2006-11-01. 13:51:06
|
2006. október 22-én a Kossuth téri tüntetésen vettem részt. Este 11 után a rendőrségi hangosító autóból felszólítottak minket, hogy amíg a tűzszerészek átvizsgálják a területet, addig menjünk a kordonon kívülre, majd az átvizsgálás után visszatérhetünk. A zászlómat és a táskámat a kórházi sátorban hagytam, és eleget tettem a kérésnek.
A rendőrség pajzsos, maszkos sorfala terelni kezdett minket az Alkotmány utca felé, majd kb. 10 perc elteltével megálltak. Mi, tüntetők szintén megálltunk velük szemben, azt gondolván, hogy eddig kellett eljönnünk azért, hogy átvizsgálhassák a területet. Itt várakoztunk, amikor újabb rendőrségi felszólítás hangzott el, hogy még távolabb vonuljunk, és egy vízágyú csatlakozott a rendőrsorfalhoz. Ennek a kérésnek is eleget tettünk, de most már világossá vált számunkra, hogy nem fogják betartani az ígéretüket, és nem mehetünk vissza a Kossuth térre. Ennek hatására a becsapott tüntetők jelszavakat kezdtek skandálni. A rendőrség sorfala háromszor is megállt, majd újra elindult, de csak egy irányba hátrálhattunk, mert a mellékutcákat lezárták. A Deák térig tereltek bennünket, majd a Bajcsy-Zsilinszky úton is lezárták a menekülési útvonalakat. Ezután mindenféle felszólítás nélkül több embert kiemeltek a tömegből, és kegyetlen módon a földre teperték őket.
A szó szoros értelmében falhoz vágott, földön fekvő emberek nyakára, fejére tapostak a rendőrök, védteleneket sem kímélve. Engem úgy kaptak el, hogy egy sisakos rendőr kiáltott a társainak: „Itt a mi emberünk, Könnyű Károly, a Budaházy embere!” Négyen rám vetették magukat, két oldalról lefogtak, puskacsővel a hasamba ütöttek, emiatt térdre estem. Ezután a földhöz szorítottak kézzel és bakanccsal egyaránt, és a kezeimet hátrabilincselték, majd felállítottak, és a falhoz szorítottak. A jobb szememnél felrepedt a bőr, és éreztem, hogy vérzik. Többször megütöttek, a lábaimat szétrugdosták, emiatt mindkét bokám teljesen bedagadt. A karomon a kék-zöld foltokat a feleségem vette észre otthon. Ezeket a sérelmeket igazolni tudja az a bajtársam, akit tőlem másfél méterre fogtak el.
Rabszállító kocsival hatunkat a Fő utcai fogdába szállítottak. Ellenállást egyáltalán nem tanúsítottam, hiszen állig felfegyverzett négy „szadistával” szemben nem is tudtam volna. A beszállítás után a harmadik emeleten egy rácshoz bilincseltek, és három órát kellett így várakoznunk, leülni nem lehetett. A gyógyszerem beszedését sem engedélyezték, pedig pár hónappal ezelőtt szívinfarktusom volt, a kórházban akkor szívkatéterezést hajtottak végre rajtam. Ezt beszállításomkor elmondtam a rendőröknek.
2006. október 24-én gyorsított eljárással 2 nap szabadságvesztésre ítéltek. Ez ellen a döntés ellen fellebbeztem, mert nem követtem el semmit. Az embertelen és szadista rendőri eljárás, a hamis vád és a hamis tanúskodás miatt feljelentést teszek a rendőrség ellen.
Könnyű Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése