 | ||||
Ritkán tudok egy tüntetés másnapján olyan elismerően szólni, mint amennyire ma tehetem. Világosan látszik, hogy ki melyik oldalon áll: a Fidesz részéről Rogán szándékosan idézte elő a helyzetet, amelyet a teljes parlamenti slepp kívánt, gyakorlatilag kódolták az utcai összecsapásokat. Arra azonban nem számíthattak, hogy a lelkes harcosokon túl az értelmes vezetői réteg is szóhoz jut majd. Már az első percektől tudni lehet, hogy a hatalom mindent el fog követni, hogy a média számára az elképzelt szélsőjobboldali csőcselékről szóló képsorokat biztosíthassa. Lassan tüzelték az indulatokat a sorozatos és jogtalan betiltásokkal, melynek része volt a Nemzeti Kávézó lerohanása is. A terrorlufikat le kellett foglalni, mert a békés, sőt humoros tüntetési forma nem illik bele a média köldökzsinórján nevelkedő gépemberek elképzeléseibe az ostoba, agresszív tüntetőkről. A hatalom mindent meg akart tenni, hogy kiszolgáljuk a rólunk kialakult előítéleteket. Azonban minden hiába, alig sikerült olyan fényképeket és videofelvételeket készíteni, amelyeket elégedetten mutogathattak volna, ezzel magyarázható a meglehetősen gyér sajtóbeszámoló is, mert bár minden újságíró a helyszínen volt, még a Fidesz-tévé sem közölt annyi lelkes tudósítást, mint korábbi tüntetéseken tették. A Magyar Gárda eddig csak azért volt erős, mert az emberek reményt öntöttek bele. Bár a Bombagyár is támogatta lehetőségei és olvasói szerint pénzzel, felszereléssel, mindezt a jó kapcsolat és hazafias kötelességünk miatt tettük. Én nem tudom, hogy mennyi munka van a mozgalom mögött, de kapcsolataink révén legalább egy kevés rálátásom van, ezért megszavazhattuk a bizalmat. Az első valódi bizonyítást viszont tegnap láttuk. A cigányok lakta falvakban történő felvonulás vagy a hadisírok gondozása látványos és kedves dolog, de a gárdától éppen olyasmit várunk, amit tegnap tettek. A spontán ellenállás, a békés tüntetés, de erős önvédelem együttesére volt szüksége a nemzeti radikális oldalnak és ezt szerintem jól képviselték. A rendőrök sorozatos szakszerűtlensége és túlzott erőszakossága élesen elkülönült az azonosítójukat büszkén viselő, a rendőröknél is szakszerűbben működő gárdistáktól. Ezek a gyerekek és idősek az erejükön túl teljesítettek, amikor valóban kockáztatták testi épségüket. Nem győzhetjük le az egyenként félmilliós felszerelést viselő diktatúrakatonákat a szokásos módon: a törvény és a túlerő őket védi. De kinevethetjük és kinevettethetjük őket. Amikor ütnek a gumibottal, nemcsak a testünk sérül, de az a vékony hályog is, amely még néhány ember szemén nyugszik. A feltámadáshoz először öntudatra kell ébredni, ehhez pedig a Molotov-koktélokon túl ez az út is vezet. Ez önmagában még mindig kevés, ahogyan egyedül kevesen lennénk. De úgy tűnik, lassan valamiféle politikai érettség is megjelenik a radikálisok között: több a meggondolt cselekedet. Vona Gábor remekül érezte, hogy meg kell jelennie (ezzel a Jobbik támogatásáról biztosítja a gárdát és a vele szimpatizáló tömegeket) és el kell fogják őt. A rendőrök pedig a kezére játszottak, mert ebben is ostobák voltak, és vonzóvá tették Vona politikai karakterét (hiszen annak idején a fideszesek is ilyen szerepekkel értek el nagyobb támogatottságot). Nem nehéz túljárni az eszén azoknak, akik azt hiszik, nem kell használniuk. A tegnapi rendőrök mérhetetlenül szánalmas és visszataszító képviselői lettek az agymosott, ostoba embereknek, akik még elhisznek bármit is a hatalom hazugságaiból. Saját családjuk múltjának elrablóit szolgálják, hogy gyermekeik jövője is az ő oltárukra kerüljön. Aki lehetőségei szerint harcol a növekvő diktatorikus erő ellen (mert kár is mosolyogni: ha megtiltják, hogy tüntess, megmondják mit vehetsz fel és előállítanak néhány luftballon miatt, akkor ott elveszett a szabadságod), már hőssé vált. Köszönettel tartozunk minden barátunknak, legyenek akár gárdisták, tüntetők, a hiteles média képviselői, akik mind kockáztatnak. Ez a közös muinka és közös eredmény együtt vonja föl az ellenállás vitorláját, melyről talán azt hitték, már régen letörték. Nem így van, és ezért ez a rémült reakció a részükről. Amikor a rendőrök képtelenek voltak a békésen ülő embereket kezelni, holott a tajtékozva támadókat korábban már megtanulták leszerelni, biztosan eltört bennük valami. Amikor a vízbe kellett gázolniuk elhagyott felszerelésükért vagy azokat éppen a tüntetők adták vissza, amikor a házak ablakából moslékkal és ételmaradékokkal dobálták meg őket, már biztosan érzik, hogy elfordult tőlük a társadalom jelentős része, pedig a ő védelmükre, az ő érdekükben esküdtek és tették föl életüket. Ne lepődj meg, ha ezért ők erőszakos vadállatokká lesznek: rádöbentek, hogy mindaz, aminek hitték magukat, hazugság és éppen a bűn eszközeivé váltak. Ha az utcán jársz, büszkén gondolj arra: Magyarországon szégyen politikusként vagy rendőrként sétálni az utcán. De gárdistaként büszkeség! |
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése