nál. Végül megegyeztünk a sztrájkolókkal, aláírtuk a megállapodást, és ekkor valaki szólt, hogy menjek fel az irodámba. Ott ült pár szakszervezeti vezető, egy-két igazgató, és mondták, rendben, vége a sztrájknak, és most szokás szerint vissza kell juttatni vala mennyi pénzt a szakszervezeteknek, és kül deni kell egy csomaggal Hagyónak is. Na gyon bután nézhettem, mert valamennyien bólogattak, hogy igen, meg kell találni erre a forrást. Felhívtam Hagyót, hogy mi ez a helyzet, ő meg ügy ordított velem, hogy el kellett tartanom a telefont a fülemtől Tu dott mindenről, és kiabált, hogy ezt d kell intézni.
- A szakszervezeti emberek is ott ültek...
- Igen.
- Ön kapott a pénzből?
- Soha, egy forintot sem. Távozni is végkielégítés nélkül távoztam.
- Nem ötlött fel soha önben, hogy mi csoda megalázó és főleg bűnös szituációk ba kerül?
- Megalázó… Dehogynem. Egyszer például Hagyó elhívott egy beszélgetésre.
[…]
vártam egy órát, végül kiderült, hogy bent ülnek. Bementem, leültem én is. Hagyó volt ott, Mesterházy Emő és Tóthfalusi György, a BKV igazgatóságának elnöke. Hagyó azt mondta, hogy ezentúl nemcsak azt kell tel jesítenem, amit ő mond, hanem azt is, amit Tóthfalusi kér.
- És Mesterházy?
- Ő egy szót sem szólt, elnézett fölöt tünk, nézte a tévét.
- Mit kért Tóthfalusi?
- Neki ingatlanokkal, ingatlanhasznosí tással kapcsolatos kérései voltak. Őt ez ér dekelte.
- Mikor kezdte azt érezni, hogy vége lesz a dalnak?
- Amikor híre jött, hogy Kocsis István érkezik. Akkor felgyorsultak az események. Én, amíg leheteti, a kommunikációs igaz gatóság szerződéseit visszatartottam, nem ellenjegyeztem, mert ezen a területen történt a legtöbb, addigra már kipattant botrá nyos eset. Eddig lehetett. Megint csak Hor váth Éva szobájában közölte velem az a bi zonyos tartótiszt, hogy mindent alá kell ír nom, mielőtt Kocsis megérkezik- Végül aláírtam őket, de azzal a kikötéssel, hogy a tar talomért nem vagyok hajlandó felelni, azért a szakterületi vezetők a felelősek, és az alá írásom csak az aláírási szabályzat miatt ke rül ezekre a papírokra.
- Most már nem először hozom szóba, de ezek annyira képtelen helyzetek, hogy megint meg kell kérdeznem: miért tűrte, mi ért nem csapott az asztalra, miért nem for dult a hatóságokhoz?
- Sokadjára sem tudok jó választ adni erre. Mert gyenge akaratú voltam, és gyá va. És bár igaz, hogy ezek az események megtörténtek, azért a munkaidőm nagy részét mégiscsak érdemi, szakmai tevé kenység töltötte ki, amihez értettem, és amit szerettem csinálni. Egyébként azzal, hogy mindezt elmondom a nyilvánosság előtt, van még egy célom. Nagyon sok hoz zám hasonló gyenge, megfélemlített em ber dolgozhat még az állami cégeknél. Ne kik szeretnék segíteni, hogy az én példám ból okuljanak, és ha ilyen ügyekbe keve redtek, akkor szálljanak ki, mert egészen bizonyos, hogy nem lesz jó vége az ő történetüknek sem.
- Együttműködik a hatóságokkal?
- Igen.
- Gondolhatja, hogy nem kelle mes érzés ország-világ elé állni ezekkel az ügyekkel, hiszen a ma gam BKV-n belüli szerepéről fogok részletesen beszélni. De mivel halá los fenyegetéseket kaptam, úgy ér zem, meg kell tennem. Azzal, hogy a nyilvánosság elé tárom mindazt, ami a cégnél folyt, részben könnyítek a lelkiismeretemen, részben pedig hatástalanítani próbálom az engem ért fenyegetéseket.
- Ennyire komolyan veszi azo kat a presszionáló üzeneteket?
- Mivel tudom, hogy végső so ron kitől származnak, nagyon ko molyan veszem.
- A lelkiismerete csak most szó lalt meg?
- Nem. Végig szólt, és egyre erősebben. Amikor jöttek értem a rendőrök, szabályosan megkönnyebbültem.
- És ha nem jöttek volna?
- Előbb-utóbb jönniük kellett. Csak az időpont volt kérdéses.
- Kezdjük az elején. Mikor ke rült a BKV-hoz?
- A vállalat 2006 decemberé ben írt ki pályázatot egy beruházá si csoportvezetői állásra, erre je lentkeztem, az igazat megvallva, nem túl sok reménnyel. Ekkori ban elbocsátások voltak a cégnél, sokan mentek kifelé, és nagyon kevesen befelé, ráadásul a vezetői posztok csaknem mindegyikét ré gi BKV-sok töltötték be.
- Ekkor Antal Attila volt a ve zérigazgató. Találkozott vele, mi előtt pályázott?
- Igen, egy semleges rendezvé nyen találkoztunk, ekkor a kezébe adtam a szakmai önéletrajzomat, de mondom, nem ítéltem esélyesnek a dolgot. Aztán az életem úgy alakult, hogy vidéken voltam egy hónapig, utána kaptam a hírt, hogy mégis meghallgatnának. Három szor meghallgattak, és 2007 áprilisában végül megkaptam az állást.
- Mit csinál egy beruházási cso portvezető a BKV-nál?
- Beruházási terveket mene dzsel, ezek előkészítését és lebo nyolítását felügyeli.
- Erre Ön alkalmas volt?
- Ilyen vagy ehhez nagyon ha sonló munkakörben több mint tíz évig dolgoztam a Matávnál, utána pedig, 1998-2000 között, a Magyar Postánál én alakítottam ki a beruhá zásokat felügyelő rendszert, úgy hogy azt gondolom, igen. Persze, a BKV-nál minden, így a beruházások is másként zajlanak, ennél a társa ságnál ésszerű munkavégzésre, át gondolt tervezésre nincs lehetőség.
- Miért?
- A tárgyév mindig összecsúszik az előző évvel, a költségvetés ről nagyon későn dönt a fővárosi önkormányzat, a projektek sokáig állnak, később pedig lóhalálában kell lezárni őket.
- Mikor találkozott a politikával?
- Miután műszaki vezérigazgató-helyettes lettem, 2007. szeptember végén, október elején.
- Hogyan?
- Berendelt az irodájába.
- Hagyó Miklós?
- Igen. Egy tányér volt előtte, valami negyven deka párizsival, éppen evett. Miközben bemulatlak neki, két kézzel tömte magába, aztán rám nézett, és azt kérdezte: te leszel? Mondtam, hogy úgy tűnik, én. Az tán azt mondta, hogy kemény legyek, mert itt végre kell hajtani dolgokat, és aki nem teszi, annak nincs kegyelem, annak el kell vágni a torkát.
- Milyen finom úriember. De legalább egyértelmű volt. Miért nem állt fel?
- Nem volt semmilyen ismeretem er ről a világról, ilyen emberekkel azelőtt nem találkoztam. Közlekedésépítő mérnök vagyok, aki éppen nagyon örült az előléptetésének. Ezt a közjátékot igyekez tem elfelejteni.
- Azt hitte, hogy ennyi volt az egész, és innentől belevetheti magát a szakmai mun kába? Ezt nem gondolhatta komolyan.
- Azt valamennyire természetesnek tartottam, hogy a BKV-t felügyelő főpol gármester-helyettesnek bemutatnak. A helyzetet viszont, amibe kerültem, nem ismertem fel.
- Mikor jött az első telefon?
- 2007 novemberében. Egy informati kai beruházást érintett, amit egy bizonyos cég nyert el.
- Tiszta körülmények között?
- Aligha. […] Az volt a szokás, hogy a politika csak általánosságban utalt ilyesmire, sokszor szabályosan ki kellett találni, mit akarnak.
- Mi hangzott el a telefonban?
- Hogy a győztes cég majd jelentősen árat fog emelni, és a vállalt határidőt is ki tolja. Ez a bevett eljárás. Lehet, hogy az ef fajta pályázatok formailag a legkedvezőbb ajánlattal nyernek, de utólag mindig jön nek ezek a módosítások, a megemelt árral és a határidővel való bűvészkedéssel.
- Ki volt a vonal túlsó végén?
- Az az ember, aki bemutatott Hagyó Miklósnak, Hatvani Szabó János.
- Miért nem küldte el a fenébe?
- Mert Hagyó megmondta, ott, az iro dájában, hogy ez az illető fog engem hívni, és az olyan, mintha ő hívna személyesen. Ezt elég részletesen kifejtette. Valahogy úgy fogalmaztak, hogy Hatvani Szabó lesz a tartótisztem.
-Ezt a bizonyos telefonhívást elmesélte Antal Attila vezérigazgatónak?
- Nem, Hatvani Szabó tájékoztatott, hogy Antal mindenről tud.
- Szó nélkül teljesítette a kérést?
- Nem. Nem értettem, hogy miért kelle ne kockára tennem az állásomat egy ilyen védhetetlen ügyben. Azt mondtam, hogy ez nem fog menni.
- Mi volt a reakció?
- Mennem kellett Hagyóhoz. Hagyónak van egy bosszantó eljárása. Szokása, hogy nyakon ragadja az embereket, mintha ba rátkozna, de ezt elviselni igazi fizikai teher tétel. Nekem is elkapta a nyakamat, és így sétáltunk fel-alá az irodája előtt a folyosón. Közben elmondta, hogy a szerződésmódo sítást márpedig meg kell csinálni, és a több letpénz teljes összegét ki is kell fizetni még karácsony előtt, azaz napokon belül.
- Mit érzett?
- Szégyelltem magam. Ma is szégyel lem.
- Miért?
- Mert balek voltam.
- És mit tett?
- Továbbengedtem a módosított szer ződést, és elismertem a teljesítést.
- Miért?
- Mert úgy gondoltam, hogy nem tehe tek mást. Féltettem az állásomat.
- És ezzel elindult a lejtőn.
- Így történt. Egyébként ez az első eset végig nem hagyott nyugodni, 2009 tava szán újra elővettem ennek az informatikai beruházásnak az ügyét, belső vizsgálatot indítottam, és hivatalosan felszólítottam azt a bizonyos céget, hogy fizessen kártérí tést a BKV-nak a késedelmes teljesítésért. Válaszul a cég vezetőjétől folyamatosan fe nyegető SMS-eket kaptam.
- Megmutatta valakinek?
- Igen, Horváth Évának. Mondtam, hogy elképesztő, amit műveltek, elloptok egy csomó pénzt, és ráadásul fenyegetőztök is. Azt válaszolta, hogy ne törődjek az üggyel, nem kell az illetővel foglalkozni, sem mi közöm hozzá.
- Mennyi pénzről lehetett itt szó?
- Egyszer éppen Hagyóhoz mentem, és ott ült az előszobájában a már említett tar tótiszt. Beszélgettünk, volt időnk, mert Ha gyó mindig sokáig váratta az embereket. Kinyitotta a táskáját, benne volt egy nagyméretű boríték, tele pénzzel, azt mondta, ez jött vissza az általam átengedett beruházás ból. Az általa említett visszatérítési ráta negyven százalék volt. Es ez egyetlen eset volt a sokból.
- Mi volt Horváth Éva szerepe a BKV-nál?
- Ő volt a csendőr kalapja.
- Ezt nem értem.
- Mifelénk az Alföldön járta egy törté net, hogy ha annak idején egy csendőr nem tudott egy rendezvényen megjelenni, azért a kalapját kirakták, figyelmeztetés gyanánt, hogy bármikor befuthat. Magyarán a BKV-nál Horváth Éva képviselte és menedzselte Hagyó érdekeit.
- 2008 elején ön lett a vállalat megbízott vezérigazgatója, először kétszer egy hónap ra. Milyen állapotban volt akkor a BKV?
- A BKV akkor gyakorlatilag lángokban állt. Használtbusz-beszerzési botrány, AAM-szerződések, sztrájk, Tóth Norbert gazdasági igazgató bejelentette, hogy má justól a cég finanszírozhatatlan lesz, és állt a bál a paraméterkönyv körül is. Egyébként, amit ellenem fel szoktak hozni vádként, ez idő tájt írtam alá Szalainé Szilágyi Eleonóra visszafoglalkoztató szerződését. Valóban, aláírtam. Azt sem tudtam, hol áll a fejem, hogy mikor, melyik tűzfészket oltsam, na ponta tizenhét aláíró tömbnél soha nem volt kevesebb, és Szalainé odajött, és meg kérdezte, hogy akkor ő elmenjen-e, mert a szerződése lejárt. Mondtam, hogy dehogy menjen, éppen most, amikor a tudására nagy szükség van a sztrájk miatt, maradjon és segítsen. Azt viszont nem tudtam, hogy akkorra már kapott végkielégítést, ráadásul csillagászati összegűt.
- Megbízott vezérigazgatóként sűrűbben találkozott a politikával?
- Igen. Először is, létrehoztam a jogi osztályt és a belső ellenőrzést végző controlling igazgatóságot, mert bármi lyen furcsa, azelőtt ilyen nem volt a BKV-nál. Hagyó Miklóssal minden apró szer vezeti és személyi döntésről egyeztetnem kellett. írásos előterjesztést kellett külde nem Horváth Évának, amire általában Hagyó aláírásával jött válasz, ugyancsak Horváth Éván keresztül. Egyébként na gyon feszült volt a légkör, mert a már em lített botrányügyek politikai üggyé is vál tak. A paraméterkönyv körüli botrány idején Hagyó személyesen is megjelent a nagy tárgyalóban, négy-öt ember kísérte, vörös fejjel üvöltözött velünk hajnalig. Aztán kaptam tőle egy meghívást Gödöl lőre, kérte, hogy látogassam meg. Másfél órát várakoztatott, majd egy lakásban kö zölte velem, hogy ezentúl konkrét utasítá sokat fog adni, és azt mondta, éves tagdíjat kell fizetnem neki.
- Tessék?
- Jól hallotta. Tizenötmillió forintot, készpénzben, karácsony előtt.
- És erre ön?
- Kiszédültem.
- Vitt neki pénzt?
- Nagyságrendileg mintegy hetvenmil lió forint jutott hozzá rajtam keresztül. Az óta tudom, hogy tizenötmillió fér el egy No kia-dobozban, mert egyszer például abban adtam át az összeget.
- Honnan szerzett ennyi pénzt?
- A BKV-nál adták össze, a Hagyóhoz közel álló vezetők, már tudták, hogy én fo gom kézbesíteni. Ekkor már féltem. Tudtam, hogy ami att a bizonyos első eset miatt zsarolható va gyok, és kezdtem látni, milyen összetett pénzbehajtó szervezetid van dolgom.
- Miből látta?
- Mindenhol Hagyó embereibe ütköz tem. 2008 áprilisában volt a sztrájk a BKV-nál. Végül megegyeztünk a sztrájkolókkal, aláírtuk a megállapodást, és ekkor valaki szólt, hogy menjek fel az irodámba. Ott ült pár szakszervezeti vezető, egy-két igazgató, és mondták, rendben, vége a sztrájknak, és most szokás szerint vissza kell juttatni vala mennyi pénzt a szakszervezeteknek, és kül deni kell egy csomaggal Hagyónak is. Na gyon bután nézhettem, mert valamennyien bólogattak, hogy igen, meg kell találni erre a forrást. Felhívtam Hagyót, hogy mi ez a helyzet, ő meg ügy ordított velem, hogy el kellett tartanom a telefont a fülemtől Tu dott mindenről, és kiabált, hogy ezt d kell intézni.
- A szakszervezeti emberek is ott ültek...
- Igen.
- Ön kapott a pénzből?
- Soha, egy forintot sem. Távozni is végkielégítés nélkül távoztam.
- Nem ötlött fel soha önben, hogy mi csoda megalázó és főleg bűnös szituációk ba kerül?
- Megalázó… Dehogynem. Egyszer például Hagyó elhívott egy beszélgetésre.
[…]
vártam egy órát, végül kiderült, hogy bent ülnek. Bementem, leültem én is. Hagyó volt ott, Mesterházy Emő és Tóthfalusi György, a BKV igazgatóságának elnöke. Hagyó azt mondta, hogy ezentúl nemcsak azt kell tel jesítenem, amit ő mond, hanem azt is, amit Tóthfalusi kér.
- És Mesterházy?
- Ő egy szót sem szólt, elnézett fölöt tünk, nézte a tévét.
- Mit kért Tóthfalusi?
- Neki ingatlanokkal, ingatlanhasznosí tással kapcsolatos kérései voltak. Őt ez ér dekelte.
- Mikor kezdte azt érezni, hogy vége lesz a dalnak?
- Amikor híre jött, hogy Kocsis István érkezik. Akkor felgyorsultak az események. Én, amíg leheteti, a kommunikációs igaz gatóság szerződéseit visszatartottam, nem ellenjegyeztem, mert ezen a területen történt a legtöbb, addigra már kipattant botrá nyos eset. Eddig lehetett. Megint csak Hor váth Éva szobájában közölte velem az a bi zonyos tartótiszt, hogy mindent alá kell ír nom, mielőtt Kocsis megérkezik- Végül aláírtam őket, de azzal a kikötéssel, hogy a tar talomért nem vagyok hajlandó felelni, azért a szakterületi vezetők a felelősek, és az alá írásom csak az aláírási szabályzat miatt ke rül ezekre a papírokra.
- Most már nem először hozom szóba, de ezek annyira képtelen helyzetek, hogy megint meg kell kérdeznem: miért tűrte, mi ért nem csapott az asztalra, miért nem for dult a hatóságokhoz?
- Sokadjára sem tudok jó választ adni erre. Mert gyenge akaratú voltam, és gyá va. És bár igaz, hogy ezek az események megtörténtek, azért a munkaidőm nagy részét mégiscsak érdemi, szakmai tevé kenység töltötte ki, amihez értettem, és amit szerettem csinálni. Egyébként azzal, hogy mindezt elmondom a nyilvánosság előtt, van még egy célom. Nagyon sok hoz zám hasonló gyenge, megfélemlített em ber dolgozhat még az állami cégeknél. Ne kik szeretnék segíteni, hogy az én példám ból okuljanak, és ha ilyen ügyekbe keve redtek, akkor szálljanak ki, mert egészen bizonyos, hogy nem lesz jó vége az ő történetüknek sem.
- Együttműködik a hatóságokkal?
- Igen.
Hagyó Miklós pofátlan magabiztossággal reagált az interjúra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése