Változunk, vagy megyünk a levesbe

Lippai Roland jegyzete 2010. április 27. 06:52 Lippai Roland Elég a pirosról a zöldre váltott lámpánál csak egy másodperccel később megnyomni a gázpedált, a mögöttünk lévő autós tébolyultan dudál még akkor is, amikor megindul a sor. Kivörösödött képén látni: ütne puszta kézzel vagy bármivel, mindegy, csak hadd torolja meg, hogy „elloptak” két másodpercet az életéből. Van olyan ember e kis hazában, aki ne látott volna már ilyet? Dehogy. Ezek vagyunk, ezek lettünk, s ebből kell kitörnünk. Mindez csak egy csipetnyi abból az áradatból, aminek nap nap után ellen kell állnunk. Gondolhatjuk, vajon mi a gond azzal, amikor a részeg hajléktalan lelép a járdáról, fél méter híján majd elcsapja az autó, erre a zebrán álló 18-20 éves suhanc a kis csajával azon „kesereg” nevetve, hogy nem ütötte el a lassítás nélkül közeledő jármű az egyébként is a lelki-fizikai lét határán egyensúlyozó szerencsétlent. Vitathatatlan, az új kormányzat egyik legfontosabb feladata a gazdaság rendbetétele, a hitelezés megfelelő „minőségének” elérése, a kilakoltatások megakadályozása, s egyáltalán az, hogy „a gyerekeinknek majd jobb lesz” szocialista illúzióját átkonvertálja a belátható jövőbe vetett erős bizalommá. Akinek eszközök, erőforrások, döntési lehetőségek vannak a kezében, tudnia kell: nem elég csupán a gazdasággal és kapcsolódó részeivel foglalkozni, az „áldozzunk a GDP oltárán” teóriájának ideje lejárt. Sokkal nagyobb és komplexebb a baj annál, mintsem hogy néhány milliárd forinttal, meg a „prosperitással” megoldhassuk azokat. Röviden: a rendszerváltás után húsz évvel egyfajta mentális-kulturális forradalomra van szükség nemcsak a gazdaság motorjainak beindítása érdekében, hanem azért is, hogy fokról fokra megtagadhassuk az „ember embernek farkasa” pusztító tételét. Egy élni akaró nemzetnek kell nemet mondania a hosszú vegetálásra. Talán nem túlságosan nagy tévedés, ha kijelentjük: ez a „forradalom” az alapja egy valóban közösségként létező új nemzetnek. Nem lehet addig „építeni”, amíg a csőszerelő ötperces munkáért 15 ezer forintot kér el (egy kicsi csőgörény, meg 50 cm műanyag cső), majd miután elmegy a „mester”, egy óra múlva már megint áll a mosogatóvíz. Nem lehet addig egyről a kettőre jutni, amíg az este hétig dolgozó röntgenasszisztens ordítozhat(!) a rendelőbe fél hétkor érkező beteggel; ki ne szeretne hazamenni műszak végén? Nem lehet addig jól működő közösséget létrehozni, s azt működtetni, amíg a pénztáros megjegyzések kíséretében megszabja az egyébként a megélhetését biztosító vevőnek, hogy éppen milyen címletben fizessen. Miért kellene borravalót adnunk egy mosolytalan és mogorva pincérnek? Lehajtott fejjel, ellenállás nélkül veszünk részt ezekben a romboló közjátékokban, mert ugye „mertünk kicsik lenni”. Nézzünk végre szembe ezzel a destruktív mentalitással! Dobjuk a kukába a gyurcsányi életfilozófiát (amikor hazudunk reggel, éjjel meg este és a köztes időkben is) éppen azért, hogy végre építkezni tudjunk. Az MSZP–SZDSZ-rezsim egyik legfőbb bűne, hogy elhitette a társadalommal: a győzelem és a siker csak könyökléssel, a másik fél megsemmisítésével lehetséges. Az elmúlt nyolc év – amit az „útelágohoozásos” Medgyessy nyitott meg és a huncut Bajnai zárt – oly mértékben és minőségben tette próbára mind a gazdasági szereplők türelmét, mind a magyar nemzet szellemi, lelki és erkölcsi erőforrásait, ami értelmetlenné teszi a „foltozást”. Csak egy új alapokra épített társadalom tudja megoldani a saját problémáit. E változásokat pedig nem lehet fentről levezényelni. Hozhat a kormány megfelelő adótörvényeket, ha pavlovi reflex a kiskapuk keresése. Szigorodhat a Btk., ha nem merünk pontos helyzetjelentést adni a bűnözésről, annak mértékéről, minőségéről. Ideális esetben a ma gyermekei a holnap építői. Ezzel szemben gyermekeink terrorban tartják egymást és tanáraikat, az erő és a másik eltiprása a vezérelv, penna helyett szamurájkard, az iskolai teljesítmény pedig fizetett dolgozatokkal van megtámogatva. Ezt ugyan lehet tagadni a budai szalonokban, csak nem érdemes. Ebből a konstrukcióból csak káosz „épülhet” s ennek ellenszerét nem csupán az új kormányzattól kell várnunk. Társadalmunk kereteit kijelölhetik, ám tartalma attól függ, mi mivel töltjük meg. Több van ebben a 10 millió 9 ezer emberben, mint amit eddig mutatott!

http://www.mno.hu/portal/709650