Mező József Ákos jegyzete
2006. október 24. 14:34
Ma éjjel Karinthy Frigyes egy paradoxona járt az eszemben. Szerinte nem az az őrült, aki elvesztette az eszét, hanem az, aki mindenét elvesztette, csak az eszét nem. Így egy őrültnek nem lehetnek erkölcsi fenntartásai, ezért képes váratlanul, ugyanakkor logikusan cselekedni.
Az emberi érzéseknek akárcsak maradékát érző emberek ugyanis nem képesek előre megjósolni ezt a logikát, egyszerűen azért, mert nem jut eszükbe, hiszen ők nem képesek teljesen felfüggeszteni emberi érzéseiket. Gyurcsány kétszer is nagyon meglepett minket.
Először a december 5-i népszavazás „nem”-re buzdításával. Ezzel alapozta meg parlamenti megválasztása után a baloldal önbizalmát. Most pedig a váratlanul durva rendőri támadás ért mindenkit készületlenül. Ki gondolta volna, hogy a kormány feláldozza azt az ünnepet, amelyet tekintélyes külföldi személyiségek jelenlétében tarthattak meg. Ők úgy döntöttek, hogy az egész ceremóniának ünneplő közönség nélkül kell lezajlani – furcsállták is néhányan a vendégek közül, hogy milyen üres a Kossuth tér.
Mindez azonban logikus volt: ha az emberek jelen vannak a téren, Gyurcsányt kifütyülik, és hangosan követelik lemondását. Így viszont az Alkotmány utcai rendőrkordon megvédte a néptől az állami ünnepet.
A nép nem volt jelen, aki pedig nincsen jelen, arról bármit lehet mondani. Gyurcsány meg is tette ezt. Arról beszélt, hogy most semmi szükség nincsen az utcai politizálásra – szembe állította 56-ot és 2006-ot. Délelőtti beszédében előre elítélte az utcai politizálást, mintha az nem éppen demokratikus jog lenne. A Fidesz ünnepi gyűléséről távozók pedig gumilövedék-záporban találták magukat. Sokan, ha akartak, sem tudtak volna hazamenni. A miniszterelnök azonban arról beszélt, hogy egy törpe kisebbség korlátozza a többség szabadságát. Természetesen ez igaz is, amennyiben a törpe kisebbség alatt az ő kormányát és az általuk befolyásolt rendőrséget értjük. Békés emberekre lőttek – mint ’56-ban, a különbség csak annyi, hogy most gumilövedékeket használtak (volt, aki szeme világát veszítette el).
Gyurcsány azonban most is mindent egy lapra tesz fel: utcai harcokat provokál, és a média hazugsághengere elindulhat (Zárug Péter Farkas találó kifejezése). Aki nem volt jelen, annak elmagyarázzák, hogy a rendőrök csak önmagukat védték. És mindebben egy stratégiai logikát is tetten érhetünk:
az ötvenéves évforduló ugyanis – Gyurcsány őszödi beszédének háttere előtt – egy értelmezési versenyként indult el. A tét ezúttal az volt, mi a mostani események viszonya az akkori forradalomhoz.
Így volt értékelhető Pozsgay Imre rádiónyilatkozata is, amelyet az ünnepet megelőző peresztojkáról szóló konferencia kapcsán adott. 1956-ban az emberek nem a megélhetési válság miatt lázadtak fel, hanem a hazugság világa ellen – állította Pozsgay. Ilyen megközelítésben függetlenül attól, hogy például az MTV ostromát ki hogyan értékeli, a jelen eseményeket ’56 folytatásának láthatjuk. Gyurcsány nem állt le vitatkozni ezzel. Ő az utcai összecsapásokkal, a rendőri túlkapásokkal más síkra terelte a diskurzust. A közszolgálati tévé és más médiumok hazugsághengerében bízik, abban, hogy a sértetteket és az elkövetőket a szervilis médiaemberek segítségével fel tudja cserélni egymással. Azokra hivatkozik, akik otthon maradtak: ők ugyanis nem nyilvánitottak ki semmit – állítja Gyurcsány semmibe véve a helyhatósági választások eredményét. A hazugsághenger azonban éppen erről szól: elhallgatás és átértelmezés gátlástalan alkalmazásáról, az ég színét is átfestik, a csillagokat is letagadják. Hazudnak nappal, és hazudnak éjjel.
Miniszterelnökünk másban nem bízhat, hiszen nincsen semmije, csak ez: a megtévesztés jéghideg logikája és praktikuma. Ez juttatta ide, erre támaszkodva próbál meg a felszínen maradni.
http://www.mno.hu/index.mno?cikk=380068&rvt=68
2006. október 24. 14:34
Ma éjjel Karinthy Frigyes egy paradoxona járt az eszemben. Szerinte nem az az őrült, aki elvesztette az eszét, hanem az, aki mindenét elvesztette, csak az eszét nem. Így egy őrültnek nem lehetnek erkölcsi fenntartásai, ezért képes váratlanul, ugyanakkor logikusan cselekedni.Az emberi érzéseknek akárcsak maradékát érző emberek ugyanis nem képesek előre megjósolni ezt a logikát, egyszerűen azért, mert nem jut eszükbe, hiszen ők nem képesek teljesen felfüggeszteni emberi érzéseiket. Gyurcsány kétszer is nagyon meglepett minket.
Először a december 5-i népszavazás „nem”-re buzdításával. Ezzel alapozta meg parlamenti megválasztása után a baloldal önbizalmát. Most pedig a váratlanul durva rendőri támadás ért mindenkit készületlenül. Ki gondolta volna, hogy a kormány feláldozza azt az ünnepet, amelyet tekintélyes külföldi személyiségek jelenlétében tarthattak meg. Ők úgy döntöttek, hogy az egész ceremóniának ünneplő közönség nélkül kell lezajlani – furcsállták is néhányan a vendégek közül, hogy milyen üres a Kossuth tér.
Mindez azonban logikus volt: ha az emberek jelen vannak a téren, Gyurcsányt kifütyülik, és hangosan követelik lemondását. Így viszont az Alkotmány utcai rendőrkordon megvédte a néptől az állami ünnepet.
A nép nem volt jelen, aki pedig nincsen jelen, arról bármit lehet mondani. Gyurcsány meg is tette ezt. Arról beszélt, hogy most semmi szükség nincsen az utcai politizálásra – szembe állította 56-ot és 2006-ot. Délelőtti beszédében előre elítélte az utcai politizálást, mintha az nem éppen demokratikus jog lenne. A Fidesz ünnepi gyűléséről távozók pedig gumilövedék-záporban találták magukat. Sokan, ha akartak, sem tudtak volna hazamenni. A miniszterelnök azonban arról beszélt, hogy egy törpe kisebbség korlátozza a többség szabadságát. Természetesen ez igaz is, amennyiben a törpe kisebbség alatt az ő kormányát és az általuk befolyásolt rendőrséget értjük. Békés emberekre lőttek – mint ’56-ban, a különbség csak annyi, hogy most gumilövedékeket használtak (volt, aki szeme világát veszítette el).
Gyurcsány azonban most is mindent egy lapra tesz fel: utcai harcokat provokál, és a média hazugsághengere elindulhat (Zárug Péter Farkas találó kifejezése). Aki nem volt jelen, annak elmagyarázzák, hogy a rendőrök csak önmagukat védték. És mindebben egy stratégiai logikát is tetten érhetünk:
az ötvenéves évforduló ugyanis – Gyurcsány őszödi beszédének háttere előtt – egy értelmezési versenyként indult el. A tét ezúttal az volt, mi a mostani események viszonya az akkori forradalomhoz.
Így volt értékelhető Pozsgay Imre rádiónyilatkozata is, amelyet az ünnepet megelőző peresztojkáról szóló konferencia kapcsán adott. 1956-ban az emberek nem a megélhetési válság miatt lázadtak fel, hanem a hazugság világa ellen – állította Pozsgay. Ilyen megközelítésben függetlenül attól, hogy például az MTV ostromát ki hogyan értékeli, a jelen eseményeket ’56 folytatásának láthatjuk. Gyurcsány nem állt le vitatkozni ezzel. Ő az utcai összecsapásokkal, a rendőri túlkapásokkal más síkra terelte a diskurzust. A közszolgálati tévé és más médiumok hazugsághengerében bízik, abban, hogy a sértetteket és az elkövetőket a szervilis médiaemberek segítségével fel tudja cserélni egymással. Azokra hivatkozik, akik otthon maradtak: ők ugyanis nem nyilvánitottak ki semmit – állítja Gyurcsány semmibe véve a helyhatósági választások eredményét. A hazugsághenger azonban éppen erről szól: elhallgatás és átértelmezés gátlástalan alkalmazásáról, az ég színét is átfestik, a csillagokat is letagadják. Hazudnak nappal, és hazudnak éjjel.
Miniszterelnökünk másban nem bízhat, hiszen nincsen semmije, csak ez: a megtévesztés jéghideg logikája és praktikuma. Ez juttatta ide, erre támaszkodva próbál meg a felszínen maradni.
http://www.mno.hu/index.mno?cikk=380068&rvt=68
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése