Bayer Zsolt
2006. október 25. 0:02
Magyar Nemzet
Van valami, ami csak a miénk, kelet-közép-európai nemzeteké. Az a semmivel sem összetéveszthető pillanat, amikor az igazságérzet felfeszül, odaszegeződik a tehetetlenség keresztjére. Ez a pillanat kincs. Mert ugyan elviselhetetlen és bénító haragot szül, de mi, kelet-közép-európai nemzetek tudjuk, hogy ekkor már vége.
Ilyenkor van vége annak, amit nem lehet elviselni. Hétfőn vége lett a Gyurcsány-rendszernek. Hétfőn megásta a saját sírját. Árulkodó tettek s még árulkodóbb mondatok kísérik ezt a haldoklást. A tettről alig kell szólni, azt is szikár, kopogó mondatokban. A tett megnézhető a CNN adásában. Ők is ezt ismétlik, monoton szomorúsággal. A Madách téren földön fekvő fiatalembert, akibe minden arra járó rendőr belerúg vagy ráhúz egy nagyot a gumibotjával. Majd amikor észreveszik a kamerát, megpróbálják eltakarni – mit is? A rendszert. Gyurcsány rendszerét.
Hétfőn kiteljesedett mindaz, ami Őszödön kezdődött. Hétfőn kitárulkozott a Gyurcsány-rendszer. Kifakadt, mint egy gennyes fekély.
Aki hétfőn Budapestet járta, vagy csak a tévét nézte, látta: nem voltak l’art pour l’art randalírozók. Nem volt hétfőn tévéostrom. Hétfőn utcára mentek azok, akik elhitték, hogy 2006-ban utcára mehetnek, ünnepelhetnek, és ezzel együtt kifejezhetik véleményüket is a rendszerről. Meg azokról a gazemberekről, akik ezt a rendszert működtetik. Gyurcsány Ferencről. A sarokba szorított patkányokról. Utcára mentek azok, akik harminc éve ugyanazt hallgatják ugyanazoktól: hogy most elvesszük megint mindeneteket, mert ez a szebb jövő záloga. Ez a reform. A többség nem is tudja, de homályosan érzi, nemcsak a hazugságot képtelen elviselni, hanem azt is, hogy a globalizáció oltárán megint feláldozzák a jövőjét. Képtelen elviselni a pökhendiséget, az arroganciát, a cinizmust. Ők mentek az utcára. És szétverték őket. Álltak, és nem csináltak semmit. Mentek és kiabáltak. Így verték szét őket. És közéjük lőttek. Könnygázgránáttal, gumilövedékkel. Fejre célozva. Közéjük vágtattak kivont karddal. Aztán a földön fekvőket rúgták és ütötték. Aztán csodálkoztak, hogy megint barikádok épültek, üvegek, téglák repültek. S a CNN ontja a szimbolikus képsorokat, monoton és fájón.
A tehetetlen harag azt súgja, hogy ennyi, s itt a vége. De azért ezzel nincsen vége. Akkor lesz vége, amikor majd a vége után rendet teszünk.
Hétfőn megásta a sírját ez a velejéig rothadt rendszer. Ezt tudjuk. De a java majd akkor kezdődik, amikor eltakarítottuk ezeket. Úgyhogy helyesen teszi a rendőrség felső vezetése, Gergényivel az élen, ha elkezd valami más foglalkozás után nézni. Mert ők lesznek az elsők. Gergényi főkapitány eltakarítása a jogállamiság elemi feltétele. Az ómega és az alfa. Gergényi főkapitány, amikor nekiszegezték a kérdést, vajon miért rúg bele minden rendőr a földön fekvő, tehetetlen emberbe, így válaszolt: arról nem tehetnek a rendőrök, hogy belebotlanak egy fekvő testbe. Igen, ezt ismerjük. Ez Grósz Károly mondata. Ő 1988-ban találta azt mondani, miután szétvertek bennünket október 23-án, hogy „egy hatalom sem szereti, ha verik a rendőreit”. Gergényi aljassága Grósz aljassága. Miként Lendvai aljassága is. Lendvai ezt mondta hétfő délután: Orbán Viktor jól tette volna, ha szól híveinek, hogy tegyék el a rendőröknek szegezett késeket. Micsoda lapos, elviselhetetlenül nyomasztó, pitiáner hazugság ez. Lendvai Ildikó sima arca mögül kandikál ki az egész Kádár-rendszer. Hát ezért, Gergényi főkapitány úr. Mert tudja, mi maga, főkapitány úr? Szem a láncban.
Már ha olvasta Illyést. És ne gondolja senki, hogy a rendőrség felső vezetésének leváltásával el lesz intézve minden. Hiszen megvannak a felvételek. Végig kell menni mindegyiken, egyenként. Majd meg kell kérdezni: magának ki adta a parancsot, hogy a tömegbe lőjön, könnygázgránáttal, gumilövedékkel, fejmagasságban? Igen, a főkapitány úr? Akkor a főkapitány úr fel van függesztve, munkáját addig nem végezheti, ameddig véget nem ért a pere a katonai bíróságon. És azok is megvannak, akik a földön fekvő embert rúgják. Mindegyiknek van pofája a maszk alatt. Meg lesznek találva. Addig nem lesz itt semmi sem, ameddig a legutolsó szadista rendőrbaka ki nem lesz rúgva úgy, hogy a lába sem éri a földet. Mert szadista rendőrbakákkal nem lehet jogállamot építeni. Szadista rendőrbakákkal meg Gergényikkel csak Gyurcsány-rendszert lehet építeni. A Gyurcsány-rendszer pedig kifakadt hétfőn. Láthatja most már mindenki: ez a rendőrség ötven magából kivetkőzött alakot képtelen volt megfékezni és elvinni a tévé székházánál. Miért? Mert akkor ezt a parancsot kapta a rendszertől. Ugyanez a rendőrség most tízezreket vert szét és lőtt szét. Miért? Mert most ezt a parancsot kapta a rendszertől.
Ha a rendőrség hétfőn nem provokálja a tömeget, majd nem esik neki az embereknek, nem történt volna semmi sem. Akkor a CNN nem ontaná a képeket, monoton és fájón. Akkor nem mondaná el az Európai Unió államainak minden megkérdezett rendőrségi szakértője, hogy náluk az ilyesmi elképzelhetetlen. Akkor… De nincs akkor. Mert hétfőn felfakadt a Gyurcsány-rendszer, és kidőlt belőle maga Gyurcsány. Aki tizenhat évvel ezelőtt még azt tartotta a saját apja legnagyobb bűnének, hogy „forradalomnak nevezi az ellenforradalmat”. Ott állt ez az alak, a néptől elzárt, üres Kossuth téren, és legundorítóbb, leghazugabb gesztusával, szívére tett kezével hallgatta a Himnuszt 1956 ötvenedik évfordulóján. Majd tűzijátékot rendeztetett magának, mialatt a rendőrei két sarokkal odébb embereket lövöldöztek fejbe – egyelőre még „csak” gumilövedékkel.
Ezekkel sem lehet jogállamot építeni. A Gyurcsány-rendszer s annak fenntartói nem egyeztethetők össze a jogállammal. Az ember szépbe szőtt hitével. Soha nem értettem egyet azokkal, akik azt mondták, Magyarországon nem történt meg a rendszerváltozás. Hétfő óta kicsit másképpen látom. Megtörtént. Működnek intézményei. De akik berendezték most nekünk, csupa-csupa szem a láncban. Olyan ez, mintha gyönyörű barokk kastélyunkat ceruzalábú Kádár-fotelekkel meg műtüzes kandallókkal zsúfolnánk tele. Kívül csodálatos. Belülről hányinger. S ebben sincsen semmi új. Hát ugyanezek rendeztek be annak idején megmaradt barokk kastélyainkban téeszirodákat, magtárakat meg disznóólakat.
Kastélyunk, a köztársaság már készen áll. De még ki kell takarítanunk. Még be kell rendeznünk. Végre magunknak. Ahhoz pedig el kell zavarnunk a sok elszemtelenedett disznópásztort.
Minél hamarabb.
http://www.mno.hu/index.mno?cikk=380104&rvt=114
2006. október 25. 0:02
Magyar Nemzet
Van valami, ami csak a miénk, kelet-közép-európai nemzeteké. Az a semmivel sem összetéveszthető pillanat, amikor az igazságérzet felfeszül, odaszegeződik a tehetetlenség keresztjére. Ez a pillanat kincs. Mert ugyan elviselhetetlen és bénító haragot szül, de mi, kelet-közép-európai nemzetek tudjuk, hogy ekkor már vége.
Ilyenkor van vége annak, amit nem lehet elviselni. Hétfőn vége lett a Gyurcsány-rendszernek. Hétfőn megásta a saját sírját. Árulkodó tettek s még árulkodóbb mondatok kísérik ezt a haldoklást. A tettről alig kell szólni, azt is szikár, kopogó mondatokban. A tett megnézhető a CNN adásában. Ők is ezt ismétlik, monoton szomorúsággal. A Madách téren földön fekvő fiatalembert, akibe minden arra járó rendőr belerúg vagy ráhúz egy nagyot a gumibotjával. Majd amikor észreveszik a kamerát, megpróbálják eltakarni – mit is? A rendszert. Gyurcsány rendszerét.
Hétfőn kiteljesedett mindaz, ami Őszödön kezdődött. Hétfőn kitárulkozott a Gyurcsány-rendszer. Kifakadt, mint egy gennyes fekély.
Aki hétfőn Budapestet járta, vagy csak a tévét nézte, látta: nem voltak l’art pour l’art randalírozók. Nem volt hétfőn tévéostrom. Hétfőn utcára mentek azok, akik elhitték, hogy 2006-ban utcára mehetnek, ünnepelhetnek, és ezzel együtt kifejezhetik véleményüket is a rendszerről. Meg azokról a gazemberekről, akik ezt a rendszert működtetik. Gyurcsány Ferencről. A sarokba szorított patkányokról. Utcára mentek azok, akik harminc éve ugyanazt hallgatják ugyanazoktól: hogy most elvesszük megint mindeneteket, mert ez a szebb jövő záloga. Ez a reform. A többség nem is tudja, de homályosan érzi, nemcsak a hazugságot képtelen elviselni, hanem azt is, hogy a globalizáció oltárán megint feláldozzák a jövőjét. Képtelen elviselni a pökhendiséget, az arroganciát, a cinizmust. Ők mentek az utcára. És szétverték őket. Álltak, és nem csináltak semmit. Mentek és kiabáltak. Így verték szét őket. És közéjük lőttek. Könnygázgránáttal, gumilövedékkel. Fejre célozva. Közéjük vágtattak kivont karddal. Aztán a földön fekvőket rúgták és ütötték. Aztán csodálkoztak, hogy megint barikádok épültek, üvegek, téglák repültek. S a CNN ontja a szimbolikus képsorokat, monoton és fájón.
A tehetetlen harag azt súgja, hogy ennyi, s itt a vége. De azért ezzel nincsen vége. Akkor lesz vége, amikor majd a vége után rendet teszünk.
Hétfőn megásta a sírját ez a velejéig rothadt rendszer. Ezt tudjuk. De a java majd akkor kezdődik, amikor eltakarítottuk ezeket. Úgyhogy helyesen teszi a rendőrség felső vezetése, Gergényivel az élen, ha elkezd valami más foglalkozás után nézni. Mert ők lesznek az elsők. Gergényi főkapitány eltakarítása a jogállamiság elemi feltétele. Az ómega és az alfa. Gergényi főkapitány, amikor nekiszegezték a kérdést, vajon miért rúg bele minden rendőr a földön fekvő, tehetetlen emberbe, így válaszolt: arról nem tehetnek a rendőrök, hogy belebotlanak egy fekvő testbe. Igen, ezt ismerjük. Ez Grósz Károly mondata. Ő 1988-ban találta azt mondani, miután szétvertek bennünket október 23-án, hogy „egy hatalom sem szereti, ha verik a rendőreit”. Gergényi aljassága Grósz aljassága. Miként Lendvai aljassága is. Lendvai ezt mondta hétfő délután: Orbán Viktor jól tette volna, ha szól híveinek, hogy tegyék el a rendőröknek szegezett késeket. Micsoda lapos, elviselhetetlenül nyomasztó, pitiáner hazugság ez. Lendvai Ildikó sima arca mögül kandikál ki az egész Kádár-rendszer. Hát ezért, Gergényi főkapitány úr. Mert tudja, mi maga, főkapitány úr? Szem a láncban.
Már ha olvasta Illyést. És ne gondolja senki, hogy a rendőrség felső vezetésének leváltásával el lesz intézve minden. Hiszen megvannak a felvételek. Végig kell menni mindegyiken, egyenként. Majd meg kell kérdezni: magának ki adta a parancsot, hogy a tömegbe lőjön, könnygázgránáttal, gumilövedékkel, fejmagasságban? Igen, a főkapitány úr? Akkor a főkapitány úr fel van függesztve, munkáját addig nem végezheti, ameddig véget nem ért a pere a katonai bíróságon. És azok is megvannak, akik a földön fekvő embert rúgják. Mindegyiknek van pofája a maszk alatt. Meg lesznek találva. Addig nem lesz itt semmi sem, ameddig a legutolsó szadista rendőrbaka ki nem lesz rúgva úgy, hogy a lába sem éri a földet. Mert szadista rendőrbakákkal nem lehet jogállamot építeni. Szadista rendőrbakákkal meg Gergényikkel csak Gyurcsány-rendszert lehet építeni. A Gyurcsány-rendszer pedig kifakadt hétfőn. Láthatja most már mindenki: ez a rendőrség ötven magából kivetkőzött alakot képtelen volt megfékezni és elvinni a tévé székházánál. Miért? Mert akkor ezt a parancsot kapta a rendszertől. Ugyanez a rendőrség most tízezreket vert szét és lőtt szét. Miért? Mert most ezt a parancsot kapta a rendszertől.
Ha a rendőrség hétfőn nem provokálja a tömeget, majd nem esik neki az embereknek, nem történt volna semmi sem. Akkor a CNN nem ontaná a képeket, monoton és fájón. Akkor nem mondaná el az Európai Unió államainak minden megkérdezett rendőrségi szakértője, hogy náluk az ilyesmi elképzelhetetlen. Akkor… De nincs akkor. Mert hétfőn felfakadt a Gyurcsány-rendszer, és kidőlt belőle maga Gyurcsány. Aki tizenhat évvel ezelőtt még azt tartotta a saját apja legnagyobb bűnének, hogy „forradalomnak nevezi az ellenforradalmat”. Ott állt ez az alak, a néptől elzárt, üres Kossuth téren, és legundorítóbb, leghazugabb gesztusával, szívére tett kezével hallgatta a Himnuszt 1956 ötvenedik évfordulóján. Majd tűzijátékot rendeztetett magának, mialatt a rendőrei két sarokkal odébb embereket lövöldöztek fejbe – egyelőre még „csak” gumilövedékkel.
Ezekkel sem lehet jogállamot építeni. A Gyurcsány-rendszer s annak fenntartói nem egyeztethetők össze a jogállammal. Az ember szépbe szőtt hitével. Soha nem értettem egyet azokkal, akik azt mondták, Magyarországon nem történt meg a rendszerváltozás. Hétfő óta kicsit másképpen látom. Megtörtént. Működnek intézményei. De akik berendezték most nekünk, csupa-csupa szem a láncban. Olyan ez, mintha gyönyörű barokk kastélyunkat ceruzalábú Kádár-fotelekkel meg műtüzes kandallókkal zsúfolnánk tele. Kívül csodálatos. Belülről hányinger. S ebben sincsen semmi új. Hát ugyanezek rendeztek be annak idején megmaradt barokk kastélyainkban téeszirodákat, magtárakat meg disznóólakat.
Kastélyunk, a köztársaság már készen áll. De még ki kell takarítanunk. Még be kell rendeznünk. Végre magunknak. Ahhoz pedig el kell zavarnunk a sok elszemtelenedett disznópásztort.
Minél hamarabb.
http://www.mno.hu/index.mno?cikk=380104&rvt=114
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése