2006-11-08. 18:20:26
Mi történt hazánkban? 2006. november 4-én, a nemzetközi bolsevizmus ellen vívott küzdelem 61. évében, az 1956-os magyar forradalom vérbefojtásának 50. évfordulóján lezárult egy különös korszak Magyarországon. Végleg megbukott a 16 évvel ezelőtt megkötött, paktumokra épülő, felülről vezérelt rendszerváltás, miközben a hazug és illegitim Gyurcsány-kormány minden támadás ellenére a helyén maradt.
A jelenlegi miniszterelnök esete és személye példátlan a magyar történelemben. Nemcsak tisztességtelen és erkölcstelen bábfigura, nemcsak lop, csal és hazudik, hanem október 23-i nemzeti ünnepünk óta már magyar vér is tapad a kezéhez. Pénzzel, puccsal és erőszakkal megszerzett hatalma során elárulta és kiárusította a nemzetet, megtagadta annak ifjúságát és külhonban élő - kettős állampolgárságot és autonómiát követelő - nemzetrészeit, s most karhatalmi brutalitással verette össze a szabad, független, igazságos Magyarország mellett demonstráló békés tüntetőket.
Gyurcsány Ferenc kötél általi életre ítélte a pórázon tartott, gyarmatosított Magyarországot. Az ámokfutás beteljesedéséhez azonban kellett a súlyos betegségekkel küszködő jobboldal asszisztálása. A „baloldal jobboldala” pénzügyi és politikai fogottsága okán nem engedte felnőni maga mellett a tradicionális nemzeti érdekképviseletet. Pártérdekek önző szorításából nem tudott kilépni a távlatos nemzetpolitikai célok irányába. Bármennyire fájdalmas, de leginkább a Fidesz érdekelt a működésképtelen kétpártrendszer fenntartásában, vagyis a Gyurcsány-kormány további regnálásában! A bukott miniszterelnököt jelenleg öt tényező tartja hatalmon, a felháborodott népakarattal szemben:
1. A globalizációs gyarmati folyamatokat irányító, részben láthatatlan, nemzetközi pénzpiaci háttérhatalom.
2. A „konc” körül végsőkig kitartó, centralizált és kézben tartott szocialista pártbürokrácia és parlamenti frakció, plusz az élősködő, kollaboráns, magyarellenes SZDSZ-es értelmiség támogatása.
3. A pártállami időkből átmentett, ellenőrzés nélküli, szélső balliberális médiastruktúra és annak vezető hangadói.
4. A diktatúra erőszakszervezeteiből és annak titkos nemzetbiztonsági kapcsolataiból átvedlett vezető körök.
5. A demokratúra megalkuvó, gyáva és erőtlen politikai ellenzéke, melynek nem érdeke semmiféle mélyre hatoló változás.
Mi történt valójában? A felháborító és aljas balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülését követően a Kossuth téren és szerte a magyar vidéken, a nemzeti ellenállás kibontakozásaként, kormányellenes és rendszerváltást követelő, folyamatos tüntetések kezdődtek. A tiltakozók kinyilvánították, hogy ami ma hazánk utcáin és terein történik, az pártok felett álló, egyre erősödő nemzeti ellenállásban megtestesülő összefogás, amely békés erkölcsi forradalom keretében nyilvánul meg. Ennek az erkölcsi megújulásnak a célja egy új, tisztességes és igazságos 4. köztársaság létrehozása. A tüntetők szerint a hazugságokra épülő és ezáltal felbomlott társadalmi szerződés semmissé vált, ezért valódi népképviseletet és népakaratot megjelenítő, újrafogalmazott alkotmányos rendre van szüksége az országnak. A demonstrációk során láthatóvá vált, hogy Magyarországon széleskörű nemzeti ellenállás bontakozik ki egy igazságtalan, hazug és korrupt társadalmi rendszerrel szemben, valamint a nemzeti érdekeket semmibe vevő, értékpusztító globalizációs folyamatok ellen. Ez a nemzeti ellenállás egy olyan félresikerült „rendszerváltás” eredményeként jött létre, amely testi, lelki, szellemi és gazdasági szinteken súlyos válságba sodorta hazánkat. A nép esetenként nemcsak az egykori hatalmát átmentő posztkommunista kormányzás, hanem az azt leváltani képtelen politikai „elit” felett is ítéletet mondott. A tüntetők szégyenletesnek és sajnálatosnak tartották, hogy tudatosan kimódolt alkotmányos béklyókban vergődve a Magyar Köztársaság elnöke, kormányfője, kormánya és a parlamenti pártok felelős vezetői még mindig nem önmaguk hiteltelenségében és alkalmatlanságában látják a jelenlegi alkotmányos válságot és a nemzeti ellenállást kiváltó, lényegi okokat. Tizenhat elfecsérelt esztendő képviseleti demokráciája képtelennek bizonyult arra, hogy állampolgárainak elfogadható létfeltételeket teremtsen a leszerepelt politikai garnitúra. Az emberek csalódottak lettek, nem hittek már abban, hogy a jelenlegi helyzet a mostani intézményi keretek között, alkotmányjogi eszközökkel alapvetően megváltoztatható. Minden jel arra mutatott, hogy a többszörösen kifosztott, becsapott és arcul köpött nemzet megalázottjai és megnyomorítottjai mindaddig a tereken maradnak, amíg a jelenlegi bábkormány, a jelenlegi országgyűlés le nem mond. A tüntetők minden alkalommal nemzeti kormányt követeltek! Mindvégig hittek abban, hogy alkotmányos alapjogaikat gyakorolják, miközben békésen tiltakoznak a kormány hazugságai és megnyomorító intézkedései ellen. Hittek az egyetemes emberi jogokban, miközben visszautasították a „csőcselék”, a „lázadók” és a „köztörvényes bűnözők” megnevezést, miközben elutasították az erőszakot. Hittek abban, hogy nem térhet vissza a rettegett rendőrállami terror, a pártállami múlt. Tévedtek… Nagyot tévedtek.
Mit követeltek a békés tüntetők? Elsősorban természetesen a választási csalásokon rajtakapott Gyurcsány Ferencnek és kormányának azonnali távozását. Azt, hogy szűnjön meg végre a rejtett panamákra épülő, nemzeti vagyont felszámoló, böszme modorú „Gyurcsány-jelenség”. Az országos tiltakozások ezért a „módszerváltás” kritikája mellett valódi rendszerváltást és népképviseleti demokráciát követeltek. Ehhez kapcsolódva új és igazságos választójogi rendszert, átlátható pártfinanszírozást szorgalmaztak. A képviselői visszahívhatóság intézménye mellett kétkamarás parlamentet akartak, ahol megjelenhetne végre a társadalmi ellenőrzés hiteles intézménye. A megmozdulások résztvevői elvetették az ellenzék szakértői kormányra tett javaslatát, és nemzeti érdekvédő kormány felállítása mellett érveltek. A legfontosabb követelések egyike az alkotmányozási folyamat azonnali beindítása volt, amely Nemzetgyűlés összehívása során helyreállíthatná a sérült magyar történelmi jogfolytonosságot. Mindemellett követelések fogalmazódtak meg az igazságos közteherviseléssel, az eladósodással, a nemzeti érzelmű médiával, a pártoktól független bíróságokkal, a politikai foglyok ügyével, az alkotmányos és emberi jogok megsértésével, a nemzeti fegyveres testületek létrehozásával, valamint a globalizációs folyamatok kártékonyságával kapcsolatban. Végül, de nem utolsó sorban, a tiltakozók időszerű követelésként hangoztatták az 1956-os magyar forradalom erkölcsi tisztaságának beemelését a mai közéletbe. Az emberek ellenségképeire épülő, megosztó pártpolitika helyett, nemzeti érdekvédő politikát sürgettek. A felsorolt témák változatosságából és minőségéből is kitűnik, hogy mennyire hazug és képmutató volt a tüntetők csőcselékként való beállítása. A Kossuth téri tüntetések szellemileg ugyan idővel kifáradtak, és a kezdeti polgári tömegek is átalakultak szociológiai értelemben a vesztesek hadává, de mint tudjuk, a permanens forradalom nem értelmiségi műfaj. Nem lehet kizárólag üres mellébeszélésekkel, angol popszámokkal, ötórai teákkal, rózsadombi nyugdíjas kispolgárokkal, a konvergenciaprogram nyerteseivel elérni a kormánybuktatást. A gyáva, finnyás, arisztokratikus magyar jobboldali elit távolságtartó közönye nagyban hozzájárult a tüntetések minőségi leépüléséhez. A dühös, fáradt, becsapott és elcsigázott népet mindössze „vízhordó” szerepre áldozta be a végig taktikázó parlamenti ellenzék.
Miben összegezhető az erkölcsi forradalom pozitív hatása? A visszatekintés során megállapítható, hogy Magyarország már nem tud, és nem akar ugyanabba a képmutató, hazug állapotba visszasüllyedni, mint a tiltakozási hullám kezdetén. Az ország újkori történelme során soha nem bontakozott még ki ilyen hosszantartó, széles és folyamatos nemzeti ellenállás, amely gyökeresen átírta volna a nyilvános közbeszédet. Soha ilyen mértékben nem hullott le az elhazudott rendszerváltásról, a posztkommunista rezsimről, és az álságos paktumokba belenyugvó megélhetési ellenzéki politikáról a lepel. Lehullott az álarc a hazug, kiüresedett és kontraszelektált 3. köztársaságnak szinte minden intézményéről és vezető tisztségviselőjéről. Pozitív folyamatnak tekinthető a politikai baloldal totális szétzüllése és korrumpálódása is. Gyurcsány Ferenc akarva-akaratlan a jelenlegi Kádár-korszak szellemi éltetője és eltemetője is egyben, áttételesen pedig a magyar nemzeti radikális mozgalom felerősítője. A történések jelentősen megtépázták a pártok hitelét és befolyását, megindult a jobboldal átstrukturálódása. (Érdekes és elgondolkodtató tény, hogy még a parlamenten kívüli nemzeti radikális MIÉP és Jobbik sem tudott érdemben profitálni az erkölcsi forradalom váratlan fellobbanásából!) Egyre markánsabban kialakult egy pártok felett álló, tradicionális nemzeti érdekek és értékek mentén szerveződő, harcos tömegerő, egy saját önbecsülésére büszke népmozgalom. A tüntetések alatt divat lett ismét magyarnak lenni! A korszellem által életre hívott, hagyományos nemzettudatukat és keresztény erkölcsüket büszkén vállalók aránya folyamatosan növekedett, létszámuk a felmérések szerint elérte a választópolgárok 10-15%-át. A kényszerszavazók lassan kihátráltak a húzd meg, ereszd meg taktikát folytató, legnagyobb ellenzéki párt mögül, keresik eljövendő, aktív politikai helyüket és szerepüket a választói palettán. A Kossuth téri tiltakozások az ott jelenlévő civil szervezetekkel együtt –minden szervezetlenségükkel és esetlenségükkel együtt – mégiscsak megvalósították a folyamatosságot, a hatékony nemzeti egységet és összefogást. A Gyurcsány-kormány eltávolítása érdekében létrejött spontán tüntetések végre a nemzeti oldalon is létrehozták és működtették a civil érték és hagyományőrzés egymásra utalt sokszínűségét. A Kossuth tériek minden hibájukkal együtt történelmet írtak az elmúlt hónapok alatt! Örvendetes tény, hogy mindezt a pártpolitika felett álló kezdeményezést idejekorán felismerte, támogatta és felkarolta a Magyarok Világszövetségének vezető testülete. A tüntetéssorozatok legnagyobb érdeme azonban az, hogy az utcákon végre megjelentek azok a bátor, antiglobalista, nemzeti érzelmű fiatalok, akik méltó örökösei az 1956-os Pesti Srácok hősies generációjának. Félelmet nem ismerve szálltak szembe a hatalom nyílt provokációjával, és az elszabadult, szadista rendőrterrorral. Ez az ezerszer lesajnált és eltemetett, fiatal generáció megmutatta, hogyan kell lerombolni a szovjet megszállók emlékművét, hogyan kell visszafoglalni a hazug média fellegvárát, hogyan kell szembeszállni a posztkommunista restauráció erőszakosságával. A média torzításával szemben október 23-án, nemzeti ünnepünkön ismételten nem ők kezdeményezték az erőszakot. (Békések maradtak volna, akár november 4-én, amikor nem érte őket semmiféle erőszakos rendőri támadás!) Alkotmányos jogaikkal élve ünnepelni akartak a Kossuth téren, amelyet megtiltott a szószegő hatalom. A magyar fiatalok példát mutattak a világnak, amikor szembeszálltak a kegyetlen karhatalmi erőszakkal. Hódolat és tisztelet illeti ezért a feleszmélő és bátor magyar ifjúságot! A szabad Magyarország hamarosan büszke lesz hősies áldozatvállalásukra.
Milyen célokat nem tudott megvalósítani a fellángoló forradalom? A spontán tüntetések során nem volt kellő szervezettség, infrastruktúra, pénz és médiatámogatás. A szervezők nem rendelkeztek egységes politikai üzenetekkel és karakterekkel. Tudatosan nem volt szervezeti hierarchia és kiválasztott vezető, mindenki a csapatjáték híve volt. Az átgondolt stratégia és taktika hiányosságai mellett a négy kinevezett ügyvivő alig győzte ellátni a rá nehezedő feladatokat. A politikai pártok érdekazonosságuk révén még kívülről sem támogatták semmilyen formában a tüntetők törekvéseit. A kétpártrendszer viszonyai ismét megölték a civil kezdeményezést és kreativitást. Senkinek sem volt érdeke a fellángoló erkölcsi felháborodás és szellemi frissesség bemutatása és nyíltszíni támogatása. Az ellenséges médiaviszonyok mellett a Fideszhez köthető polgári média leginkább elhallgatta a tiltakozók mozgósító felhívásait. Különös, de talán a kereskedelmi média foglalkozott legtöbbet a kormánybuktató megmozdulások „botrányos” jellegével. Javarészt sajnos nem mozdult meg a vidéki, alvó paraszti társadalom sem. A Kossuth téri tüntetések a média torzító hatása folytán nem sugárzódtak szét a vidéki településekre. A demonstrációk ezért jól izolálhatók és belterjesek maradtak. Negatív tapasztalatként elmondható, hogy a magyar társadalom többsége tudatos konfliktuskerülő, legtöbbször nem vállalja be saját alapvető érdekeinek védelmét sem. Magyarországon hihetetlenül erős a mesterséges eszközökkel fenntartott egzisztenciális és zsigeri félelem a hatalomtól, annak erőszakos, megtorló jellegétől. A tüntetések alatt megfigyelhető volt, hogy nincs pártoktól független, bátor és önálló magyar középosztály és nemzetben gondolkodó értelmiségi elit, amely tömegesen csatlakozott volna a folyamatos békés tüntetésekhez. A beteg hazai pártstruktúra – a fiatalok kivételével – magához láncolt szinte minden közélet iránt vonzódó, tehetséges értelmiségit. A Kossuth téri tüntetések szellemi üzenete ezért szinte törvényszerűen elhalványult a tüntetések aktív, cselekvő, harcos periódusai mellett.
Hogyan tovább, Magyarország? Gondolkozzunk nemzetben! A beteggé tett magyar közélet belülről nem megreformálható. Kizárólag alulról építkezve, a hiteltelen pártokon túlról építhető újjá. Ehhez egészséges lelkületű és öntudatú, érdekvédő és civil szervezetek sokasága és összefogása szükséges. Hiteles erők által, ezért meg kell alakítani a nemzeti maximum programjára felépülő politikai alternatívát, a Nemzeti Kerekasztal résztvevőinek egyenrangú közösségét. A Nemzeti Kerekasztal szervezeteinek és vezetőinek egy országos Nemzetgyűlés összehívásán keresztül be kell indítaniuk az alkotmányozó folyamatot, amely szellemi és szervezeti egységbe tömöríti a magyar feltámadás híveit! Saját infrastruktúrát, médiát és pénzalapokat kall létrehoznunk! Céljainkat és törekvéseinket el kell juttatnunk az ország lakosságához. Cselekvő barátokat és támogatókat kell szereznünk itthon és külföldön egyaránt! Lezárult egy szép, hősies és romantikus időszak. Hosszú menetelés előtt állunk. Folytatnunk kell a megkezdett erkölcsi forradalmat! Magyarországot, szeretett hazánkat nem hagyjuk idegen érdekek mentén, gyarmatként elpusztulni!
Molnár Tamás
ügyvivő
Magyar Október Mozgalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése