Svájc is rasszista lett
- Utolsó módosítás:
- 2009.12.04. - 07:42
- Létrehozás:
- 2009.12.04. - 07:42
"Új szellem járja be Európát. A demokrácia veszélyes szelleme." Nem egy megveszekedett diktatúrapárti, hanem a svájci liberális értelmiség egyik reprezentánsa mondta e szavakat. Szerinte a svájci minarettiltás bebizonyította: nem kell mindenben kikérni a buta nép véleményét. A tiltakozások nem csendesülnek.
Svájc a közvetlen demokrácia őshazája, ahol voltaképp bármi kérdéssé formálható. Andreas Gross, zürichi szociáldemokrata politikus a népakarat nagy támogatója volt, számos referendumot kezdeményezett is. Most azonban magán kívül van. Felháborodottan vette tudomásul - pontosabban szólva: egyáltalán nem hajlandó tudomásul venni -, hogy a svájci választók majdnem hatvan százaléka november utolsó vasárnapján igent mondott a minaretek tiltására. Szerinte ez sérti a Svájcban élő muzulmánok jogait - márpedig senkinek a joga nem korlátozható még többségi döntéssel sem. Éppen ezért azt javasolja a zürichi politikus, hogy mihamarabb változtassák meg a túl liberális szabályokat, s szorítsák korlátok közé a népet. Mégsem járja egy demokráciában, hogy a nép csak úgy össze-vissza döntögethet, sarkíthatnánk a véleményt.
Andreas Gross nincs egyedül felháborodásával. A svájci baloldali értelmiséget megrázta a szerintük „iszlámellenes" népszavazási eredmény, és néhányan már a hét elején utcára vonultak a demokratikus népakarat ellen tüntetve. Főleg azon nyugat-svájci, francia nyelvű városokban voltak tüntetések, ahol egyébként is hagyományosan baloldaliabban, liberálisabban voksolnak a polgárok. Genfben, Lausanneban néhány ezer ember tiltakozott - a megmozdulásokhoz a keresztény egyházak, valamint a zsidó gyülekezetek is csatlakoztak. „Vote démocrassiste", azaz „demokrasszista szavazat", mondtak véleményt a főként fiatalokból álló felvonulók polgártársaik döntéséről. „Mindannyian muzulmánok vagyunk", skandálták hozzá. Persze nem ők alkotják többséget - tehát mégsem érzi magát mindenki muzulmánnak -: nem véletlen, hogy a legtöbb helyen - így például Fribourgban is - csak néhány tucatnyi ember érezte szükségesnek, hogy az utcán adjon hangot felháborodottságának.
Nagy a zavarodottság azonban a reakciókban. Elvégre mégiscsak nehéz demokratikus érvekkel bírálni egy többségi döntést. A svájci balliberális értelmiség most mégis erre tesz kísérletet. Például Charles Lewinsky neves svájci író szerint elviselhetetlen az a kispolgári, idegengyűlölő Svájc, amely most megmutatta arcát. A Tages-Anzeigernek írt nagy esszéjében a zsidó származású értelmiségi szégyenteljesnek tartja, hogy Svájc az európai szélsőjobboldal példaképévé kezd válni. Egyben igazat ad Kaddhafinak, aki szerint bebizonyosodott, hogy Svájc egy vallásilag rasszista állam.Lewinsky szerint azonban nem lehet egyszerűen végignézni, hogy a nyárspolgári mentalitás kerüljön fölénybe. Szerinte egyszerűen az alkotmányban kéne meghatározni azon elveket - például azt, hogy minden vallás úgy gyakorolja a hitét, ahogy tudja, akarja -, amelyeket még a nép többsége sem vonhat kétségbe. A közvetlen demokráciával egyébként nem összeférő eme javaslat számos európai országban - így Magyarországon is - érvényesül: a magyar Alkotmánybíróság egyik döntésében például határozottan mondta ki, hogy a nép nem jogosult alkotmányt módosítani.
Azonban tán nem is kell módosítani a svájci alkotmányt - elvégre az alpesi állam nemzetközi kötelezettségei révén is megtámadható az immáron az alkotmányba felvett minarettilalom. A nemzetközi szervezetek többsége - így az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Navi Pillay is - egyértelműen diszkriminatívnak minősítette a svájciak döntését. A svájci külügyminiszter, Micheline Calmy-Rey is magyarázkodásra szorult: ráadásul szerinte a népszavazás eredménye nagyban veszélyeztetheti Svájc biztonságát. (Más kérdés, hogy e félelmével áttételesen az iszlám vallás vadságáról szóló szélsőjobboldali érveket igazolta csak.)
Az Emberi Jogok Európai Egyezményének Svájc is tagja, és sokan éppen ezért vélik úgy, hogy Svájc nem érvényesíthetné a minarettilalmat, mert az sérti az Egyezmény vallásszabadságról szóló rendelkezéseit. Ez praktikusan annyit jelenthet, hogy amennyiben a jövőben meg is tiltanák a svájci hatóságok az új minaretek építését, ez megtámadható lenne a strassbourgi Emberi Jogi Bíróság előtt.
A népszavazást támogató, szélsőjobboldali Svájci Néppárt / Demokratikus Centrumunió (SVP/UDC) éppen ezért már előre gondolkodik, s bejelentették, hogy ha holmi európai akadékoskodás miatt nem érvényesülne a nép akarata, akkor egy laza mozdulattal majd arról kezdeményeznek népszavazást, hogy kell-e az alpesi országnak egyáltalán ez az egész strassbourghi kitérő. Elvégre a mai svájci népszavazási törvény lehetővé teszi - ellentétben a magyar szabályozással -, hogy akár nemzetközi szerződésekről is voksolhasson a „szuverén".
Daniel Cohn-Bendit azonban szintén a népszavazásban bízik. Csakhogy ellenkező céllal. Az európai zöld politikus a genfi Le Temps-nak nyilatkozva megejtő őszinteséggel mondja ki, hogy addig kéne újraszavaztatni a svájciakat, amíg végre a politikai elitnek tetsző vélemény jön ki.
 |
| "Rasszista" plakátok a metróban |
Mindazonáltal az európai közvélemény nem hiszi, hogy a svájci döntés egyedülálló lenne. Szerintük Európa-szerte erősödik az iszlámellenesség. És való igaz: voltaképp bármely európai országban hasonló eredmény született volna. Sőt: Franciaországban állítólag még húsz százaléknyian sem lennének azok, akik elutasítanák a minaretek tiltását. Ráadásul a téma már nem csak a szélsőjobboldalé. A német kereszténydemokraták megértően nyilatkoztak, s szerintük az európai iszlamizáció valós probléma, ami nem tudható le mindenféle életidegen liberális szépelgéssel. Nicolas Sarkozy egyenesen a következő szavakkal kommentálta a svájci döntést: „Az emberek láthatóan nem akarják, hogy megváltozzon az országuk. Egyszerűen az identitásukat védik."
Eme iszlámkritikus identitásvédelem mögött sokan azonban nem csak iszlámellenességet - de burkolt antiszemitizmust is látnak. A bécsi Standardnak nyilatkozó Charlotte Knobloch, német zsidó elöljáró szerint az antiszemiták iszlámellenes köntösben jönnek elő. Egyesek éppen ezért párhuzamot is vonnak a mostani népszavazás és egy 1893-as között, amikor a svájciak a zsidó állatvágásra mondtak - no persze kifelé csak egészségügyi és köztisztasági okokból - határozott nemet. A kontextust azonban mindenki értette akkor is és ma is. 1893-ban tombolt a svájci sajtóban az antiszemita propaganda, ma pedig hasonlóan kezelik a másik szemita nép vallását.
Az iszlám államok többsége éppen ezért igen felháborodottan reagált. Noha a dán Mohamed-karikatúrák idején jelentkezett utcai konfrontációk ezúttal elmaradtak, a politikusok azért keményen odamondogattak Svájcnak. Líbia, Szíria és Törökország például azt szorgalmazza, hogy az ENSZ szervek a továbbiakban ne egy ilyen rasszista államban legyenek. A török miniszterelnök szerint a svájci döntés egyértelmű bizonyítéka annak, hogy Európa-szerte erősödik a fasizmus. Egeman Bagis, török európaügyi miniszter pedig európaiságból oktatta ki a kis alpesi államot. Tán azonban nem mellékes megjegyezni, hogy Bagis országában mind a mai napig tilos keresztény templomot építeni, és jelentősen korlátozzák a keresztény felekezetek működését. (Nem szólva az ott élő papokat ért súlyos atrocitásokról.)
Hiába beszélnek azonban sokan új vallásháborúról, a keresztény egyházak nem állnak nyíltan a minaretellenesek mellé, sőt: a svájci püspöki kar nyílt levélben utasította el a népszavazás eredményét. Mire a népszavazás kezdeményezői gunyorosan csak annyit válaszoltak, hogy jó lenne, ha a katolikusok akkor is ilyen hangosan tiltakoznának, amikor a muzulmán államokban keresztényeket üldöznek, gyilkolnak. (A Jobbik által támogatott Hamasz által vezetett palesztin városokból tömegesen menekülnek a katolikusok, nem véletlen, hogy a Jobbik kivételével valamennyi nyugat-európai radikális jobboldali párt keményen arabellenes, már-már cionista retorikával él.)
Nagy persze az ideológiai összevisszaság a kérdés megítélésében. Mind az iszlámellenes, mind az iszlámpárti táborban vannak ugyanis baloldaliak, liberálisok, szélsőjobboldaliak, zsidók, keresztények, antiszemiták, kommunisták vagy feministák. Alice Schwartzer német feminista aktivista például nem csak a minareteket, de a női fátylat is betiltaná. Sok liberális szerint ugyanis az iszlám nem egyszerűen csak a keresztény Nyugatra, de leginkább a liberalizmusra veszély.
A téma hőfoka azonban egészen biztos nem érte el még a maximumot. Egyrészről számos európai országban készülnek hasonló népszavazásokra az ottani radikálisok, másrészről a svájci jobboldal is csak az első lépést látja a sikerben. A Kereszténydemokrata Néppárt - hiába a hivatalos egyház iszlámpártisága - a muzulmán és a zsidó temetőket, temetéseket is betiltaná, mondván: azok elütnek a keresztény szokásoktól. A jóval radikálisabb SVP / UDC pedig az iszlám vallás további szimbólumait is tiltólistára venné.
A néppel egyet nem értőkre így további sokkok várnak. Nem véletlen, hogy Zürich negyedik körzetében (a drogkerületként elhíresült művésznegyedben) számos helyen „Ez nem az én Svájcom" feliratú zászlók lobognak. Vagy egyszerűen elhagyni készül az értelmiség - amint egyik reprezentánsa mondta - ezt az „élhetetlenül rasszista országot".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése