Révész Máriusz: Ez politikai megrendelésre történt

„Azt tettem, amit tennem kellett”
2006. október 26. 0:04

Udvardy Zoltán
Képviselői igazolványával felfegyverkezve indult a felszólítás nélkül könnygázgránátokat lövöldöző rendőrök felé: ez volt az utolsó kép, amire Révész Máriusz fideszes képviselő rokonai emlékeznek. Őt úgy megverték, hogy amnéziája miatt nem tudja rekonstruálni az október 23-án történteket. Mégis kísérletet tett erre az MNO-nak nyilatkozva.

Családommal, tehát 2 év négy hónapos fiammal, hét hónapos másik fiammal és feleségemmel vonultunk ki a Fidesz megemlékező nagygyűlésére: ebből is látszik, hogy „nagy erőkkel készültem” a rendőrség elleni összecsapásra. A nagygyűlés végén elindultunk a Blaha Lujza tér felé, mivel az Örs vezér téren hagytuk az autónkat. Nagyon sok emberrel találkoztunk útközben, ezért lassan haladtunk – meséli az MNO-nak Révész Máriusz, a Fidesz parlamenti képviselője.

– A baloldali utcákból rövidesen megjelentek fiatal emberek meglehetősen zilált állapotban, csillogó, kisírtnak tűnő szemmel: ők voltak azok, akikkel szemben a rendőrség már más helyszíneken brutálisan fellépett. Többen felismertek közülük, ezért körbeálltak és beszámoltak arról, hogy milyen rendőri túlkapások történtek. Kérték, hogy a Fidesz lépjen föl ebben az ügyben, mert elfogadhatatlan, hogy egy demokráciában a rendőrség ilyen eszközöket használjon. Miközben ezt mesélték, hívtak fel nyugdíjas szüleim – édesanyám és édesapám is ott volt a megemlékezésen –, hogy a rendőrség figyelmeztetés nélkül elkezdte lövöldözni a könnygázgránátokat a tömegbe a Rákóczi útnak azon a szakaszán, ahol ők állnak.

– Hogyan reagált a hallottakra?

– Miután szóltam a feleségemnek, hogy a két kicsi gyereket vigye haza, gondolkodás nélkül elindultam, hogy megpróbáljak tenni valamit. Arra gondoltam, hogy ez egy Fidesz-rendezvény, mi hívtuk ide az embereket. Ezekért az emberekért felelősséggel tartozunk, én pedig a Fidesz országgyűlési képviselője vagyok. Nem tehetem meg, hogy nyugodtan hazasétáljak, miközben az általunk összehívottakat könnygázzal lövöldözik. Ami ettől kezdve történt, arra egyáltalán nem emlékszem, a sérülések következtében fellépett amnézia miatt. Az orvosok azt mondták, esetleg néhány napon belül visszatérhet az emlékezetem. Szüleim elmondták: az Uránia filmszínháznál találkoztak velem, s én utána továbbmentem, hogy országgyűlési képviselőként kérjem meg a rendőröket, hogy fejezzék be azt, hogy egy engedélyezett ünnepi nagygyűlés feloszlóban levő résztvevőit lövik könnygázzal.

– Gergényi Péter, Budapest rendőrfőkapitánya azt állítja, hogy ők megvárták, míg elhagyják a környéket a Fidesz-nagygyűlés résztvevői, s nem támadtak a megemlékezésről békésen hazatérőkre. Amit Ön mond, az tételesen cáfolja a rendőrkapitány állítását.

– Ha ezt állítja Gergényi Péter, akkor ebben is hazudik. Kétségtelen, hogy mindez a rendezvény vége után mintegy fél-háromnegyed órával történt, ám a nagy tömeg lassan széledt szét, így a Fidesz-nagygyűlés résztvevői közül sokan tartózkodtunk még a Rákóczi úton és más, az Astoriától kivezető útvonalakon. Itt semmilyen atrocitás nem történt, ami indokolta volna a rendőri fellépést. Másrészt a rendőrség törvénytelenül, figyelmeztetés nélkül kezdte lőni a résztvevőket könnygázgránáttal. Édesapám elmondása szerint fejétől néhány centire süvített el egy gránát. A dolog azért is bosszantott, mert a történtek előtt nem sokkal azon tanakodtunk a feleségemmel, hogy ne menjünk-e előre az Astoriához, megkeresve a gyerekek nagyszüleit, s csak az esti fürdetési időre való tekintettel nem tettük meg ezt. Tehát nem sokon múlott, hogy nem a kétéves és a héthónapos gyermekeink közé csapódtak a könnygázgránátok, és a gumilövedékek.

– Kuncze Gábor kijelentette: ő nem volt ilyen helyen, nem is sérült meg.

– Kuncze Gábor annyira liberális, hogy valószínűleg saját nyugdíjas szüleit is otthagyta volna a könnygázgránátok sűrűjében, és nyugodtan hazament volna. Én ezt nem tehetem meg, a szüleimmel szemben és azokkal szemben sem, akik eljöttek a gyűlésünkre. Egyébként kíváncsi lennék, hogy mit mondott volna, ha a polgári kormány idején Pető Ivánt verik így fejbe a rendőrök.

– Mit tud arról, ami ezután történt?

– Elindultam a rendőrök felé, hogy beszéljek velük. Tegnap a Parlamentben találkoztam Komáromi Gergellyel, az origo újságírójával, aki elmondta: valószínűleg a megveretésem előtti, utolsó pillanatokban találkozott velem. Mesélte: egyre hajtogattam, hogy megyek, és képviselőként beszélek a rendőrökkel. Ott is számos könnygáz csapódott be, így ő is szem elől tévesztett. Az öcsém is elkísért, de amikor befordultam a Rákóczi út sarkán, a Libri könyvesboltnál, onnan ő sem látott már. Az utca sarkán működik két térfigyelő kamera, azok rögzíthették, mi történt velem. Sajnos a felvételeik a rendőrségre futnak be. Semmi kétségem nincs, hogy ezeket műszaki okok miatt nem fogja kiadni a rendőrség. Valahogy a Dohány utcába kerültem, ahol két biztonsági őr lett rám figyelmes. Saját lábamon jutottam el odáig, ömlött a fejemből a vér. A nadrágom, a pólóm, a farmerdzsekim tocsogott a vértől. Hol összecsuklottam, hol nekidőltem a falnak, de tántorogtam tovább. Az őrök, mint ezt később elmesélték testvéremnek, behúztak az épületbe, megkérdezték hogy ki vagyok, de nem tudtam válaszolni. Először mentőautót próbáltak hívni, de a mentősök nem tudtak kijönni, mert a rendőrség lezárta a területet. Erre a Markó utcai mentőállomásra szállíttattak egy rendőrautóval, innen vitt át egy mentő a Péterfi Sándor utcába. A mentőben állítólag több emberrel, így újságírókkal is beszéltem, de erről semmilyen emlékem nincs. Az este folyamán meglátogatott a kórházban két képviselőtársam, Ékes Ilona és Bíró Ildikó, akik három órát ültek az ágyamnál, ám erről sincs emlékképem. Körülbelül éjféltől tudok visszaemlékezni a dolgokra.

– Milyen sérüléseket szenvedett?

– Hát, nem olyan súlyosakat: van ez a kis amnézia, mert elég rút módon fejbe vágtak; eltört a lapockám; szájon is vágtak, az bedagadt, az egyik fogam is mozog egy kicsit; és kaptam egyet a vesémre is.

– Ez kimeríti a súlyos bántalmazás tényét

– Biztos azért vertek meg, mert a képviselői igazolványommal „nekirontottam a rendőrkordonnak”. Ezután kerülhettem összeverve a kordon mögé. A tárcámból, ezt többen látták, kivettem a képviselői igazolványomat és azzal indultam el a rendőrök felé. Édesanyám azt mondja: amikor véres kabátomat elhozta a kórházból, más-más helyen volt a tárcám és a képviselői igazolványom. Épp ezért lehetne kulcskérdés a térfigyelő kamera felvétele.

– Megkereste a rendőrség bármely képviselője akár a kórházban, akár máshol a történtek óta?

– Senki nem keresett meg a rendőrség részéről, még telefonon sem.

– Miért mondta először azt. hogy nem tesz feljelentést, s mi okból változott meg az álláspontja?

– Először úgy gondoltam: nem az intézkedő rendőr a felelős, hanem az, aki ezt a helyzetet előidézte Magyarországon. Ha öt méterrel arrébb megyek, ugyanez történik velem; úgy gondoltam, a rendőrség érzelmileg túlfűtött állapotban volt és majd egy belső vizsgálat tisztázza a történteket. Nekem semmilyen elégtételt nem jelent, ha azokat a rendőröket lefokozzák, kirúgják, megbüntetik, akik eltörték a lapockámat, és összevertek. Azóta hallottam Gergényi Péter cinikus és arrogáns nyilatkozatait és láttam egy-két felvételt arról, hogy mit művelt a rendőrség más emberekkel. Innentől nem személyes az ügy, ezért kell a feljelentést nekem is, és mindenki másnak is megtenni.

– Mi célból tesz mégis feljelentést, ha nem személyes ügye indokolja ezt?

– Azért kell nekem is és mindenkinek megtenni a feljelentést, akivel szemben törvénysértéseket illetve bűncselekményeket követtek el, hogy ez ne fordulhasson elő még egyszer. Voltak, akik nálam sokkal súlyosabb sérüléseket szenvedtek; az ő érdekükben is fel kell lépni. A rendőrség vezetői és a kormány nem akarja kivizsgálni ezeket az ügyeket, mert természetesnek tartja, hogy gumilövedékkel kilövik az emberek szemét, fejmagasságban lövik a könnygáz-gránátokat, hogy egy letepert embert négy-öt rendőr megrugdos. Ezeket az eseményeket már a szeptemberi események során, amikor a rendőrök köveket hajigáltak vissza, sem vizsgálták ki. Ha mindenki, akit ilyen sérelem ért, feljelentést tesz, talán a rendőrök is meggondolják, milyen lépéseket engedhetnek meg legközelebb maguknak. Talán nekik is eszükbe jut, hogy a jogrendszer védelme a feladatuk. Elképesztő, hogy komplett egységek voltak viperával felszerelve, ami tiltott fegyver. Éppen ennek a rendőrségnek kellene a jogbiztonságot megteremteni, és nyilvánvaló, hogy tömegével követtek el bűncselekményeket. Ha kellő számú törvénysértés bizonyítást nyer, akkor Gergényi Péternek és más rendőri vezetőknek is le kell mondaniuk. Hozzá kell tennem: a baj okai ennél is magasabb szinten keresendőek.

– Miből gondolja ezt?

– Nem hiszem, hogy a rendőrségnek a kútfejéből pattant ki az ötlet, hogy akikkel már többször összecsaptak, beletereljék a Fidesz-nagygyűlés közönségébe.

– Úgy látja, tudatosan tették?

– Igen, ez politikai megrendelésre történt. Nyilvánvaló volt, hogy ha szakmai szempontok szerint dolgozik a rendőrség, akkor kiemeli a rendbontókat, vagy megpróbálja izolálni, elkülöníteni őket. Ehelyett mi történt? Azokat az embereket, akikkel a nap folyamán már többször összecsaptak, beterelték egy tízszer-hússzor akkora tömegbe, akiket aztán felszólítás nélkül lőni kezdtek könnygázzal Úgy tűnik, az volt a cél, hogy a Fidesz-nagygyűlés néhány résztvevőjét is belemossák az atrocitásokba és ezért semmilyen árat nem sajnáltak. Egyébként, ha véletlenül mégis magától volt ennyire dilettáns a rendőrség, amit kizártnak tartok, akkor ezért kellene lemondania a vezetőinek. Az a véleményem, hogy Gyurcsány Ferenc megrendelésére történt mindez. Róla tudjuk, hogy teljesen gátlástalan, semmitől sem riad vissza hatalma megtartása érdekében. Gyurcsány érdeke, hogy ne a gazdasági gondokról, hanem valami másról legyen szó. Gyurcsány érdeke, hogy előre megfélemlítse azokat a tanárokat, orvosokat, nyugdíjasokat, akiknek a jövő évi költségvetés megismerése után eszébe juthatna tiltakozni. Igazából nem az egyszerű rendőröket, hanem Gyurcsányt kellene megbüntetni ezekért az állapotokért, miatta szabadultak el Magyarországon az indulatok.

– Hegedűs Zsuzsa szociológus a Hír Televíziónak nyilatkozva úgy fogalmazott: a rendőrség és a kormány átlépett egy határt október 23-án. Valóban nem volt eddig példa arra, hogy rendőrök támadjanak azokra, akik részt vettek egy parlamenti párt engedélyezett gyűlésén.

– Épp ezeknek a határoknak az átlépést észleltem, ezért gondoltam úgy, hogy az én ügyemben nem egy közrendőr ellen kellene feljelentést tenni. A rendőrség megítélése az elmúlt 16 évben folyamatosan javult. Úgy érzem, ez a folyamat most megszakadt. Október 23-a után az emberek jelentős része nem hiszi el, hogy a rendőrség az ő érdekükben tevékenykedik, őket szolgálja és védi, hiszen ennek az ellenkezőjét tapasztalta. A magyar rendőrségnek nagyon sokat kell dolgoznia ahhoz, hogy azt, amit október 23-án műveltek az emberekkel, feledésbe merüljön. Nemcsak azoknak rendült meg a bizalma, akik ott voltak, hanem azoknak is, akik látták a felvételeket, amin a magyar rendőrök földön fekvő embereket rugdosnak. Emlékezzünk csak vissza, az Egyesült Államokban micsoda tiltakozási hullámokat keltett egyetlen ilyen eset, amikor egy földön fekvő feketét rugdosott néhány rendőr. Az ott egy kisebb belpolitikai válságot jelentett. Nos, ilyen felvételeket, tüntetők bántalmazásáról, százával közvetítettek a televíziók, s erre az a rendőrfőkapitány válasza, hogy ő semmiféle törvénytelenséget nem tapasztalt.

– Mindezek után, ami történt önnel: hogy van?

– Végtelenül el vagyok keseredve, hogy egy őrült Magyarországnak most már nem csak a gazdaságát, hanem a jogbiztonságát is tönkreteszi. Rosszul érzem magam, mert mindez Budapesten megtörténhetett. Ha a kérdés személyes, akkor fizikailag viszonylag rosszul, de örülök, hogy ennyivel megúsztam. Ennél azonban sokkal rosszabbul érezném magam, ha hazamentem volna anélkül, hogy bármit is tettem volna. Lelkileg rendben vagyok, mert azt tettem, amit tennem kellett.

http://www.mno.hu/index.mno?cikk=380369&rvt=2