Pálffy Lajos jegyzete
2006. november 13. 13:59
Pálffy Lajos
A mögöttünk lévő hétvégén és az azt megelőző néhány napban annyi mindenki marasztalta és magasztalta Gergényit, hogy ezzel minden bizonnyal Guinnes-rekordot is felállított, mert sehol e kerek világon nem volt még valószínűleg ennyire népszerű egy rendőrkapitány, akinek beosztottai tüntető nagymamákat vertek véresre, emberek szemét lőtték ki gumilövedékkel és amikor mindezt szóvá is tettük, akkor hülyének nézett bennünket.
Gergényi maradására voksolt természetesen a Napló nem reprezentatív törzsszavazói gárdája is - meglehetősen nagy arányban. Ugyanez a populáció nemrégen, szintén döntő, kétharmados többséggel úgy vélekedett, hogy október huszonharmadikán rendőrségünk fellépésénél csak a kellő mértékű erőszakot lehetett tapasztalni. Akkor sem hittem a szememnek és most sem.
Az nyilvánvaló volt persze, hogy Gyurcsányék nem hátrálhatnak ki a lesújtó kezet működtető főrendőr mögül. Nem lehetett ugyanis olyan egyszerűen elvitetni vele a balhét, mint tették azt a viharral augusztus huszadikán. Mert míg e fránya vihar mögött már csak a Jóistent lehet keresni, no és felelőssé tenni, Gergényi esetében azért ott van még a rendészeti miniszter (ne felejtsük teszetosza lemondási próbálkozását még az MTV ostrom után) és Gyurcsány, aki saját bevallása szerint azon a forró szeptemberi éjszakán utasításokkal látta el a rendőrséget és folyamatosan tájékozódott a helyzet alakulásáról. (Milyen érdekes, ugyanő a forradalom ötvenedik évfordulóján már azt nyilatkozta, hogy nincsen és nem is lehet befolyása a rendőrségi vezetés döntéseire.)
Tehát most mindannyiunk legnagyobb dicsőségére pozícióban marad az a főrendőr, aki szerint az arra szaladó rendőrök csak sorra elbotlottak a földön heverésző rendbontókban. Az a felelős rendőri vezető, aki azt nyilatkozta, hogy a rohamrendőrökre csak egy tűvel van feltűzve ilyenkor az azonosító, no és ez minden bizonnyal leesett róluk a heves mozgásokkal járó bevetés során. Az a főkapitány, aki talán még most sem hajlandó elismerni, hogy dicső beosztottai közül többen is viperát használtak a tüntetők bántalmazásánál. Az az ember, aki simán betudta a bevetésekkel járó hibaszázalékba azt, hogy legényei fejmagasságban lőtték gumilövedékkel és könnygázzal az Astoriától elvonuló békés tömeget. Akinek emberei végigverték és könnygázazták a környék kocsmáit és szemét fideszesnek nevezve a földre vitt és ott lendületesen ütlegelt és rugdosott arrajárókat.
És láss csodát, az általános és áhitatos Gergényiért való könyörgés meghallgattatott, mert mindenki azt kapja, amit/akit megérdemel. Marad a nagy pecás. Nem reszketnek tovább a múlt szerda óta teljes pánikban leledző halak. Talán még országos rendőrfőkapitány is lehet belőle idővel, ha beszerez - mondjuk tömegoszlatásból - egy egyetemi diplomát.
http://www.mno.hu/index.mno?cikk=382986&rvt=68
2006. november 13. 13:59
Pálffy Lajos
A mögöttünk lévő hétvégén és az azt megelőző néhány napban annyi mindenki marasztalta és magasztalta Gergényit, hogy ezzel minden bizonnyal Guinnes-rekordot is felállított, mert sehol e kerek világon nem volt még valószínűleg ennyire népszerű egy rendőrkapitány, akinek beosztottai tüntető nagymamákat vertek véresre, emberek szemét lőtték ki gumilövedékkel és amikor mindezt szóvá is tettük, akkor hülyének nézett bennünket.
Gergényi maradására voksolt természetesen a Napló nem reprezentatív törzsszavazói gárdája is - meglehetősen nagy arányban. Ugyanez a populáció nemrégen, szintén döntő, kétharmados többséggel úgy vélekedett, hogy október huszonharmadikán rendőrségünk fellépésénél csak a kellő mértékű erőszakot lehetett tapasztalni. Akkor sem hittem a szememnek és most sem.
Az nyilvánvaló volt persze, hogy Gyurcsányék nem hátrálhatnak ki a lesújtó kezet működtető főrendőr mögül. Nem lehetett ugyanis olyan egyszerűen elvitetni vele a balhét, mint tették azt a viharral augusztus huszadikán. Mert míg e fránya vihar mögött már csak a Jóistent lehet keresni, no és felelőssé tenni, Gergényi esetében azért ott van még a rendészeti miniszter (ne felejtsük teszetosza lemondási próbálkozását még az MTV ostrom után) és Gyurcsány, aki saját bevallása szerint azon a forró szeptemberi éjszakán utasításokkal látta el a rendőrséget és folyamatosan tájékozódott a helyzet alakulásáról. (Milyen érdekes, ugyanő a forradalom ötvenedik évfordulóján már azt nyilatkozta, hogy nincsen és nem is lehet befolyása a rendőrségi vezetés döntéseire.)
Tehát most mindannyiunk legnagyobb dicsőségére pozícióban marad az a főrendőr, aki szerint az arra szaladó rendőrök csak sorra elbotlottak a földön heverésző rendbontókban. Az a felelős rendőri vezető, aki azt nyilatkozta, hogy a rohamrendőrökre csak egy tűvel van feltűzve ilyenkor az azonosító, no és ez minden bizonnyal leesett róluk a heves mozgásokkal járó bevetés során. Az a főkapitány, aki talán még most sem hajlandó elismerni, hogy dicső beosztottai közül többen is viperát használtak a tüntetők bántalmazásánál. Az az ember, aki simán betudta a bevetésekkel járó hibaszázalékba azt, hogy legényei fejmagasságban lőtték gumilövedékkel és könnygázzal az Astoriától elvonuló békés tömeget. Akinek emberei végigverték és könnygázazták a környék kocsmáit és szemét fideszesnek nevezve a földre vitt és ott lendületesen ütlegelt és rugdosott arrajárókat.
És láss csodát, az általános és áhitatos Gergényiért való könyörgés meghallgattatott, mert mindenki azt kapja, amit/akit megérdemel. Marad a nagy pecás. Nem reszketnek tovább a múlt szerda óta teljes pánikban leledző halak. Talán még országos rendőrfőkapitány is lehet belőle idővel, ha beszerez - mondjuk tömegoszlatásból - egy egyetemi diplomát.
http://www.mno.hu/index.mno?cikk=382986&rvt=68
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése