2006. október 18. szerda 16:18:49
“Nem tudom kinek tűnt fel, de a Kossuth téri tüntetők (ide értve a FIDESZ közönséget is) átlagéletkora, már rég nem az, ami szeptember 17-18-19-én volt. Eltűntek a fiatal tömegek. De mi is történt? Az elmúlt hetek eseményeit csak azért lehet a forradalom kifejezéssel illetni, mert mi fiatalok voltunk ott azokban az első szeptemberi napokban, és mert avval a hévvel és lendülettel, ami csak a fiatalokban van meg, forradalmi hangulatot teremtettünk, és forradalmi cselekedeteket hajtottunk végre. Mindenre elszántan mentünk ki, mert a jövőnkről van szó. Sértően, pökhendien bánt velünk a hatalom, hát odacsaptunk.
Azt mondják erőszakosak voltunk! Az a srác ott az MTV lépcsőjén, aki egymagában, a könnygázfelhő ellenére is, egy szál rúddal, úgy osztotta a rendőröket, hogy csak úgy repkedtek a plexidarabok, az nem erőszakos volt, hanem erős! És ez nagy különbség! Erőszakos az a cigánygyerek, aki megerőszakolt majd felgyújtott egy kislányt, vagy az a cigánybanda, akik Olaszliszkán agyonverték azt az autóst a gyerekei szeme láttára, vagy nem utolsó sorban azok a rendőrök, akik tizenöten rugdostak hatvan kilós gyerekeket agyba-főbe!
Azt is mondták, rongáltunk és vandálok vagyunk. Azért, mert betört az ajtaja meg néhány ablaka, és kiégett néhány helyisége az MTV-nek? Annak az MTV-nek, ami jóformán a megalakulása óta, a hazugság és a félrevezetés fészke, és ha valamilyen hazafiasabb hang fel is ütötte a fejét benne, hát mindig igyekeztek azt mielőbb onnan kiebrudalni? Vagy mert kiégett az autója néhány MTV dolgozónak, akik az évtizedek óta zajló hazugságfolyam aktuális tolmácsolói? Hát én azt mondom, megérdemelték, az elmúlt 16 évért, az elmúlt 50 évért! Mindenért!
Vagy azért voltunk garázdák mert szétvertük a megszálló szovjeteket dicsőítő emlékművet, aminek egyébként sem volt semmi keresnivalója a Szabadság nevű terünkön? Nem! Elutasítom ezt a vádat is! Mi akkor, ott erőt mutattunk fel. Erőt és bátorságot, amiről már sokan azt hitték, hogy végleg kiveszett ebből a nemzetből, és amitől a rabló, bűnöző hatalom a legjobban retteg, ezért is felelt az erőre erőszakkal. És mit kaptunk a kiállásért cserébe? Elhatárolódást, levandálozást, lecsőcselékezést, lehuligánozást, köztörvényesezést még azoktól is, akikről azt gondoltuk, hogy számíthatunk rájuk. Elárultak minket.
Szánalmas a békés szándéknak ez az állandó nevetséges bizonygatása, az erőszaktól való irtózás folytonos hangsúlyozása szinte minden felszólaló részéről. Gyengeség és gyávaság ez! És a hatalomnak pontosan ez az, amire szüksége van. Mit képzelnek a magyarságból fehér békegalambot csinálni akaró szónokok, milyen jövő vár erre a világra? Ki tudott itt a környezetünkben bármiféle érdekeinek is érvényt szerezni úgy, hogy nem mutatott fel erőt és csapott oda, ha kellett? Hát nem vesszük észre, hogy az egész világ az erőszak felé halad? Meg kell tudni magunkat védeni, mert evvel a szemlélettel maximum mártírrá lehet lenni. És ezért kell hangosan amnesztiát követelni a bebörtönzötteknek és a bujkálóknak!
De visszatérve a Kossuth térhez, ami ott folyik most, az nem forradalom, csak egy permanens tüntetés, ahol mint a kisgyerekek örülünk, hogy alkotmányos jogunk a téren fagyoskodni. Akkor lesz megint forradalom, ha újra ott lesznek a fiatalok tömegei, ha lesz erőnk, amitől a hatalom összeroppan. És ez az erő ott rejlik a tömegben, csak képtelen az évtizedek óta tartó hátrálás során, a félelmeiből maga elé épített falat áttörni.
Persze lehet mondani, hogy még ez a permanens tüntetés is jobb a semminél. Lehet. De akkor legalább tartsuk be a fontossági sorrendet, és ne országzászlót, új választási törvényt, meg kettős állampolgárságot követeljünk! Kitől követeljük, ettől a rendszertől? Isten ments, hogy a Szabadság teret ők alakítsák át, vagy a jövő választási törvényét vagy a határon túli magyarok státuszát ők határozzák meg! Ezeknek majd szerét ejtjük, ha a győzelmet kivívtuk.
Viszont követeljük, hogy azonnal állítsanak le minden privatizációt és az arra való készülődést, hívjuk fel a privatizálásra szánt állami tulajdont megvásárolni szándékozó tőkések figyelmét, hogy a szeptember 17-e utáni jogügyleteket automatikusan semmisnek tekintjük. És a legfontosabb, hogy a magyar föld eladhatóságának tilalmi moratóriumát határozatlan időre hosszabbítsák meg, mert január 1-jével a zsebszerződésekre rákerül a dátum, és bejegyzik a földhivatalban! Továbbá követeljük, hogy a parlamenti ellenzék ezen fontos kérdésekben valljon színt, és felhívásunkhoz csatlakozzon!
Könnyen mondják sokan, hogy kitartunk a téren, ha kell hát 88 napig is, mint az ukránok, vagy még tovább. Az mondja ezt, aki bármikor hazamehet vacsorázni, vagy a saját ágyába aludni, a családjával lenni, ha akar. De, aki bújkál, annak nem olyan könnyű várni. Pláne annak, aki börtönben van.
Nem attól kell félni, hogy a földindulásszerű politikai változások gazdasági krízist vagy hiperinflációt okoznak, mert azt már úgysem lehet elkerülni, de az ebből való kibontakozás időtartamát növeli minden olyan perc, ami alatt ez a léket kapott, agonizáló rendszer fennáll. Ezt tartsuk szem előtt, fütyüljük ki a gyávaságra biztatókat és vegyünk magunkon végre erőt!”
Budaházy György
http://as.hu/blog/2006/10/18/546
“Nem tudom kinek tűnt fel, de a Kossuth téri tüntetők (ide értve a FIDESZ közönséget is) átlagéletkora, már rég nem az, ami szeptember 17-18-19-én volt. Eltűntek a fiatal tömegek. De mi is történt? Az elmúlt hetek eseményeit csak azért lehet a forradalom kifejezéssel illetni, mert mi fiatalok voltunk ott azokban az első szeptemberi napokban, és mert avval a hévvel és lendülettel, ami csak a fiatalokban van meg, forradalmi hangulatot teremtettünk, és forradalmi cselekedeteket hajtottunk végre. Mindenre elszántan mentünk ki, mert a jövőnkről van szó. Sértően, pökhendien bánt velünk a hatalom, hát odacsaptunk.
Azt mondják erőszakosak voltunk! Az a srác ott az MTV lépcsőjén, aki egymagában, a könnygázfelhő ellenére is, egy szál rúddal, úgy osztotta a rendőröket, hogy csak úgy repkedtek a plexidarabok, az nem erőszakos volt, hanem erős! És ez nagy különbség! Erőszakos az a cigánygyerek, aki megerőszakolt majd felgyújtott egy kislányt, vagy az a cigánybanda, akik Olaszliszkán agyonverték azt az autóst a gyerekei szeme láttára, vagy nem utolsó sorban azok a rendőrök, akik tizenöten rugdostak hatvan kilós gyerekeket agyba-főbe!
Azt is mondták, rongáltunk és vandálok vagyunk. Azért, mert betört az ajtaja meg néhány ablaka, és kiégett néhány helyisége az MTV-nek? Annak az MTV-nek, ami jóformán a megalakulása óta, a hazugság és a félrevezetés fészke, és ha valamilyen hazafiasabb hang fel is ütötte a fejét benne, hát mindig igyekeztek azt mielőbb onnan kiebrudalni? Vagy mert kiégett az autója néhány MTV dolgozónak, akik az évtizedek óta zajló hazugságfolyam aktuális tolmácsolói? Hát én azt mondom, megérdemelték, az elmúlt 16 évért, az elmúlt 50 évért! Mindenért!
Vagy azért voltunk garázdák mert szétvertük a megszálló szovjeteket dicsőítő emlékművet, aminek egyébként sem volt semmi keresnivalója a Szabadság nevű terünkön? Nem! Elutasítom ezt a vádat is! Mi akkor, ott erőt mutattunk fel. Erőt és bátorságot, amiről már sokan azt hitték, hogy végleg kiveszett ebből a nemzetből, és amitől a rabló, bűnöző hatalom a legjobban retteg, ezért is felelt az erőre erőszakkal. És mit kaptunk a kiállásért cserébe? Elhatárolódást, levandálozást, lecsőcselékezést, lehuligánozást, köztörvényesezést még azoktól is, akikről azt gondoltuk, hogy számíthatunk rájuk. Elárultak minket.
Szánalmas a békés szándéknak ez az állandó nevetséges bizonygatása, az erőszaktól való irtózás folytonos hangsúlyozása szinte minden felszólaló részéről. Gyengeség és gyávaság ez! És a hatalomnak pontosan ez az, amire szüksége van. Mit képzelnek a magyarságból fehér békegalambot csinálni akaró szónokok, milyen jövő vár erre a világra? Ki tudott itt a környezetünkben bármiféle érdekeinek is érvényt szerezni úgy, hogy nem mutatott fel erőt és csapott oda, ha kellett? Hát nem vesszük észre, hogy az egész világ az erőszak felé halad? Meg kell tudni magunkat védeni, mert evvel a szemlélettel maximum mártírrá lehet lenni. És ezért kell hangosan amnesztiát követelni a bebörtönzötteknek és a bujkálóknak!
De visszatérve a Kossuth térhez, ami ott folyik most, az nem forradalom, csak egy permanens tüntetés, ahol mint a kisgyerekek örülünk, hogy alkotmányos jogunk a téren fagyoskodni. Akkor lesz megint forradalom, ha újra ott lesznek a fiatalok tömegei, ha lesz erőnk, amitől a hatalom összeroppan. És ez az erő ott rejlik a tömegben, csak képtelen az évtizedek óta tartó hátrálás során, a félelmeiből maga elé épített falat áttörni.
Persze lehet mondani, hogy még ez a permanens tüntetés is jobb a semminél. Lehet. De akkor legalább tartsuk be a fontossági sorrendet, és ne országzászlót, új választási törvényt, meg kettős állampolgárságot követeljünk! Kitől követeljük, ettől a rendszertől? Isten ments, hogy a Szabadság teret ők alakítsák át, vagy a jövő választási törvényét vagy a határon túli magyarok státuszát ők határozzák meg! Ezeknek majd szerét ejtjük, ha a győzelmet kivívtuk.
Viszont követeljük, hogy azonnal állítsanak le minden privatizációt és az arra való készülődést, hívjuk fel a privatizálásra szánt állami tulajdont megvásárolni szándékozó tőkések figyelmét, hogy a szeptember 17-e utáni jogügyleteket automatikusan semmisnek tekintjük. És a legfontosabb, hogy a magyar föld eladhatóságának tilalmi moratóriumát határozatlan időre hosszabbítsák meg, mert január 1-jével a zsebszerződésekre rákerül a dátum, és bejegyzik a földhivatalban! Továbbá követeljük, hogy a parlamenti ellenzék ezen fontos kérdésekben valljon színt, és felhívásunkhoz csatlakozzon!
Könnyen mondják sokan, hogy kitartunk a téren, ha kell hát 88 napig is, mint az ukránok, vagy még tovább. Az mondja ezt, aki bármikor hazamehet vacsorázni, vagy a saját ágyába aludni, a családjával lenni, ha akar. De, aki bújkál, annak nem olyan könnyű várni. Pláne annak, aki börtönben van.
Nem attól kell félni, hogy a földindulásszerű politikai változások gazdasági krízist vagy hiperinflációt okoznak, mert azt már úgysem lehet elkerülni, de az ebből való kibontakozás időtartamát növeli minden olyan perc, ami alatt ez a léket kapott, agonizáló rendszer fennáll. Ezt tartsuk szem előtt, fütyüljük ki a gyávaságra biztatókat és vegyünk magunkon végre erőt!”
Budaházy György
http://as.hu/blog/2006/10/18/546
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése