Martonyi János: Támadás folyik az erkölcsi normák ellen
2006. október 29. 0:02
Néző László
Október 23. óta intenzív támadás folyik a magyar demokratikus intézmények, a jogállamiság és az alapvető erkölcsi normák ellen, erre 17 éve nem volt példa – jelentette ki az Orbán-kormány külügyminisztere a Budapest konferenciahajón, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület XII. polgári gondoláján, ahol előadást tartott Hegedűs Zsuzsa és Fábry Sándor is. A neves humorita szerint új kerekasztalt kellene létrehozni, ahol megbeszélhetnénk az ország ügyeit, de ennek kiindulópontja csak az lehet, hogy ebből kimaradnak a volt MSZMP-sek.
2006. október 29. 0:02
Néző László
Október 23. óta intenzív támadás folyik a magyar demokratikus intézmények, a jogállamiság és az alapvető erkölcsi normák ellen, erre 17 éve nem volt példa – jelentette ki az Orbán-kormány külügyminisztere a Budapest konferenciahajón, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület XII. polgári gondoláján, ahol előadást tartott Hegedűs Zsuzsa és Fábry Sándor is. A neves humorita szerint új kerekasztalt kellene létrehozni, ahol megbeszélhetnénk az ország ügyeit, de ennek kiindulópontja csak az lehet, hogy ebből kimaradnak a volt MSZMP-sek.
Martonyi János, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület vezetője, a 2006. október 23-i eseményekről szólva arra kérte szombaton Budapesten az egyesület tagjait és szimpatizánsait, hogy október 30-án gyújtsanak gyertyát vagy mécsest ablakukban, kertjükben, vagy a köztereken, így emlékezve az áldozatokra, és ugyanezt tegyék meg november 4-én is, az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozataira emlékezve.
Az Orbán-kormány külügyminisztere a Budapest konferenciahajón, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület XII. polgári gondoláján, A magyar demokrácia helyzete – 50 esztendővel az 1956-os forradalom és szabadságharc után című fórumon tartott előadást.
Úgy ítélte meg, hogy október 23. óta intenzív támadás folyik a magyar demokratikus intézmények, a jogállamiság és az alapvető erkölcsi normák ellen, erre, mint mondta, 17 éve nem volt példa.
Martonyi János szerint mindenkinek fel kell tennie a kérdést, hogy egyetért-e azzal, hogy a rendőrök földön fekvő, magatehetetlen embereket rugdosnak.
A rendezvényen Martonyi János mellett felszólalt Hegedűs Zsuzsa Párizsban élő szociológus és Fábry Sándor televíziós műsorvezető.
Fábry: A forradalmat nem lehet megúszni
„Az hogy én itt állok, az önmagában is jelzi a helyzet abszurditását: azért mert valaki a tv-ben pofákat vág, még nem feltétlenül hivatott arra, hogy országos ügyekben megnyilatkozzék” – kezdte előadását Fábry Sándor. Mint mondta, az ember néha kétségbeesésből, a szótudók felelősségéből kénytelen megszólalni, de le szeretné szögezni, hogy ő ezt nem akarja sokáig csinálni. „Én ebben az országban húszmillió forint adót fizetek egy évben, eltartok egy embertelen méretű parlamentet, meg apparátusok sorozatát, tessék ezt most már helyettem csinálni, de a jelek azt mutatják, hogy ez valamiért nem csinálódik” – jelentett ki
A humorista felhívta a figyelmünket: ne higgyünk azoknak, akik azt állítják, a múltat most már le kell zárni, mert az már a múlté, ne higgyük azt, hogy a diktatúrával kapcsolatos, bőségesen létező elvarratlan szálakkal kapcsolatban nincs teendőnk. Példaként említette, hogy Pinochetet bíróság elé fogják állítani, „tehát ez is jelzi azt, hogy sohasem késő”. Az egész negyven esztendős Kádár-rendszer Fábry szerint úgy fekszik itt előttünk, mint „egy medvebőr, amelyben a Buster Keaton mindig megbotlik”, és „október 23-án mindig dinamikusabbakat botlunk, mert ott kulminálódik ez az egész kérdés”.
A forradalom úgy születik meg, mint egy csoda – mondta Fábry, hozzátéve: neki szerencséje volt, mert otthon el lett neki mondva, hogy mi történt. Szerinte az értelmiség volt a legmélyebben meglepve attól, ami október 23-án történt. „Félelmetes gyanú kínoz engem, hogy a forradalom nem értelmiségi műfaj” – jelentette ki, majd felhívta a figyelmet: a jelek arra mutatnak, hogy - Antall József mondását idézve, miszerint tetszettünk volna forradalmat csinálni –, most tetszünk. Fábry szerint ezt nem lehet megúszni, és ami az utcákon fog történni, ez már rajtunk kívül áll, ezt már nem tudjuk befolyásolni. A forradalmat nem az értelmiségiek csinálják, hanem a melósok, mint ahogy ötvenhatban is így történt. Fábry megismételte: a gyanú az, hogy ezt a forradalmat nem lehet megúszni. Azt lehet kívánni, hogy ez minél békésebb legyen, de hogy itt gazdák lesznek, tüntetések és sztrájkok lesznek, a polgári engedetlenségnek minden formája lesz, az valószínű.
A humorista Márait idézte, aki azt írta, hogy az igazság az, amit az emberek a legkevésbé, az igazságtalanság pedig amit az emberek képtelenek elviselni. Fábry szerint ez hajtotta az embereket az utcára. Fábry reméli, „hogy ezzel a hihetetlenül primitív struktúrával szemben, amit semmi más nem mozgat, csak a pénz, a szellem szembe tud feszülni, még akkor is, ha egyébként a XX. század történelme úgy is interpretálható, mint az értelmiségiek súlyosabbnál súlyosabb vereségeinek történelme”.
A humorista kifejtette: az egyik legnagyobb baj az, hogy – mint ahogy a zsidóinkat meg a doniakat sem tudtuk elsiratni –, az a fajta katarzis, amit apáink várhattak az általa „módszerváltásnak” nevezett rendszerváltástól, nem történt meg. Részben egymás torkának estünk abban a pillanatban – mondta –, részben bekövetkezett az a történelmi csoda, hogy „ugyanazok, akik ezt az országot negyven év alatt ellopták, ellopták még egyszer”. Fábry szerint most az utcán ennek a 16 évnek az elvarratlansága jelenik meg, amihez hozzájön még az elmúlt negyven év feldolgozatlansága is.
Fábryt leginkább az értelmiségnek a hihetetlen viselkedése szomorítja el, mert ugyanazt halljuk mai is az értelmiségiektől, mint amit Rákosi tett hallhatatlanná, hogy tudniillik aki nincs velünk, az kollaboráns fasiszta disznó. Fodor „Gáborkát” hozta fel példaképpen, aki „most már semmi mást nem tud előszedni, mint az Árpád-sávos zászlóval kapcsolatos vízióit tudja mondani”.
Azt is a nagy problémák közé sorolta a humorista, hogy elmaradt a diktatúra utáni – „ha nem is számonkérés, hanem mondjuk a megnevezés”. Fábry úgy látja: „1956 az ómega és az alfa”, még azoknak is, akik esetleg 56-ról nem is tudnak. Minden ahhoz képest létezik. Nincs más szellemi és morális kiindulópontunk – mondta. „Elmaradt a katarzis, elmaradt a rendszerváltás, a számonkérés, még a megnevezésig sem jutottunk el, de úgy látszik, ezeket a dolgokat nem lehet megúszni” – jelentette ki, megjegyezve: „mégiscsak Orbán Viktor van közelebb 56-hoz, mint Horn Gyula és társai, ez nem olyan bonyolult összefüggés”.
Fábry beszélt „a rabmadarak és a második nyilvánosság összefüggéséről” is. Mint mondta, sokan közülük barátai voltak, s akkor mérhetetlenül tisztelték is őket, mert azt gondolták, ezek az emberek mégis vállaltak valamit. Neki például megvan az összes Beszélő. Ebben is voltak maradéktalanul tisztességes emberek – mondta -, „de azért arra például lassan válaszolni kellene, hogy Demszky miért ment be a Gyorskocsi utcába, vagy akkor Konrád György felnyomta-e a sógorát vagy nem”. A Fábry által csak rabmadaraknak nevezett SZDSZ indult a legerősebb szellemei potenciállal, óriási második nyilvánosságbeli háttérrel, éppen ezért nem érti, hogy „miközben párás tekintettel beszélnek arról, hogy Németországban milyen csodálatos írónak lenni, azt a „múltmunkát”, amit a németek aggályos példaszerűséggel végrehajtottak, ezt a „múltmunkát” az elmúlt negyven évvel kapcsolatban miért nem vagyunk képesek végrehajtani?”
Fábry Sándor úgy vélte: valamiféle új „kerekasztalt” kellene létrehozni, mert ez a demokrácia ebben a formában nem működik. De ha létrejön egy ilyen tárgyalás, akkor a baloldalnak bizonyos ügyekben hátrább kell lépni. A baloldal egyébként nem is baloldal Fábry szerint, hanem „túlélési milliárdos juppikból álló, egyébként ne féljünk a szótól, köztörvényes társaság”.
A humorista szerint a Kádár-korral kapcsolatban is ki kell alakítani valamiféle álláspontot.
56 szörnyű konklúzióhoz vezetett – mondta. Az egyik az, hogy „mi mindent megtettünk, de mégsem ment”, a másik, hogy egy jobb élet keletkezett a Kádár-korszakban. Mindezzel együtt, miközben létrejött ez a legvidámabb barakk, a gulyáskommunizmus, ennek a levét isszuk ma. A Kádár-korszak egy „hínáros, ingoványos takony volt” – jelentette ki, de ennek ellenére sem kell azon csodálkozni, hogy vannak iránta nosztalgiák a „mondott okokból”, de azért is, mert az a több millió leszakadó akkor jobban élt.
Fábry szerint közkeletű tévedés, hogy ez a párt, az MSZP, már „nem az a párt”. De az - mondta., majd kijelentette: a baloldalnak abba kell hagyni az antiszemitázást és a fasisztázás, főleg egy olyan kormánnyal szemben, amelyik a holokauszt-emléknapot beiktatta. „Mit tegyünk még? Minden megteszünk. És éjjel-nappal antiszemita szarháziak vagyunk” Fábry szavai szerint.
A humorista programpontokat is felsorolt beszéde végén, ezek arra vonatkoznak, mi az, amiben meg kellene állapodni egymással a szemben álló feleknek, de csak azok után, hogy „a volt MSZMP-sek kilépnek a rendszerből.
Fábry szerint mindenképpen meg kellene egyeznünk a földkérdésben, felül kellene vizsgálnunk a privatizációt, és a „multiknak a tökére egy kicsit rá kellene lépnünk”, ugyanis „azt a pénzt, amit ezek az urak felvettek és elbokáztak, azt valakinek ki kell fizetni, de az lehetetlen dolog, hogy csak a proletáriátust borotválják, a multikat meg nem”. A multik Magyarországról 9-10 ezer milliárd forintnyi nyereséget visznek ki -–idézte Járai Zsigmondot a humorista, és szerinte a közteherviselés azt jelenti, hogy abban a bankok meg a multik is kiveszik a részüket, „illetve próbálkozzanak lassan nemi adófizetéssel”.
Fábry szerint, ha a hiányzó pénzeket ki kell fizetni, ami valószínű, annak az első lépése az kell legyen, hogy „ezek többé nem tudjanak felvenni”. Mint mondta, sokszor gondolkodott azon, hogy ezeknek a „kőgazdak embereknek miért fontos a politika”. Valószínűleg azért – adta meg a választ is -, mert maguk is tudják, hogy vagyonuk nem legitim eredetű, tehát „mocskos, szőrös kezüket rajta kell tartani a törvény reteszein, nehogy jöjjön valaki és megkérdezze: hogyan, miből, kivel”?
Fábry programpontjai között szerepelt, hogy új Alkotmányt kell készíteni, új büntető-törvénykönyvet szövegezni, meg kell egyezni az egészségügyről, hogy az állami kézben maradjon-e vagy sem, kellene kezdeni valamit a feketegazdasággal, mert „a magyar gazdaság harminc-negyven százaléka a feketegazdaságban focizik”. Foglakozni kellene az oktatással, a szakszervezetekkel, akik ma is hasonló szerepben vannak, mint a szocializmus idejében, és végül arra is felhívta a humorista a figyelmet: ő nagyon jelentős problémának látja a játékszenvedély előretörését, s ezt szintén meg kellene állítanunk.
http://www.mno.hu/index.mno?cikk=380743&rvt=61
Az Orbán-kormány külügyminisztere a Budapest konferenciahajón, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület XII. polgári gondoláján, A magyar demokrácia helyzete – 50 esztendővel az 1956-os forradalom és szabadságharc után című fórumon tartott előadást.
Úgy ítélte meg, hogy október 23. óta intenzív támadás folyik a magyar demokratikus intézmények, a jogállamiság és az alapvető erkölcsi normák ellen, erre, mint mondta, 17 éve nem volt példa.
Martonyi János szerint mindenkinek fel kell tennie a kérdést, hogy egyetért-e azzal, hogy a rendőrök földön fekvő, magatehetetlen embereket rugdosnak.
A rendezvényen Martonyi János mellett felszólalt Hegedűs Zsuzsa Párizsban élő szociológus és Fábry Sándor televíziós műsorvezető.
Fábry: A forradalmat nem lehet megúszni
„Az hogy én itt állok, az önmagában is jelzi a helyzet abszurditását: azért mert valaki a tv-ben pofákat vág, még nem feltétlenül hivatott arra, hogy országos ügyekben megnyilatkozzék” – kezdte előadását Fábry Sándor. Mint mondta, az ember néha kétségbeesésből, a szótudók felelősségéből kénytelen megszólalni, de le szeretné szögezni, hogy ő ezt nem akarja sokáig csinálni. „Én ebben az országban húszmillió forint adót fizetek egy évben, eltartok egy embertelen méretű parlamentet, meg apparátusok sorozatát, tessék ezt most már helyettem csinálni, de a jelek azt mutatják, hogy ez valamiért nem csinálódik” – jelentett ki
A humorista felhívta a figyelmünket: ne higgyünk azoknak, akik azt állítják, a múltat most már le kell zárni, mert az már a múlté, ne higgyük azt, hogy a diktatúrával kapcsolatos, bőségesen létező elvarratlan szálakkal kapcsolatban nincs teendőnk. Példaként említette, hogy Pinochetet bíróság elé fogják állítani, „tehát ez is jelzi azt, hogy sohasem késő”. Az egész negyven esztendős Kádár-rendszer Fábry szerint úgy fekszik itt előttünk, mint „egy medvebőr, amelyben a Buster Keaton mindig megbotlik”, és „október 23-án mindig dinamikusabbakat botlunk, mert ott kulminálódik ez az egész kérdés”.
A forradalom úgy születik meg, mint egy csoda – mondta Fábry, hozzátéve: neki szerencséje volt, mert otthon el lett neki mondva, hogy mi történt. Szerinte az értelmiség volt a legmélyebben meglepve attól, ami október 23-án történt. „Félelmetes gyanú kínoz engem, hogy a forradalom nem értelmiségi műfaj” – jelentette ki, majd felhívta a figyelmet: a jelek arra mutatnak, hogy - Antall József mondását idézve, miszerint tetszettünk volna forradalmat csinálni –, most tetszünk. Fábry szerint ezt nem lehet megúszni, és ami az utcákon fog történni, ez már rajtunk kívül áll, ezt már nem tudjuk befolyásolni. A forradalmat nem az értelmiségiek csinálják, hanem a melósok, mint ahogy ötvenhatban is így történt. Fábry megismételte: a gyanú az, hogy ezt a forradalmat nem lehet megúszni. Azt lehet kívánni, hogy ez minél békésebb legyen, de hogy itt gazdák lesznek, tüntetések és sztrájkok lesznek, a polgári engedetlenségnek minden formája lesz, az valószínű.
A humorista Márait idézte, aki azt írta, hogy az igazság az, amit az emberek a legkevésbé, az igazságtalanság pedig amit az emberek képtelenek elviselni. Fábry szerint ez hajtotta az embereket az utcára. Fábry reméli, „hogy ezzel a hihetetlenül primitív struktúrával szemben, amit semmi más nem mozgat, csak a pénz, a szellem szembe tud feszülni, még akkor is, ha egyébként a XX. század történelme úgy is interpretálható, mint az értelmiségiek súlyosabbnál súlyosabb vereségeinek történelme”.
A humorista kifejtette: az egyik legnagyobb baj az, hogy – mint ahogy a zsidóinkat meg a doniakat sem tudtuk elsiratni –, az a fajta katarzis, amit apáink várhattak az általa „módszerváltásnak” nevezett rendszerváltástól, nem történt meg. Részben egymás torkának estünk abban a pillanatban – mondta –, részben bekövetkezett az a történelmi csoda, hogy „ugyanazok, akik ezt az országot negyven év alatt ellopták, ellopták még egyszer”. Fábry szerint most az utcán ennek a 16 évnek az elvarratlansága jelenik meg, amihez hozzájön még az elmúlt negyven év feldolgozatlansága is.
Fábryt leginkább az értelmiségnek a hihetetlen viselkedése szomorítja el, mert ugyanazt halljuk mai is az értelmiségiektől, mint amit Rákosi tett hallhatatlanná, hogy tudniillik aki nincs velünk, az kollaboráns fasiszta disznó. Fodor „Gáborkát” hozta fel példaképpen, aki „most már semmi mást nem tud előszedni, mint az Árpád-sávos zászlóval kapcsolatos vízióit tudja mondani”.
Azt is a nagy problémák közé sorolta a humorista, hogy elmaradt a diktatúra utáni – „ha nem is számonkérés, hanem mondjuk a megnevezés”. Fábry úgy látja: „1956 az ómega és az alfa”, még azoknak is, akik esetleg 56-ról nem is tudnak. Minden ahhoz képest létezik. Nincs más szellemi és morális kiindulópontunk – mondta. „Elmaradt a katarzis, elmaradt a rendszerváltás, a számonkérés, még a megnevezésig sem jutottunk el, de úgy látszik, ezeket a dolgokat nem lehet megúszni” – jelentette ki, megjegyezve: „mégiscsak Orbán Viktor van közelebb 56-hoz, mint Horn Gyula és társai, ez nem olyan bonyolult összefüggés”.
Fábry beszélt „a rabmadarak és a második nyilvánosság összefüggéséről” is. Mint mondta, sokan közülük barátai voltak, s akkor mérhetetlenül tisztelték is őket, mert azt gondolták, ezek az emberek mégis vállaltak valamit. Neki például megvan az összes Beszélő. Ebben is voltak maradéktalanul tisztességes emberek – mondta -, „de azért arra például lassan válaszolni kellene, hogy Demszky miért ment be a Gyorskocsi utcába, vagy akkor Konrád György felnyomta-e a sógorát vagy nem”. A Fábry által csak rabmadaraknak nevezett SZDSZ indult a legerősebb szellemei potenciállal, óriási második nyilvánosságbeli háttérrel, éppen ezért nem érti, hogy „miközben párás tekintettel beszélnek arról, hogy Németországban milyen csodálatos írónak lenni, azt a „múltmunkát”, amit a németek aggályos példaszerűséggel végrehajtottak, ezt a „múltmunkát” az elmúlt negyven évvel kapcsolatban miért nem vagyunk képesek végrehajtani?”
Fábry Sándor úgy vélte: valamiféle új „kerekasztalt” kellene létrehozni, mert ez a demokrácia ebben a formában nem működik. De ha létrejön egy ilyen tárgyalás, akkor a baloldalnak bizonyos ügyekben hátrább kell lépni. A baloldal egyébként nem is baloldal Fábry szerint, hanem „túlélési milliárdos juppikból álló, egyébként ne féljünk a szótól, köztörvényes társaság”.
A humorista szerint a Kádár-korral kapcsolatban is ki kell alakítani valamiféle álláspontot.
56 szörnyű konklúzióhoz vezetett – mondta. Az egyik az, hogy „mi mindent megtettünk, de mégsem ment”, a másik, hogy egy jobb élet keletkezett a Kádár-korszakban. Mindezzel együtt, miközben létrejött ez a legvidámabb barakk, a gulyáskommunizmus, ennek a levét isszuk ma. A Kádár-korszak egy „hínáros, ingoványos takony volt” – jelentette ki, de ennek ellenére sem kell azon csodálkozni, hogy vannak iránta nosztalgiák a „mondott okokból”, de azért is, mert az a több millió leszakadó akkor jobban élt.
Fábry szerint közkeletű tévedés, hogy ez a párt, az MSZP, már „nem az a párt”. De az - mondta., majd kijelentette: a baloldalnak abba kell hagyni az antiszemitázást és a fasisztázás, főleg egy olyan kormánnyal szemben, amelyik a holokauszt-emléknapot beiktatta. „Mit tegyünk még? Minden megteszünk. És éjjel-nappal antiszemita szarháziak vagyunk” Fábry szavai szerint.
A humorista programpontokat is felsorolt beszéde végén, ezek arra vonatkoznak, mi az, amiben meg kellene állapodni egymással a szemben álló feleknek, de csak azok után, hogy „a volt MSZMP-sek kilépnek a rendszerből.
Fábry szerint mindenképpen meg kellene egyeznünk a földkérdésben, felül kellene vizsgálnunk a privatizációt, és a „multiknak a tökére egy kicsit rá kellene lépnünk”, ugyanis „azt a pénzt, amit ezek az urak felvettek és elbokáztak, azt valakinek ki kell fizetni, de az lehetetlen dolog, hogy csak a proletáriátust borotválják, a multikat meg nem”. A multik Magyarországról 9-10 ezer milliárd forintnyi nyereséget visznek ki -–idézte Járai Zsigmondot a humorista, és szerinte a közteherviselés azt jelenti, hogy abban a bankok meg a multik is kiveszik a részüket, „illetve próbálkozzanak lassan nemi adófizetéssel”.
Fábry szerint, ha a hiányzó pénzeket ki kell fizetni, ami valószínű, annak az első lépése az kell legyen, hogy „ezek többé nem tudjanak felvenni”. Mint mondta, sokszor gondolkodott azon, hogy ezeknek a „kőgazdak embereknek miért fontos a politika”. Valószínűleg azért – adta meg a választ is -, mert maguk is tudják, hogy vagyonuk nem legitim eredetű, tehát „mocskos, szőrös kezüket rajta kell tartani a törvény reteszein, nehogy jöjjön valaki és megkérdezze: hogyan, miből, kivel”?
Fábry programpontjai között szerepelt, hogy új Alkotmányt kell készíteni, új büntető-törvénykönyvet szövegezni, meg kell egyezni az egészségügyről, hogy az állami kézben maradjon-e vagy sem, kellene kezdeni valamit a feketegazdasággal, mert „a magyar gazdaság harminc-negyven százaléka a feketegazdaságban focizik”. Foglakozni kellene az oktatással, a szakszervezetekkel, akik ma is hasonló szerepben vannak, mint a szocializmus idejében, és végül arra is felhívta a humorista a figyelmet: ő nagyon jelentős problémának látja a játékszenvedély előretörését, s ezt szintén meg kellene állítanunk.
http://www.mno.hu/index.mno?cikk=380743&rvt=61
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése