Csendet kérünk

Nánási Tamás 2009. március 6. 00:01   Magyar Nemzet Csak egy dolgot kérek a magyar devizahitelesek milliós tábora nevében a kormányfőtől és a jegybankelnöktől: mandátumuk lejártáig végezzék csendben a munkájukat, és többet ne szólaljanak meg. Minden egyes kiejtett szó, amit eddig a válságkezelésnek szenteltek, súlyos anyagi károkat okozott az eladósodott embereknek. Ne legyen több interjú, külföldi körút, nagy ívű beszéd, évek múlva meghozandó intézkedések bejelentése, mert a következmények lassan visszafordíthatatlanok lesznek. Miközben nem egy olyan honfitársunk van, akinek tavaly nyár óta a duplájára emelkedett a havi törlesztőrészlete, és fogalma sincs arról, hogy például plusz százezer forintot honnan és miből teremt elő, Gyurcsány Ferenc és Simor András e héten már harmadszor lökték újabb történelmi mélységbe a forint/euró árfolyamot, és a gyönyörű eredményt hamarosan ki is számlázzák ügyfeleiknek a pénzintézetek. Persze tudjuk, hogy a két említett személynek nincsenek forintgondjai, de kivételesen jó lenne, ha a bajban lévőkkel is törődnének. S ezt a legjobban azzal érhetik el, ha egyáltalán nem szólalnak meg. A tegnapi forintzuhanást piaci elemzők szerint is az az interjú váltotta ki, amit a jegybankelnökkel készített az egyik hazai hetilap. Simor András ebben egyértelműen közli, hogy az általa vezetett intézmény – amelynek mintha volna valami szerepe a túlzott forintgyengülés megakadályozásában – ebben a kiélezett helyzetben nem tud tenni semmit. A Magyar Nemzeti Bank első embere ezt a kijelentését annyira komolyan gondolja, hogy miközben idehaza ég a ház, és a forint mindennap új negatív rekordot ér el, ő ezen a héten valahol Európában élvezi a szabadság örömeit. Legutóbbi, nagy nyilvánosság előtt végrehajtott cselekedete pedig az volt, hogy a környező országok jegybankjaival közösen szóban beavatkozott a devizapiaci folyamatokba. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki: Simor András határozottan és szigorúan közölte a forinttal, hogy nem szabad tovább gyengülnie, ám ez a fránya valuta csak néhány óráig engedelmeskedett a felszólításnak, azóta pedig már árkon-bokron túlszaladt. A jegybankelnök ezzel a maga részéről nagyjából meg is oldotta a válságkezelést, hiszen a többi feladatot egy laza mozdulattal a magyar kormányra testálta. S jó tanácsot is fűzött hozzá: a kabinet két és félszer nagyobb kiadást faragjon le, mint amennyit a Reformszövetség „borzongató”, egyértelműen komoly szociális válsághoz vezető javaslata tartalmaz. Körülbelül annyit ér ez az ötlet, mint amennyit azok az eleve kivitelezhetetlen elképzelések, amikkel Brüsszelben Gyurcsány Ferenc házalt. A miniszterelnök nem ért el semmi mást, csak azt, hogy ismét tartósan a nemzetközi sajtó címoldalára kerültünk. Egy pörgő-forgó bohócon nevet most az egész világ, aki szégyenbe hozza azt az országot, amelyikben miniszterelnöknek választották. Ez a paprikajancsi, bár senki sem kérte rá, az egész kelet-közép-európai régió nevében szónokolt, amivel okot szolgáltatott arra, hogy az érintettek kikérjék maguknak: helyettük ne könyörögjön segélyért a lecsúszó Magyarország. Tartsa meg ezt a jó szokást magának, térdepeljen egyedül mások küszöbe előtt, s ha már úgy döntött, hogy hosszú évekre, vagy akár évtizedekre is lejáratja magát, ne rántsa ebbe bele a nemzeti önállóságukra sokkal érzékenyebb szomszédos államokat. Ehhez kellene csatlakozni, és figyelmeztetni a nemzetközi közvéleményt: azt az embert, aki Magyarország miniszterelnökének nevezi magát, nevetséges ötleteivel fellármáz mindenkit, és lassan már az egész világ segítségét kéri, egy pillanatig se vegyék komolyan, mert nem a mi nevünkben beszél.

http://www.mno.hu/portal/620571