Lippai Roland jegyzete
2009. szeptember 22. 05:55
Lippai Roland
Egy helyi „kultúrlény” úgy gondolta, mindenképpen meg kell torolnia a húgát ért állítólagos sérelmeket, erre nemes egyszerűséggel félholtra verte a nála gyengébb fiút, aki az intenzív osztályon kötött ki. Ezek a „jó arcok” a sötét jövő ösztönlényének prototípusai. És egyre több van belőlük.
A történetben semmi extra nincsen. Egy 15 éves gyerek állítólag inzultálta a feltehetőleg vele egy korban lévő lányt az iskolában. Tán még szólt is neki az aljas bitang, hogy nem kellene mobilozni, meg ordítozni az órán. Akinek ilyen bátyja van, az biztos nem a Pitagorasz-tételt magolja. A gödör alja, hogy a lány állítólag kigyúrt és ráadásul még a küzdősortokban is jártas, mindössze 18 éves bátyja nemes egyszerűséggel megvárja az „agresszort” az iskolánál, s szó szerint kiverte
belőle az életet. Halt már meg diák Budapesten is, mert iskolatársa egyetlen ütéssel szétzúzta a koponyáját. Állítólag ő is csúnyán nézett egyszer.
A király
A verés után „királyt” koronáztak Kaposváron. Rövid királyság volt ez, mert szerencsére elfogták a rendőrök, minek köszönhetően ez a „megtorló gépezet” akár nyolc év börtönt is kaphat. „Ennyi elég volt, menj innen!”, mondta a sértett „hercegnő” az ütlegelés közben. Volt olyan kedves, hogy miközben a bátyja éppen hatalmas ütéseket mért egy másik ember fejére és testére, azért figyelmeztette is, hogy most már azért elég, sok lesz. Minek annyit ütni? Elég lett volna egyetlen hatalmas fejberúgás is, ami nem is olyan fárasztó és talán hatásosabb is. Látványnak sem utolsó.
Tizenkettes karikával a tévéből már lehet ilyesmit tanulni.
Hillerék ilyet még nem láttak
Egyébként – igaz másképpen, mint Gyurcsány, de – elkúrták a dolgot. Elfelejtették mobiltelefonnal felvenni a mókát. Pedig az lett volna csak a királyság! Bőven lenne helye a többi verekedés, cipőnyalatás, a célzott és precízen kivitelezett terrorakció között a világhálón. Hiller, Magyar és a többi „szakember” úgysem látott még ilyet...
Ezek az embertelen események szépen illeszkednek az évek óta jól kitapintható folyamatba, amikor is az ököljog látszik diadalmaskodni az élet számos szegmensében. Vajon naponta hányan válnak megtorlás áldozatává? A légkör is a megtorlóknak kedvez. Ez az eredménye annak a szélsőséges és félelmetesen hatásos agymosásnak, amelynek hajtóereje a közösséget ellenségnek tekintő, az individuumot pedig legfelsőbb hatalomnak elfogadó emberellenes liberalizmus. Helytartóik szerint az „én” a világegyetem központja. Egy ilyen kontroll nélküli embernek nem állhat az útjába senki. Ha testileg nem is – egyelőre gyilkolni még nem lehet szabadon –, de lelkileg megsemmisül az, aki egy ilyen alak terveit „húzza keresztül”. A kaposvári fiú számára még jó ideig mindenki ellenség lesz.
Kiskakas
Természetes evolúciós stáció a fiatalok kakaskodása. Tizenévesen, kora huszonévesen a férfiak – bizonygatva férfiasságukat, rátermettségüket – nagyobb kockázatvállalással bírnak és belemennek a külső szemlélő számára irracionálisan veszélyesnek tűnő helyzetekbe is. Ezek az „indulatok” a későbbi érés során – s mert elvileg a jó párkapcsolat, később pedig a házasság is kontrollként jelentkezik – csillapodnak. Sokkal inkább a konform viselkedés és életvezetés lesz az uralkodó, mintsem valamely deviancia által hajtott cselekvéssorozat.
Az egyre jobban mélyülő és fenyegető erőszakspirál, amelyben Magyarország vergődik, azonban már nem a tinik kakaskodásából állt össze. A számos iskolai verésben, a nyílt színi összetűzéseken át az egyre brutálisabban véghez vitt rablásokban találhatunk közös nevezőt. Nevezzük „valóságos erkölcsi válságnak”, amikor is már-már úgy tűnik, a „rossz” végleg felülkerekedik a „jón”. Nincs kontroll, a gyógyuláshoz generációs összefogásra lesz szükség. Persze előbb el kellene ismerni azt is, hogy baj van. Nem kicsi, nagy.
Mivel regnáló politikusok, a sleppjük, nagy befolyással bíró aktorok hírből sem ismerik a törvényeket, ezzel akár egész generációkat „hatalmazhatnak” fel arra, hogy bármilyen, az életben jelentkező probléma megoldásában a törvénytelenség és az ösztön legyen az irányadó. Látjuk, hova vezet az ösztön: kaposvári tinigyilkosság, a mostani leckéztetés, Olaszliszka, vagy éppen Pesterzsébet.
Álomvilág a liberális szalonokban
Itt nem tinik vagy „helyi bikák” vetélkedéséről van szó. Célzott, előre megfontolt, kifejezetten a másik fél megsemmisítésére, megalázására törő erőszak hatja át a társadalmat. Liberális szalonokban ez mind csupán fikció, de az legyen az ő gondjuk. Jöhet még olyan „égés”, amely az ő kardigánjukat is megpörköli, ha nem futnak elég gyorsan. Hogy mikor és milyen eszközökkel kezdődik a probléma kezelése, hamarosan eldől. Ami biztos: nem lehet struccpolitikát folytatni. Egyrészt mert nem vagyunk struccok. Másrészt mert valóban nagy a baj.
http://www.mno.hu/portal/663929